Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

18 36. országos ülés jaanár 12. 1882. koBsággal megállapítandó föltétlenül szükséges kiadásokat, de egyszersmind világosan kimondja, hogy nincsen más mód ezekről gondoskodni, mint az államháztartás jövedelmeit hozzájuk arányosítani, a mi más szóval ismét annyit tesz, mint újabb adókat kivetni vagy adóemeléseket eszközölni. Már uraim! én az igen t. pénzögyminister uraak ezen véleményével merőben ellentétes állást foglalok el és hivatkozva a csak most mondottakra, határozottan állítom, hogy nekünk mai szomorú pénzügyi viszonyaink közt, legnagyobb és legelső reményt a takarékosság nyújt; erős hitem, hogy ennek szigorú alkalmazása nélkül nincsen számunkra üdv és mielőtt bárminemű adóemelésekről vagy újabb adók behozataláról csak gondolkozni is merészkedhetnénk, legszentebb kötelességünk előbb a legszigorúbb takarékosságnak minden eredményeit kiaknázni; ezt parancsolja a józan óvatosság, ezt választóink s az összes adózó nép iránti hűségünk. Ámde lehet-e? Igenis lehet, mert okvetetlenül kell; még pedig a minister ur által elsorolt mind a négynemű kiadásoknál többet, kevesebbet, de lehet; még elvállalt kötelezettségeink és tartozásainknál is czéíszertí hitelműveletek által lehetett volna eddig is és lehet jövőre is terheinken könnyíteni, ha a pénzügyminister urnák éber ügyessége, ugy mint a járadékkölcsön átváltoztatásánál tette, erre a kedvező pillanatokat szintén fel fogja használni. A monarchia és hazánk közbiztonságára szükséges véderő költségeit apasztani, még pedig jelentékenyen apasztani szintén kell is, lehet is, miként azt, ha e kérdés tárgyalás alá kerülne, részletezve is megbeszélni készséges lennék; {Helyeslés balfelöl) de ma, midőn pénzügyeinkről általánosságban vitatkozunk, elég lesz, kivált e helyről annyit jeleznem, hogy a véderő érvényesítésére, más szóval háború vezetésére mindenekelőtt pénz kell és azért, a ki az államnak pénzügyeit rendezni akarja és tudja, az biztosítja az állami védelemnek szükséges legelső tölteteiét, mely nélkül nagyobb hadsereg sem képes rendeltetésének sikerrel megfelelni. Tanulságos szomorú példa előttünk Törökország, melynek derék katonákban nem volt hiánya, mégis elveszett, mert nem volt pénze hadainak kellő fölszerelésére és fentartására. Megdonthetlen igazság előttem az, hogy jobban megvédendi magát egy állam 500,000-nyi hadsereggel rendezett financziák mellett, mint egy millió katonával, melynek vezénylete folytonos pénzszükséggel küzd. {ügy van! bal felöl.) A jövedelmek előállítására okvetetlenül szükséges költségeket apasztani természetesen nem lehet. Ámde vannak, még pedig olyan számos kiadások vannak a mai kezelési rendszer mellett, melyek nem elkerülhetetlenek, melyeket megszüntetni és törülni lehetne. Vannak ezeken kivül oly visszaélések, melyeket minél előbb megakadályozni és eltiltani kellene, hogy az elsők által közvetlenül, az utóbbiak által közvetve hasznos megtakarítások eszközöltessenek. {Fölkiáltások jobbfelöl: Melyek azok 9 Mondja meg !) Vannak igenis visszaélések nagyok és tömérdekek, magam is tudok rá példákat, ismeretesek. Marad még a t. pénzügyminister ur felosztása szerint a negyedik nemű kiadás, az államnak administrationális költségei és a közgazdasági és culturális czélokra teendő kiadások. Hogy ezen utóbbiakban lehetne megtakarítani, maga a minister ur is beismeri, én pedig határozottan állítom, hogy okvetetlenül kell ez irányban megtakarításokat tenni. A közigazgatási kiadásokról meg azt állítom, hogy ezeknél a megtakarítások nem a pénzbeli kiadások tételeinek leszállításában, hanem ezélszerű rendezésében, sőt a fizetéseknek méltányos emelésében találna kifejezést, mert illendően díjazott, aggkor, vagy tehetetlenség esetére tisztességesen biztosított hivatalnoki karba vetélkedve törekedncnok bejutni a iegszorgalraatosabb, a legképzettebb férfiak, kik számra kehesebben, de gond és szükségtől nem zaklatva, komoly disciplina mellett egész odaadással csakis hivataluk feladatának pontos teljesítésére fordíthatnák minden tehetségeiket és ez által az államnak o^y jeles közigazgatást állapítnának meg, melynek védpaizsa mellett minden ember nyugodt biztonsággal járhatna dolgai után, háborítatlanul szedhetné szorgalmának gyümölcseit, megelégedésben élvezhetné azokat, miután minden irányban védve lévén, kötelezettségeinek eleget tenni képes is lehetne. A mondottakból kitűnik, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur, a megtakarításokra vajmi keveset, én pedig ellenkezőleg épen ezekre fektetek legnagyobb súlyt; ő azt hiszi, sőt a költségvetés előirányzatában abbeli meggyőződését ki is fejezi, hogy a megtakarításoknak eredményei alig vehetők számba, mig ellenkezőleg én azt állítom, hogy államháztartásunk rendbehozatala, megtakarítások, még pedig nagyszerű megtakarítások nélkül nem is képzelhető. Ezen lényeges nézetkülönbségből természetesen következik az, hogy nekem a beterjesztett és a pénzügyi bizottság által is elvi változások nélkül ajánlott költségvetés ellen első kifogásom az, hogy abban a takarékosság kellő és szükséges figyelembe nem vétetett, gyakorlatilag nem alkalmaztatott — annyira nem, hogy a pénzügyi bizottságnak leszállított tételei szerint is 7.850,000 írttal haladják meg az 1882-diki rendes kiadások az 1881-dik! eket, voltaképen pedig 11 millióval, mert azért, — ismétlem —• hogy a pénzügyi bizottság közei harmadfél milliót