Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-9
9. országos ülés oktőljer 12. 1SS1. 59 ságok erkölcsi jellegét s ez által az állam erkölcsi tekintélyét. Ha az állam polgárai a kormányzat részéről jogaik védelmében, anyagi és culturai érdekeik sikeres ápolásában részesülnek: ez fogja valóban fokozni a tiszteletet s ragaszkodást a magyar állam iránt: ez fogja erősíteni az érdekközösség s Összetartozás tudatát Magyarország különböző népfajai között, ez fogja őket összeforrasztani egy politikai nemzetté s e tudat lesz a magyar állam erejének forrása s szilárdságának egyik fő biztosítéka. Nincs e nemzetnek magasabb czélja a magyar állam erejének s szilárdságának fokozásánál. De mi Felséged kormányának a trónbeszédben jelzett intézkedéseit e czél nagyságával mérve, elégteleknek találtuk s erre vonatkozó nézeteinket s aggodalmainkat egész nyíltsággal s őszinteséggel tártuk fel Felséged előtt. Fogadja Felséged kegyesen rendíthetetlen hűségünk ez újabbi nyilvánulását. Szavainkat egyedül az a meggyőződés sugallta, hogy egy erős magyar állam nemcsak e nemzet jövőjének s hatalmának, hanem Felséged trónjának is legbiztosabb alapja. A gondviselés áraszsza áldásait Felségeidre: Kik egyébiránt mély tisztelettel maradtunk Felségednek alázatos szolgái." Bátor vagyok ezen felirati javaslatot a t. háznak tiszteletteljesen elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A képviselő ur felolvasván a maga felirati javaslatát, ugy hiszem a még egyszeri felolvasás nem szükséges. Miletics Szvetozár : T. ház! Van szerencsém saját és elvbarátaim nevében a legmagasabb trónbeszédre egy felirati javaslatot benyújtani, melyet a t. ház engedelmével fel fogok olvasni (Olvassa:) „Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! A legmagasabb trónbeszédet, melylyel Felséged a jelen törvényhozási időszakot megnyitni méltóztatott, meghallgattuk Felséges uralkodónk iránt őseinktől öröklött legmélyebb hódolattal. Ezen hódolatunkban bátorkodunk helyzetünkből folyó kötelességünkhöz képest a legmagasabb trónbeszédre legalázatosabban ama őszinteséggel nyilatkozni, melyet tőlünk e helyzetünkben Felséged iránti hódolatunk és hűségünk megkíván. A legmagasabb trónbeszédben említtetik mindenek előtt a Horvát-Szlavon határőrvidéknek tényleges egyesítése Horvát- és Szlavonországgal, valamint a fiumei kérdés is. Forró óhajaink egyike az, hogy a határőrvidék, mely jelenleg csak névleg van egyesítve, különben pedig határozatlan időre kivételes állapotban megmarad, minél előbb tényleg is, alkotmányosan, a hazai törvényhozásban és a hazai kormányzat ellenőrzésében való részeltetés által egyesítve legyen, mert arra a határőrvidék előkészülve van és kívánjuk, hogy ezen egyesítés az eddigi határőrvidékben levő horvát és szerb test vérnemzet megelégedésére történjék. Mi is kívánjuk, hogy a fiumei kérdés minél előbb äz igazságosság és közös érdekek alapján s minden érdekeltek megelégedésére megoldassák és pedig tekintettel ugy a történetre, valamint a geographiai fekvésre és az etlmographiai viszonyokra. A legmagasabb trónbeszédben említtetik különféle belreformoknak szükségessége, melyek ez időszakban tárgyai lesznek a törvényhozási működésnek. Mi, mint állami polgárok, e reformok tekintetébenteljesíteni fogjuk kötelességünket az általános egyenjogú népszabadság és közjólét szellemében és érdekében, de különösen támogatni fogjuk azon törvényjavaslatokat, melyek közgazdászati erőnk növelésére és túlzott terheink leszállítására irányulnak. De igen megszomorított bennünket, hogy a legmagasabb trónbeszédben mi említés sem tétetik a legfontosabb belügyeknek egyikéről és ez : a nemzetiségek kérdése Magyarországban. A nemzetiségek kérdése az 1868. éviXLTV. t. ez. által nincs megoldva, mert nem elégítette ki és nem elégíti ki a nemzetiségeket; de még maga ezen törvény sem hajtatik végre egyetlen egy §-ában sem, tehát csak papíron létezik, nem pedig a közéletben is; arra nem is tekintve, hogy e törvény számos határozataiban nyílt tért enged az önkénynek, mert záradékai által, melyek szerint minden a lehetőségre hagyatik, maga a törvény is illusorinssá válik. A nemzetiségek egyenjogúságáról fennálló törvény igen hibás alapon, az individualitás alapján áll, igy az egyes nemzetiségek nyelve a belső ügykezelés tekintetében a közigazgatási szervezetnek még a legalantabb körében sem érvényesül, annak a járási közigazgatási hatóságoknál és bíróságoknál hely nem adatik, a községi körből pedig kiűzetik a kormánynak utasításai folytán annyira, hogy a községi jelentések még a járási hatóságnak is magyar nyelven terjesztendők be. De még az individualitás elve sem vitetik ki a gyakorlatban, mert az egyeseknek beadványaikra a határozatok általuk nem értett nyelven adatnak ki. A nemzetiségek egyenjogúságáról fennálló törvényt, mely tulajdonképen egy nyelvnek kizárólagosságáról szól, már annak czélszerűtlensége tekintetéből ki kell igazítani. A magyarországi összes nemzetiségeknek kívánsága, hogy 8*
