Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-47
47. országos ülés jannár 26. !S»2. 0>7 3 1867-ig büszkén tüntethettük fel hazánkat oly unicum gyanánt, a melynek egyetlen fillér adóssága sem volt. Ezred évig a nemzet alkotmánya palládinma alatt meg tudott élni adósság esinálás nélkül. A 14 éves közösügyes rendszer alatt öuök aztán siettek rohamosan után pótolni, a mit őseink elmulasztottak s oly szenvedélyíyel, oly lázas sietséggel halmozták és halmozzák egymásra a kölcsönöket, hogy ma már — a mint a költségvetési előirányzatból borzadva győződhetünk meg — 107 millió írtra rugaak államadósságunk évi kamatjai, vagy is összes bevételeink csak nem fele részét emésztik fel. És adósságaink folyton évről évre emelkednek, kamatterheink folyton terhesebbek lesznek, a nélkül, hogy kilátásunk lehetne arra, hogy törlesztés által valaha elenyészni avagy bár csak kevesbedni fognának, sőt ellenben, miután Önök mindig többet költenek a bevételnél s a hiánylatot mindig új kölcsönökkel fedezik, adósságaink oly rohamosan emelkednek, miszerint az 1880-ik évi 96 millió kamatteher ez évben már 107 millióra, tehát két év alatt 11 millió forinttal emelkedett. Még a legegyszerűbb magán gazdászatot sem, annál kevésbé lehet államgazdászatot számítás nélkül folytatni. Ha már most felvesszük számítási alapul ezen két évi kamat teher szaporulatot, vagy is a 11 milliót; s főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a szerencsésebb évek közé számíthatók, a midőn meglehetős jó termésünk volt s aránylag a szokottnál kevesebb elemi csapással volt az ország súlytva : akkor önök adósságesinálásának ily progressiv emelkedése mellett csak 20 évre lesz szükségük, hogy az állam összes bevételét felemésztessék az államadósságok kamatjaival. Tehát normális viszonyok közt két év tized alatt; de ha háború vagy más csapás súlytja a nemzetet még hamarabb is reá fogják önök hozni a végkatastrofát. Igaz, hogy a gazdag Angliának is terhes és nagy államadósságai vannak, azokat azonban oly befektetésekre tette, melyek az állam és a honpolgárok jólétének és nagyságának alapját képezik. Anglia adós önmagának, saját polgárainak, az államadósságok kamatjai mind az országban maradnak és jönnek forgalomba és igy a nemzeti vagyonosodäs főtényezői. így van ez más országokban is. Mig ellenben a mi államadósságaink roppant kamatjai mind külföldre vándorolnak s a nemzet kiszivattyuzására szolgálnak. Ezen felül az osztrákok még a mi adósságunkból is tőkét csinálnak maguknak s e téren is kijátszanak. 1867-ben oktalan nagylelküsködésből átvállalták a közösügyek teremtői az Ausztria által a mi megrontásunkra csinált statusadósságok egy részének kamatozását bizonyos meghatározott évi összegben, túlbuzgó nagyKÉPVH. KAPLÓ. 1881—84. H. KÖTET. lelküsködésükben az eszélyesség szabványait sem tartván szem előtt, mert ha már az osztrákokat a hínárból ki akarták segíteni, azt legalább nem kell vala akként tenni, hogy mi maradjunk benne. Ha már átvállalták, akkor ne változatlan mennyiségű kamatot, hanem bizonyos mennyiségű tőkét vállaltak volna át, a mit eddig az évente fizetett kamat mennyiséggel legalább is fele részben törlesztettünk volna, hisz minden nagy statusböleseség nélkül tudhatták, hogy törlesztéssel 30 év alatt elenyésztethetui az adósságot. Hanem az osztrák még a beadósításnáí is rútul rászedett, mert mi átvállalt adóságainak kamatját nem a hitelezőknek, hanem a közösügyes kormánynak, azaz Ausztriának adjuk át; ő aztán szepesi kiszámította, hogyan kell annak egy részét zsebében marasztani; a status-adósságokra magas szelvényadót vetett ki s ez által az általunk teljes mérvben fizetett kamatokból megmaraszt magának 20%-ot, vagyis ennyivel devalválta status-adósságainak összegét, igy nyerészkedik a mi nagylelkűségünkből, a mi segítési vágyunkból eredő nyomorunkon s kormányférfiaink ügyefogyottságán. Pedig a mi kormányunk a lefolyt évek alatt még kétannyi adósságot csinált, mint a mennyit az osztrákoktól átvállaltunk, ugy, hogy a mint fennebb említem, 107 millió frtra megy évenkint átvállalt és csinált államadósságaink kamatja. De hát kormányunk még annyi leleményességgel sem bir, hogy az osztrák példát követve, könnyítse a mi kamatterheinket. Avagy nem lenne-e a világon a legeorrectebb eljárás, ha mi államadósságainkra egyáltalában, de mindenesetre az osztrák államadósságoknak általunk fizetett kamatjárulékaira rászabnók a 20%-os szelvényadót? a mi első esetben kerek 26 milliót marasztanra államkincstárunkban, vagyis az előirányzott deficitnek fedezésére szükséges összeget; utóbbi esetben pedig évi 7 1 /* millió megtakarításra képesítene. Ez ellen a hitelezőknek kifogása nem lehetne, mert az osztrák kormány e levonást úgyis megteszi saját előnyére. Az osztrákok se ellenezhetnék észszerüleg, hisz ők tanítottak minket erre s a mi ott igazságosnak és czélszerímek mutatkozott, kell, hogy nálunk is az legyen. És a miként az osztrák hitelt nem ingatta meg a szelvényadó, akként a miénket sem fogná jobban megingatni, miként azt önök minden előrelátás nélküli tékozlása már megingatta. Aztán elvégre is tiszta haszon lenne az országra, ha többé kölcsöat nem kapnának, mert ha önök az eddigi utón haladnak, maholnap egész országunkat elzálogosítják. Pénzügyminister ur nagyon leleményesnek mutatkozott a pénz-felcsikarás módozatainak felkutatásában. Csodálkozásomat kell kifejeznem a •J-b
