Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

30 S6. országos ülés jannár 12. 1S82, szélső bal/elöl) Igenis, van annak helye és itt viszsatérek, hogy nem érthetek egyet Somssich t. képviselő úrral és párthíveivel — annyiban vau igazsága, hogy a véderőnél lehetne költséget meg­takarítani, de ki hiszi, hogy ma a delegationális szer­vezett mellett és a mai tényezők és hatalmi viszo­nyok mellett azt elérhessük? (Élénk helyeslés a szélső balon.) Az be fog következni, hogy évről évre emelkednek a kiadások, de hogy a véd­erőnél a mostani rendszer mellett lehessen azt megtakarítani, az bekövetkezni nem fog. Mert hiszen vámok nélkül abban a helyzetben, mely­ben Magyarország van. a modern államok min­den iiistitufióval felruházva, még pedig olyan költségesen, mint Európa bármely állama, meg­fosztva a legnagyobb, legbiztosabb, de egyúttal legkevésbé súlyos jövedelmi forrásoktól: a vá­moktól, ilyen helyzetben még Anglia, Franczia­ország, a világ legelső államai sem volnának képesek femiállani. Az tehát a bűvészet, az az ámítás, mely azt hirdeti, hogy fennállhat Magyarország jövedel­meinek legnagyobbja nélkül. Tekintsünk Franczia­országra, a mely oly végtelen károkat szenve­dett 1870-ben és évi költségvetését — ha jól emlékszem — 900 millió frankkal kellett fel­emelni; az aFrancziaország vámjai nélkül való­színűleg, legalább ha minden igazság nem csal és minden számítás nem téved, oda jutott volna kötött kézzel, a hol most Spanyolország van és a hol vagyunk mi. (Felkiáltások a széhó' balol­dalról : Mi még rosszabbul állunk!) Mert oly helyzet­ben, a hol egy nagy rendezett, czivilizält állam­nak minden igényét teljesíteni kell, az államnak legfőbb jövedelmi forrását elvonni és pedig oly rósz szövetséges mellett, mint a milyen Ausztria, nem lehet: (Felkiáltások a szélső balon : Hisz Ausztria ellenségünk!) ily helyzetben Magyar­ország ügyeit rendezni és az országban az anyagi és a szellemi jólétet visszaállítani és a nemzetet, saját küldetéséhez híven, saját tekiu­télyéhez méltóan fentartani és a jövendő nem­zedékek számára alkotmányát, szabadságát meg­tartani lehetetlen lesz! (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Es a mi minden ily politikának követke­zése nálunk is be fog következni, be fog követ­kezni t. i. az, hogy mindez mint czifra intéz­mény, ideig-óráig fenn fog állani az adócsavar­nak irtózatos működése mellett mindaddig, mig a nép ereje ki lesz merítve, mondom, ez egy-két évig fenn fog állhatni, de mindhiába, utóvégre is össze fog törni. Mentsen Isten, hogy én tanúja legyek ennek, nem óhajtom, mert ragaszkodom ezen országhoz, de tán fel tudna támadni a kár­öröm bennem, hogy mikor ez intézmények össze­dőlnek, akkor ezen kabinetet temessék el rom­jaik, (l'iéiil, helyeslés a szélső baloldalon.) Én a költségvetést nem fogadom el. Ajánlom határo­zati javaslatomat, melyet felolvastatni kérek. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvas­tatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa) : „Határo­zati javaslat. Az 1882-ik évre szóló költségvetési javaslat világos bizonyságot szolgáltat arra, hogy az ország kormányzata roszul vezettetik és hogy a kormány oly politika folytatására teljességgel képtelen, mely a nemzet önállóságát s anyagi és szellemi jólétének állandó fejlődését biztosítaná. A társadalom adóképessége teljesen kime­rült, az állam rendes jövedelmeinek nagy része csak kényszerítő rendszabályok segélyével áll elő, az ország minden vidékén az elszegényedés kétségtelen jelei mutatkoznak 8 mind ezek da­czára évenként új adók és újabb adóemelések hozatnak be. Az anyagi kimerültség, a nemzet közgazdasági életének szomorú pangása romlás­sal fenyegeti a közerkölcsöket is és sok vidéken lanyhulni kezd a ragaszkodás az állam iránt, mely úgy, a mint ma kormányoztatik, csak súlyos teher gyanánt nehezedik a népre a nélkül, hogy annak igényeit biztosítani és érdekeit előmozdítani teljes képességgel birna. Az állam pénzügyi helyzete kétségbeejtő. áz adóképesség legszigorúbb megerőltetése da­czára is több mint 50 millió évi hiány mellett kimerült az államnak még hitele is s az a kor­mányzat, mely a napról napra való megélhetés érdekében a legridegebb fiskalitás kényszerítő poli­tikájával magasabb czélt maga elé kitűzni sem nem tud, sem nem akar, lerombolja még a nem­zet jövendő jólétének föltételeit is. Az Ausztriával fennálló s függetlenségünket megsemmisítő államjogi viszony aránytalanul súlyos terheket ró ránk s ezen fölül meggátol bennünket abban, hogy állami és nemzetgazdasági erőink kifejtésével pénzügyeinket rendezhessük s nemzetünk szellemi és anyagi jólétét s ezzel együtt tekintélyét és méltóságát biztosíthassuk. S a fennálló kormány a helyett, hogy ez állam­jogi viszony javítására törekednék, azt napról napra súlyosbítja s a nemzet legfontosabb érde­keit annak mindinkább alárendeli. Oly kormánynak, mely ezt cselekszi, oly költségvetést, mely azon államjogi rendszeren nyugszik s mely azon kivül is oktalan, könnyel­mű és veszélyes politikának eredménye, mi meg nem szavazhatunk. S azért mély tisztelettel in­dítványozzuk: határozza el a képviselőház: hogy a kormány által az 1882-ik évre elő­terjesztett költségvetési javaslatot a tárgyalás alapjául még általánosságban sem fogadja el. Buda­pest, 1882. évi január hó 12-én. Eötvös Ká­roly, Mocsáry Lajos, Csávolszky L jos, Náray Imre, Turgonyi Lajos, Csanády Sándor, Krisz-

Next

/
Thumbnails
Contents