Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-50
50. országos &U talán hosszú időre veszélyeztette. De ezen kérdésnél átengedem a szót a „Pesti Napló" egy kiváló jugtudósának. Ezen 53. §. tudvalevőleg az anyakönyvek vezetéséről intézkedik s erre nézve a „Pesti Napló"-ban azt mondja egy kiváló jogtudós: „Mely — juristikailag képzelhető, — tehát észszerű czél lebegett az ősz igazságügyminister előtt, midőn ezen vagy teljes képtelenséget, vagy pedig a vészes kulturharcz fergetegét magában rejtő szakaszt, elismert higgadtságának és hosszú, valamint dicsőséges jogtanári pályáján megérdemlett hírnevének tekintélyével fedezte?" Ez a kérdés az, a mely feleletet nem vár, a mely rövid szavakban a közvélemény ítéletét fejezi ki az egész igazságügyi politika felett: a képtelenséget a szó szoros értelmében fedezik az ősz igazságügyminister tekintélyével. A közvélemény, mely az igazságügyministernek jogtanári és irodalmi pályán szerzett érdemeiért mindenkor szívesen fűzi homlokára a babért, melyet igen kiérdemelt, — az ma már nem zárkózhatik el azon igazság felismerése alól, hogy rósz bíró volt és még rosszabb igazságügyminister. (Ügy van! Tetszés a szélső baloldalon.) De igen t. képviselőház, mielőtt a büntető törvénykönyvtől búcsút vennék, még csak egy rövid, államjogunkat is mélyen. érintő dologról akarok megemlékezni. (Halljuk!) Méltóztatik tudni t. ház, hogy az úgynevezett kapitularék alapján a Levanteban bizonyos kihágási ügyben Ausztria-Magyarország consuíai is joghatóságot gyakorolnak. Mielőtt büntető törvénykönyvünk meg lett alkotva, ezek a jó urak, a kik különben magyarul sem tudnak, nem kérdezték azt, hogy valaki horvát, tót, magyar vagy más nemzetiségű-e, hanem ráhúzták az osztrák törvényeket és ítéltek felette. Akkor t. ház, még csak megjárta a dolog, mert lehetett az a mentségük, hogy Magyarországban nincs törvénykönyv; de most, midőn büntetőtörvénykönyvünk már meg van alkotva, hogy most a Levanteban magyar alattvaló felett osztrák büntetőtörvény szerint ítéljenek, azt, ugy hiszem, senki önök közül, még a többség közül sem, fogja jelen államjogunkkal összeegyeztethetőnek tartani. [Helyeslés a, szélsb' balon.) Méltóztassanak kérdést intézni az igen t. igazságügyminister úrhoz, tett-e és milyen lépést az iránt, [Halljuk!) hogy odalent ily törhetetlen állapotok ne. ismétlődjenek. Én legalább részemről ily hivatalos intézkedésről tudomással nem birok. De igen t. ház, röviden érintve még csak azt, hogy az igen t. igazságügyminister ur nem ért rá, hogy az izraeliták patronatusi jogait szabályozza; hogy az igazságügyminister ur várva-várja a codificationäiis munkát, addig pedig megtűri, hogy a lelkiismereti szabadság rovására Budapesten katholikus plébánusokat izraefebraár S. 1882 335 Hták válasszanak; hogy megtűri azt, hogy a nyugdíjtörvény mai napság megalkotva nincs; a tisztviselők pragmatica nélkül vannak, — ha mindezen dolgok mellett figyelembe vesszük még azt is, hogy a curiai bíráskodásról beadott törvényjavaslat, hogy az ügyvédi rendtartás módosításáról beadott törvényjavaslat, hogy az esküdtszéki intézményt szorgalmasan kerülő bűnvádi eljárás az én felfogásom szerint mind halva született javaslatok: akkor természetes, hogy az én Ítéletem az igazságügyminister ur politikájára kedvező nem lehet. Szólok még, igen t. ház. röviden két kérdéshez. [Halljuk!) Az egyik az úgynevezett hadbiróságok. a másik az ezzel ellentétes, úgynevezett egyházi bíróságok kérdése. [Halljuk!) Mélyen t, ház! Azon, bosszúért az égbe kiáltó számtalan visszaélés, azon számtalan gazság után, a melyet a közös hadseregben levő tisztek egynémelyike a legközelebb múltban elkövetett, azon előzmények után, midőn látjuk, hogy az ország hadseregének tagjai mentek a felelősség alól, hogy a nemzet legszentebb javát, alkotmányát, becsületét, sőt magát a fejedelem személyét is a polgárokéhoz nem hasonló felelősséggel könnyelműen sértegethetik: azt hiszem t. híz, hogy ilyen előzménye;: után nem szükséges indokolnom azt, hogy Magyarországon a hadsereg tagjait is a polgári hatóságok büntető hatásköre alá vonni szükséges. Nem is szándékozom önök lelkülete ellen sértést elkövetni ; nem szándékozom, mert a magyar képviselőházban vagyok, önöket ennek jogosult voltáról meggyőzni, röviden csak azon előzményekre utalok, a melyekben ezen kérdés már egyszer a házban szóba került. [Halljuk!) Még 1880-ban volt, midőn Chorin Ferencz t. képviselőtársam e tárgyban egy határozati javaslatot nyújtott be, akkor az igen t. igazságügyminister ur azt mondotta, [Halljuk!) hogy ő is látja a bajt és sürgősnek tartja az intézkedést és miután közte és a bécsi ministerium közt már folynak a tárgyalások és csak néhány pontra nézve forog még föu differeatia és annak megszüntetését a legrövidebb idő alait reméayli, ennélfogva a határozati javaslatnak szükségét nem látja. [Derültség a szélső baloldalon.) No azóta több telt el egy esztendőnél ég ezen idő még sem volt elég hosszú arra, hogy azalatt a tárgyalásokat befejezhette volna. Én. igen t. képviselőház, azt hiszem, hogy a kinek népének életéért, boldogságáért, nemzetének jóléteért aggódó lelke és szive helyén van, az kevesebbet nem követelhet, mint azt, ho^y a katona is legyen polgár, legyen ember, a kinek nemcsak szabad, de kell is tudnia, hogy a katonát a fejedelem parancsszava és a nemzetnek közjava nem a haza ellen, hanem annak javára és az