Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-51
S40 51. országos ülés febrnár 9. 1SS2, egy szintén magyar illetőségű nővel egy osztrák j fürdőben rögtönösen megismerkedett és azon magyar honpolgár, a ki különben törvényes házassági kötelékben volt, telegraph utján eszközölte, ki az unitárius püspöktől az elválási engedélyt Mondom körülbeiül igy volt, ilyen formán lehetett az előadásból érteni. Az én tudomásom szerint nem igy történt a dolog, azonban sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt még ma nem tehettem magamat azon helyzetbe, hogy t. képviselőtársamnak azon adatát a maga tiszta valóságára íedueálkatnám. De ellent mond annak, hogy ez igy állhatna, magának a válóperben való eljárásnak egész ügyreudtariása is, mely képtelenségnek tünteti föl azt, hogy egy elválás igy rögtönösen, úgyszólván néhány perez alatt eszközölhető legyen. És ha ez nem igy van, már most engedje meg a t. képviselőtársam, hogy azon másik esetről is szóljak, melyet emiitett, mely szerint a katholikus szentszék egy matrimoniumot non consummáltnak deciaráit és ezen indokból mondotta volna ki a házasság érvénytelenségét. Engedje meg a t. képviselő ur, ha némi gyönge kételkedés száll meg, hogy vájjon ezen adat is a jó értesültség alapjára van-e építve? Egyébiránt nem kutatom, hogy ezen adatok valósággal igy állanak-e, nem is akarok velők bővebben foglalkozni, sőt határozottan kijelentem, hogy elvileg e kérdésre nézve osztozom t. képviselőtársam nézetében és én is ugy gondolkozom, hogy az egyházi bíráskodás még arra a szűkebb térre összevonva is, melyen jelenleg mozog, a mai időben egy már elavult és magát túlélt intézmény; csupán abban különbözöm t. képviselőtársam felfogásától, hogy én ab bál, hogy az egyházi biráskodás még mindeddig megvan, egyáltalán nem akarok vádat képezni és méltányosan nem is képezhetek az i^azságügyminister ur ellen; és másodszor különbözöm abban is, hogy ezen egyházi törvényszékeknek jelenleg rögtön való eltörlését nem tartom oly sürgősnek, hogy sokkal fontosabb és előbb való feladataink ne volnának, a mikor nincs polgári codexünk sem és még mindig nincs meg az egyenlő és egységes házassági jog. Kiterjeszkedett t. képviselőtársam a házassági perek igen nagy számára, kiterjeszkedett a családi élet meglazulására, az öngyilkosságok gyakoriságára és kivált az újabban egymást csakugyan sűrűn követő kivégzésekre és mindezeknek a bűnét az igazságügyi politikára akarja hárítani. Tagadhatatlan, t. ház, hogy azok az adatok, melyeket a képviselő ur felhoz, igazak és nagyon szomorúak; önmaguk beszélnek, Áltaban véve szomorú dolog, hogy mindinkább szaporodnak azon tünetek a mi társadalmi életünkben is, melyekre nagyon állanak a római költő azon szavai, hogy : „Fuecuuda, culpae secula nupíias Primum inquinavere et genus et domos 5 Hoc fonté derivata clades In pátriám populumque fluxit." De igazságtalanságnak azt tartom én mégis t. képviselőtársam felszólalásában, hogy mindezek bűnét, mindezekért a felelősséget a jelenlegi kormányrendszerre hárítja. Ép oly igazságtalannak tartom ezt, mint hogy ha a rósz időjárásért is az uralkodó politikát tenné felelőssé. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mélyebb jelentőségű s átalánosabb bajok azok, t. ház, melyeknek a tüneteiként jelentkeznek ezek. Egész társadalmunk az átalakulás processusában van jelenleg; új eszmék, új intéz menyek, új elvek, új emberelemek, eddig szokatlan és ismeretlen vágyak, törekvések mozdítják elő és pedig rohamosan mozdítják elő azon forrongást, mely ép ugy megragadta a társadalmat, mint az új bort a forrás. Csuda-e, ha ily állapotok közt a salak fölkavarodik, ha sok szemét vetődik a felszínre és elhomályosítja a nemesebb elemek tisztaságát is! Nem lehet azonban tagadni t. ház, hogy van ezen dolgok előidézésében a politikának is része, csakhogy nem annak a politikának, mely a kormány részéről iuauguráltatik, hanem része van azon politikának, melyet előidéz a kevéssé előrelátó türelmetlenség, a viszonyokkal megalkudni nem tudás, a szenvedélyesség, gyakran az eszmékért túlságosan, idejekorán rajongás (ügy van! a jobboldalon) és egyszersmind azon tiszteletnek megszűnése, melylyel a társadalom az előtt a törvényes tekintélyek iránt viseltetett, (Ugy van! a jobboldalon.) És ez a politika, tessék megengedni t. ház, ha kimondom, azokról a padokról (A szélső baloldalra mutat) gyakrabban lett hangoztatva, mintsem hogy ne constatálhatuám, hogy azon politikának nagyobb része van ezen bajok előidézésében, mint a kormánypolitikának. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a politika, nemcsak ugy, a mint itt köztünk jelenkezik, hanem ugy, a mint az a politika kimegy a nép közé és ott ezer ágra oszlik, az a politika nem keveset tett ezen dolgok előidézésére. Nem vonom én kétségbe, t. ellenzék, azt, hogy a szélső ellenzék körében vaunak nagytudományú, nemes eszmékért lelkesülni tudó férfiak; átalában véve nem vonom kétségbe, elismerem, hogy tiszta meggyőződésüket követik. Nem vonom kétségbe széndékuk őszinteségét, nem vonom kétségbe egyszersmind érzelmeik nemességét, de azt kétségbe vonom t. ellenzék, hogy elveiket, m?lyeket kimondanak, mindenkor ugy alkalmaznák a meglevő viszonyokra, hogy a viszonyokat a kellő mérlegelés serpenyőjébe vetették volna bele. Ezt Tonoai kétségbe. De
