Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-48
282 48. orírógos ülés január 27. 18S2. tók, nemcsak Magyarországon, hanem magában Magyarország törvényhozásában. Megértük azt, t. ház, hogy a nagy német nemzet és a franczia nemzet összecsapott és a nagy német nemzet győzelme a szász nemzetiség számos fiát rábírta, hogy abdicáljon a magyar állampolgárságról és magát mint a nagy német nép tagját érezze a magyar korona területein, tehát államot alkosson sz államban ; megértük azt, hogy mikor az első győzelmi ünnepet ülték Beilinbeo, a szász nemzetiség fiai elmentek és részt vettek abban és ott hangoztatták, hogy, minthogy te édes anya leverted a francziákat, megvárjuk, bogy minket Magyarország zsarnoksága alól és azon borzasztó rabságból, melyben vagyunk, szabadíts meg. És akkor megtörtént, hogy egy férfiú, a ki ma a magyar törvényhozás tagja, nyíltan hirdette Magyarországon és a külföldön hírlapok utján, hogy ő a honvédségi egyenruháját az ő németségével összeférheti ennek tartja és azt levetette. Zay Adolf: Ki volt az? Herman Ottó: Bausznern Guido volt! (Mozgás. Zaj.) És rendszeresen folytattatik az üzelem és rendszeresen folytatfatik, azonban nem akként, a mint azt az igazságérzet parancsolja a más meggyőződésű férfiúnak is, hogy t. i. felhasználja az alkalmat itt a magyar törvényhozás termében, álljon ki a maga sereimével és bajával, ott keressen orvoslást, a hol azt találja, loyalisan, nyíltan provokálja az eszmék kicserélését, hanem épen ellenkezőleg cselekednek, midőn orozva támadnak. Mert az tagadhatatlan tény, hogy az a könyv, a mely legújabban megjelent, melyet Beintze jeles német tudós irt, nyíltan nemcsak olyan adatokat hoz, melyeket minden tudós megszerezhet a nyilvánosság utján, hanem olyan adatokat is hoz, melyeket csupán itt, a képviselőház folyosóján lehet összeszedni és pedig nem a tárgyalásokból, hanem a magán beszédből kerülnek ki. Hogy ez loyalis eljárás volna, ezt kereken tagadom. {Élénk helyeslés szélső baloldal felöl.) Hiszen a törvényhozás termében foglal helyet egy férfiú, a kinek úgyszólván kenyere az u. n. magyarfalás, a kinek lapja van. (Felkiáltások:KI az?) Wolf Károly képviselő ur, a szebeni „Tagblatt" szerkesztője! {Mozgás. Zaj.) Ez tudvalevő dob g. Éu megvártam volna a budget tárgyalása alkalmával, a mikor alkalom van minden sérelmet a ház elé hozni, hogy állott volna fel férfiasan és mondta volna el, hogy te magyar törvényhozás, a magyar szász nemzetiség fiai le vagyunk igázva a magyarok által, ezt így és igy bizonyítom. Ezt az eljárást értem, de hogy itt nyíltan és világosan olyan adatokkal vezessék félre a tudományos férfiakat azok, a kiknek az volna a feladatuk, hogy felvilágosítsák az igazságról, ez szei intem tovább nem tűrhető. (Igaz! Ügy van! a szélsrf balfelöl) E könyvben látható az az egész miseria, melyben mi szenvedünk. Mert, bocsánatot kérek, ha visszamegy az ember, még a hatvanas években is mit talál ? Azt fogja tálaink hogy már akkor is akadtak férfiak, nemcsak a szászok közül, hanem mások közül is, a kik valósággal büntetendő czikkeket írtak a magyar nemzet ellen és akadnak ilyenek most is; itt vannak tanárok, a kik kathedrákon ülnek, a kiknek folyton folyvást az a mesterségük, hogy kimutassák a magyar chauvinismust a szászokkal szemben; (ügy van! ügy van!) a magyar ifjúság nevelése van rájuk bizva és ők, a kik itt a magyar kenyeret eszik, minden alkalmat felhasználnak, hogy a magyar nemzetet a külföld előtt deeunciáljäk; (ügy van! Igaz!) ide jönnek Magyarországba és alkalmazni akarnak a külföldről ide hozott absoluí mértéket, mikor minden gondolkozó ember tudhatja, a ki a történelmet ismeri, hogy a magyar culíur-történelmet vagy bármely fejlődést soha sem lehet külföldről hozott absolut mérték szerint mérni, mert egyedül csak a fejlődés mértéke alkalmazható arra. (Helyeslés.) Es mindezeknél fogra t. ház, én még egyszer felhívom a t. ház figyelmét és megvárom, hogy a kormány a magáét e tekintetben megfogja tenni, hogy nem teszi össze kezét egy ily mozgalommal szemben. Nem értem én azt, hogy azt az utat válassza, a melyet ellenfeleink választanak, hanem a valóságos felvilágosítást, a tiszta tényállás felderítését azzal a tekintélylyel, melylyel egy kormány, bárminő legyen is, mégis bir, mely nagyobb, mint a mennyit egynehány szerény iró magának a külfölddel szemben egyáltalán követelhet — mondom, elvárom, hogy fel fogja használni befolyását, hogy az a nyilvános botrány, mely most Németországban a magyarság ellen űzetik, minden jog, minden igazság ellenére, egyszer már visszautasítást találjon. Ajánlom ezt a kormány figyelmébe. (Ros-zan tárté élénk helyeslés és éljenzés.) Wolf Károly: T. ház! (Halljuk!) Nem vártam, hogy t. előttem szólott ur csekélységemet ezen ügybe bele keverje, nem vártam; de midőn megtörtént, kénytelen vagyok az elleiiem intézett támadást határozottan visszautasítani. (Egy hang a szélső baloldalon: Mily alapon f Halljuk!) Nem tudom a t előttem szólott ur milyen iratokat tulajdonít nekem. Hemtze úrral én semmiféle összeköttetésben nem vagyok. A meddig a t. előttem szólott ur vádját, szemrehányásai nem specificálja, addig azon kellemetlen helyzetben vagyok, hogy én határozatlan támadással állok szemben és addig kénytelen vagyok mindazon szemrehányásokat és támadásokat egyenesen visszautasítani, (Egyes helyeslések. Mozgód)