Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-9
9. országos ülés október 12 1881. 55 vasta fel a javaslatot, azt hiszem, nem szükséges azt felolvastatni. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Midőn én ugy magam, mint elvtársaim nevében felirati javaslatot nyújtok be a t. háznak, nem tartom szükségesnek annak tartalmát hosszasabb bevezető beszédben körülírva előadni. Felirati javaslatunk önnön magában kifejti azt, a mit a trónbeszéd által kilátásba helyezett kormányzati politikában hibáztatunk, kifejti nagy körvonalakban azt, a mit ennek helyébe vagy ennek pótlásául óhajtunk. Azon indokok, melyek miatt a t. bizottsági előadó ur által benj 7 ujtott javaslathoz hozzá nem járulhatunk, röviden következő pontokra vezethetők vissza. (Halljuk!) A legmagasabb királyi trónbeszéd pénzügyeink állapotáról nyilatkozván, a következő kitételekkel él: Fölszólítja az országgyűlést, hogy a reformtevéke^-ségKél tekintettel legyen arra, most már a trónbeszéd szavait idézem: „hogy az államháztartásban helyreállott rendet, az államnak helyreállított hitelét, még ezen czélok miatt is veszélyeztetni nem szabad". Nagy és merész szavak ezek, t. ház! És senki sem örülne annak jobban, mint mi, ha az ezekben foglaltak a valóságnak, a dolgok tényleges állapotának megfelelnének. De t. ház, sajnálattal kell kimondanom, hogy a mennyire mi a helyzetet megítélni képesek vagyunk, az államháztartásában helyreállott rendről mai napság beszélni nem lehet. [Igaz! Ugy van! bal- és szélső baloldalon.) És midőn a bizottság t. előadója által beadott válaszfelirati javaslat, bár némileg szelídítve, de ezen felfogáshoz hozzájárulni látszik, az önmagában elég ok arra, hogy mi ily javaslathoz, mely helyzetünk komolyságát veszélyes módon eltakarja, hozzájárulni képesek nem vagyunk. A trónbeszédnek a belügyi reformokra vonatkozó részei az iránynak kijelölését, a tervnek körvonalozását, melyben a kormány az országgyűlés teendőit vezetni szándékozik, teljesen nélkülözik. És ez volna mégis azon főkellék, azon első követelmény, melylyel a kormány szándékainak ezen ünnepélyes nyilatkozása elé lépjünk. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha már a kormány nyilatkozatában ezen hiányt észleljük, felfogásunk szerint a képviselőháznak feladata, a mennyire ez a parlament initiativajának természetével megegyeztethető, ezen hiányt pótolni és legalább nagy vonásokban körvonalazni, hogy az ő felfogásai a legközelebbi teendőkről és ezeknek irányáról mik? Különben a nemzet nagy várakozásaival épen ellenkezőleg minden irány, minden elv, minden terv nélkül kezdjük meg ezen nagyfontosságú törvényhozási cyklust. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a második indok, mely miatt a t. előadó ur által benyújtott felirati javaslathoz, mely a legmagasabb trónbeszédnek e tekintetben teljesen megfelelő hasonmása, hozzájárulni képesek nem vagyunk. Csak egy pont van, melyben ä bizottságelőadója által benyújtott felirati javaslat a trónbeszéd kereteiből mintegy kinő, érintvén egy tárgyat, mely a trónbeszédben nem érintetik, de a melyről, miként a t. előadó ur monda, a többség is érezte, hogy ez hallgatással nem mellőzhető. Azon sajnos eseteket értem, melyek a legújabb időben a közös hadsereg egyes tagjainak részéről történtek. Mi, t. ház! a felirati bizottságnak azon eljárását, miszerint erre is kiterjeszkedett, föltétlenül helyeseljük; de a módot, melyben azt tette és a következtetést, melyhez jutott, kielégítőnek nem találjuk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem találjuk kielégítőnek azt, midőn a háznak egy hivatalos okmányában oly jelenségekkel szemben, melyekről a ház szükségesnek tartja a nyilatkozást, egyéb nem fejeztetik ki reményeknél, óhajtásoknál ós egyéb többé-kevésbé dicséretesen és ékesen kifejezett érzelmeknél. A nemzet nem azért küldött miuket e helyre, hogy itt ugy, mint azt bármely küldetéssel nem biró állampolgár teheti, érzelmeknek adjunk kifejezést, hanem azért, hogy a nemzet akaratát képviseljük és annak megfelelőleg ott, hol szükséges, tetteket követeljünk. (Elénk helyeslés balfelől.) Azért szükségesnek tartottuk, midőn e tárgyról egyátalában szólunk, az érzelem kifejezésén túl még olyan intézkedéseket kívánni, melyek hasonló esetek előfordulását megakadályozhatják. (Helyeslés balfelől.) Ezeket röviden előrebocsátva, a t. ház engedelmével leszek bátor felirati javaslatunkat felolvasni (Olvassa): „Felséges Császár és apostoli Király! Felségednek a legmagasabb trónbeszédben a nemzethez intézett szavai ujabb tanúságot tesznek Felséged hazánk jólétének emelésére irányzott atyai szándékairól. Felséged e jóindulata csak fokozhatja a bizalmat és őszinte ragaszkodást Felséged személye iránt, melynek nyilvánulásait mindig tapasztalhatja Felséged, valahányszor közöttünk megjelenni kegyeskedik. De minél nagyobb a Felséged fejedelmi erényeibe s bölcseségébe vetett bizalmunk, annál nagyobb őszinteséggel és nyíltsággal kell elmondanunk nézeteinket hazánk helyzetéről, aggodalmainkat, melyeket e helyzet a nemzetben kelt, s megjelölnünk az eszközöket, melyeket a bajok elhárítására legalkalmasabbaknak vélünk. Hazafiúi készséggel követjük tehát Felséged felhívását, hogy az országgyűlés elé kerülendő fontos ügyeket elintézzük, melyek még meg-
