Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

50. országos ülés február 8. 1882. 321 sából állhat elő, a mely a kiegyenlítésre vezet. Már most igen szeretném tudni, hogy ha a képviselőház egyik részét csak az iparosok, másikat csak a földmívelők, harmadikát csak az ügyvédek, negyedikét csak az orvosok, ötödikét csak a tudósok választanák, miképen volna elérhető, hogy a mindnyájokkal közös érdek jöjjön ki a viták keretéből; és nem volna-e ez a legjobb akarat mellett megnehezítve akkor, midőn az illető képviselő nem a különböző érdekeket kisebbnagyobb mértékben magában foglaló választóközönségnek, hanem egy speciális érdekkel biró osztálynak volna képviselője? (Helyeslés.) Én e téren tovább menni nem akarok, de ezt megjegyezni szükségesnek tartottam. Még csak egy pár szót kívánok elmondani Irányi Dániel képviselő ur felszólalására. (Halijuk! Halljuk!) Én ma csak ismételhetem azt, a mit ezelőtt pár évvel mondottam, hogy a magam részéről helytelennek, hibásnak és sajnálatosnak tartom, ha, az erkölcstelenséget előmozdító színházi előadások, hírlapi ezikkek, vagy képek jutnak a közönség elé. De bocsásson meg a képviselő ur, ha ezen illetlenségekkel szemben azí vagyok kénytelen mondasd, hogy én itt nem tehetem azt, a mit saját hajlamaim szerint szívesen tennék, hanem csak azt, a mit a törvény szerint tehetek. Igen szeretném tudni, hogy ha én egy illetlen képekkel büszkélkedő lapot vagy illetlen kifejezésektől duszadozó kirbpi czikket lefogíalfatnék a rendőrséggel : vájjon mit mondanának a t. házban és épen azon oldalon, a melyhez a képviselő ur tartozik ? (Derültség.) Ismétlem, hogy ha én a népszínházban egy oly darabot, a mely esetleg az én nézetem szerint nem áll az erkölcsiség azon niveauján, melyet én kívánatosnak tartok, de a melyet a világon mindenütt szabad előadni, betiltanék: ugyan mit kellene nekem hallanom, (Derültség jobbfeloi) nem mintha ez engem geuirozna, inert már megszoktam a kellemetlenségek hallását, hanem mert olyasmiért kellene hallgatnom, a miről magam is kénytelen volnék tudni, hogy törvényadta jogomon túlmentem. Ha tehát a képviselő ur ez irányban intézkedést akar, én szívesen fogok vele értekezni, ha tudunk oly modalitást találni, ugy a sajtóval, mint a színházzal szemben, ha anélkül, hogy a szükséges szabadságot megrontattok, a féktelenségnek korlátot vessünk, én igen szívesen fogom proponálni. De megvallom őszintén, épen ez irányban, különösen a színházakkal szemben, én még eddig ezt a középutat meglelni nem tudtam, mert ha meglelném, a törvényhozásnak proponálnám, de addig, mig törvény róla nincs, nem tehetném azt, a mit a t. képviselő ur kivan. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Ha a t. ház megengedi, néhány szóval kifejezem véleményemet arra, a KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. II. KÖTET. mit a t. belügyminister ur méltóztatott mondani. En sem a sajtónak, sem a színházaknak szabadságát, a mennyiben az jogos, korlátozni nem akarom, hanem nem ismerem el az erkölcstelenség jogosságát sem a sajtó terén, sem a színpadon. A t. minister ur bizonyosan nem látogatja a színházakat, nem különösen azon darabokat, melyekre czéloztam. Ha megfordult volna ott, bizonyosan Ő is felháborodott volna, ugy mint minden ember, a kinek a tisztesség, az illem, a közerkölcsiség iránt még érzéke van. A t. minister ur azt mondja, hogy ez iránt nem létezik törvény és minthogy törvényre nem alapíthatná intézkedését, annálfogva nem is cselekedte. A büntetőtörvény a kihágásokról, a közerkölcsöket is oltalma alá veszi és a mennyiben nem tartoznék a rendőrségnek, tartozik a bíróságnak hatáskörébe, hogy a törvénynek e részben érvény szereztessék. Ha a t. minister ur, mint belügyminister nem érzi magát erre hivatva, ott van az igazságügyin! nister, ott w királyi ügyész, a kinek r ily esetben törvényadta jogával élnie kellene. Én nem tartom szükségesnek, hogy erre külön törvény alkoítassék. Ha nem léteznék is arra törvény, a közerkölcsöknek mindig a közhatalom oltalma alatt kell állaniok. Az előtt is, mielőtt a büntetőtörvény s a kihágásokról szóló törvénykönyv létrejött, az előtt sem volt a közerkölcsiség Magyarországon az első jött-ment embernek prédája. Vigyázott, vagy tartozott volna arra vigyázni a közrendőrség: és azért, minthogy az színpadon történik, azért kiváltsága legyen bárkinek megbotránkoztatni minden tisztességes erkölcsös érzető" embert? Tagadom, hogy a színpad ily kiváltsággal legyen felruházva. A rendőrségnek nemcsak az feladata, hogy az utczán kisérje szemmel a közerkölcsöket; minden nyilvános hely és annálfogva a szinház is a közrendészet felügyelete alatt áll. Én ismételve kijelentem, hogy, miután nem tartom szükségesnek, hogy e részben új törvény alkottassák, e tekintetben nem is fogok kezdeményezőleg fellépni. De ha a t. ministerelnök ur továbbá is tehetetlennek vallja magát az erkölcsöket megrongáló előadásokkal szemben, fel fogom hivni a törvényhozást, gondoskodjék módokról, hogy ezen veszedelemnek gát vettessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Hogy az erkölcstelenségnek nincs jogosultsága, ugy hiszem, azt én is megmondtam, hogy vannak oly bizonyos, minden kételyen felül álló erkölcstelenségek, a melyek ellenében a rendőrségnek van kötelessége és joga és a bírónak van kötelessége és joga, tudom ; hogy egy színdarab melyik perczben éri el azon határt, melyen túl a törvényben megrótt erkölcstelenség terére csap át, az 41