Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-47

47. országos ülés január 28. 1882- aj7] felhozni a lancasteri herczegség javadalmazását, mely szintén a királynőt illeti és ezen kivül azon 156,000 font sterlinget, mely szintén őt illeti, a különböző berezegek ezimén; de méltóztatott elfeledni, a mi ugyan nem nagyon fontos dolog, acornvalli berezegségnek jövedelmét, a mely avallesi herczeg javadalmazását képezi. Mindez együtt véve az angol királynőnek javadalmazása; megengedem, hogy ez még mindig kisebb, mint az osztrák-magyar monarchiáé. Azonban az előzményeket is kell tudni, hogy hogyan fejlődtek a a dolgok ide, a mi azon könyvben, mely a t. képviselő ur kezében van, szintén megolvasható. Az angol civillista t. i. 1717-ben állapíttatott meg, tehát akkor, mikor sokkal kisebbek voltak az igények és megállapiítafott egy millió font sterlingre, tehát 10 millió írtban, a mely összeg sokkal nagyobb, mint a mai angol civillista, azonban a királyok pazarlása következtében elköltetett azon alap, a melyből ez utalványoztatok és így folyton Iejebb szállt a civillista, mig a mai összegben történt a megállapodás. Azon országokon kívül, melyeket méltóztatott felhozni, szabadjon nekem is még két országot felhozni. Ott van különösen Spanyolország, a hol az összes civillista, a mit a király, Izabella és a királyi berezegek kapnak, 4 millió frt, Spanyolországnak 16 millió lakossága mellett, a mi valamivel több mint Magyarországnak lakossága, de azt hiszem, senki sem fogja állítani a házban, hogy Spanyolország finánc-iái távolról is hasonlíthatók az osztrák-magyar állam financiáihoz, mert tudvalevő dolog, hogy Spanyolországban as államhitelezők az államadósságok í—2%-ával kénytelenek megelégedni. Végre, hogy azon országokat hasonlítsuk össze, melyek hozzánk közelebb vannak, t. i. a német fejedelemségeket, ott van a szász és bajor fejedelemség. A szász király 3.261,000 márkát kap az országnak nem egészen 3 millió lakossága mellett; tehát a lakosságnak minden egyes fejére körülbelül 1 márka esik ebből, mig nálunk a lakosság minden egyes fejére 33 kr. esik. Bajorországban hasonló az arány. Ott 5.300,000 márka a civillista 6 millió lakossága mellett. És hogy egy olyan országot hozzak fel, mely azt hiszem, alkotmányos tekintetben is kielégítheti a t. ellenzék igényeit, ott van Belgium, a mely 5 millió frankot fizet 4 millió lakosság mellett, tehát körülbelül többet 1 franknál, a mi még mindig nagyobb összeg, mint a mit mi fizetünk. De méltóztatott még egy összehasonlítást tenni, a melyet szintén nem hagyhatok megérintés nélkül. Svéd- és Norvégországra nézve méltóztatott arra utalni, hogy a mint a többi állam kiadások, ugy ezen kiadás is nem a paritás alapján, hanem más kulcs szerint viseltetik. De méltóztatott hozzá tenni, hogy Norvégiának nagyobb joga van Svédországgal szemben, mint a milyen van Magyarországnak Austriával szemben. Ezt nem fogadhatom el, mert igaz ugyan, hogy mindkét országnak külön törvényhozó testülete van, de királyi udvartartás csak Stockholmban van, Kristianiában nincs még rövid időre sem, De közjogi tekintetben is nagy különbség van, a mennyiben a központi kormány állandóan Stockholmban székel, a melybe Norvégia egy ministert és két tanácsost küld. E tekintetben tehát azt mondani, hogy Norvégia kevesebb függőségben van, nem lehet; mert — mint mondom — épen azon könyvben, a mely a képviselő ur kezei közt van, szintén megtalálható az, hogy van Stockholmban egy központi kormány, melynek tagjai egy minister és két tanácsos a norvégiai kormányból. Ezeket előadva a t. háznak, egyszerűen szorítkozhatok annak ismétlésére, a mit beszédem bevezetéseképen mondottam, hogy a szigorúan alkotmányos praxis azt követeli, hogy a királyi udvartartás költségét különös ok nélkül vita tárgyává ne tegyük; és ezért ajánlom a t, háznak elfogadásra, miután itt nem emelésről, hanem egy, a törvényben 10 évre megállapított átalányösszegnek a jelen évben esedékes részéről van szó. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Irányi képviselő ur kíván szavainak helyreigazítása végett szólani. (Halljuk! Zaj.) Irányi Dániel: A t. előadó ur, (Halljuk!) ámbár a dolog lényégére nézve nem, némely számadatokban mégis kétségbevonta azt, a mit én állítani bátorkodtam. Nevezetesen azt mondta, hogy az olaszországi civillista nagyobb, mint én állítottam. Által fogom adni a í. előadó urnak a könyvet, mely 1882-iki adatokat foglal magában, illetőleg 1882-ben látott napvilágot és a mely szerint az olasz király civillistája 15 millió 250 ezer lira, a mi 6 millió és 100 frtot tesz aranyban, miként én állítottam. (Halljuk! Halljuk!) A mi az angol királynőnek a civillistáját illeti, azt elismerte t. képviselőtársam, hogy az 385,000 liversteriingben van megállapítva, azt pedig én magam is mondottam, hogy azon kivül van a királynénak a lancasteri herczegségből járó jövedelme. Láng Lajos előadó (közbeszól): De a walesi herczegségből is van! Irányi Dániel: Áttérek arra is. Említettem azonkívül, hogy a királynő gyermekeinek van külön javadalmazása és hogy ezzel együtt a királynő s családjának a jövedelme 6 millió és 600—700 ezer forintra megy ; ebben benne van a cornwaili herczegség jövedelme is, mely az utolsó esztendőben, melyről adatok vannak, t. i. 1877-ben 96 ezer lírát tett. Tehát én azt ugy adtam elő, a mint az a hivatalos adatokból ki-