Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-23
252 23. országos ülés deczemtoer 3. 1881. tikai tekintetek is vannak, melyek engem arra indítanak, hogy azt a legnagyobb örömmel elfogadjam, azért kijelentem, hogy a szerződésről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés jobbfelöl.) " Madarász József: T. ház!^A közvetlenül előttem szólott előtt véleményét kifejező Gaál Jenő t. képviselőtársammal igen sok indokára nézve igenis, hanem következtetéseire nézve nem érthetek egyet. Én nem értem azon következtetést, hogy midőn a t. képviselőtárs kimutatja azt és adatokkal mutatja ki, hogy ezen kereskedelmi szerződésből a mi haszon háramlik, az Ausztriáé és Szerbiáé, a kár pedig Magyaroszágé és kimutatja, hogy a mi hátrány van a szerződésből, azt Magyarország szenvedi: akkor előadásának végén mégis azt mondja, hogy gazdasági tekintetből mégsem mellőzheti a törvényjavaslat elfogadását. Ha én ezt érzem és ha én már a részletekre is bemenve, ki akarom és ki tudom mutatni azt, hogy a szerződés káros, ebből én más következtetést nem vonhatok le, mint azt, hogy gazdasági tekintetből sem járulhatok ezen kereskedelmi szerződéshez. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azonban kellemesebb helyzetben vagyok, mint a t. barátom. Gaál Jenő t. barátom az ellenzékhez és lehet, hogy hozzánk is azon felhívást intézte, hogy ne engedjék a kormányt azon Ösvényen tovább haladni, melyen az 1867. év vívmányait mindinkább elhagyja, sőt azok ellenére cselekszik. Ugy vélem, hogy ezt nem érthette ránk t. barátom, mert ha véletlenül ránk értette^volna, azzal szemben meg kellene jegyeznem, hogy igaz, hogy mi mindazokban elleneznénk a kormánynak minden működését, melyek hazánk államisága, közgazdasága ellenére irányulnának, de ha az 1867—8. gazdaságilag is káros törvények megváltoztatását óhajtaná, mi lennénk a legelsők, a kik a kormányt e részben tániogatnók. Hát én könyebb helyzetben vagyok, mint t. barátom, mert én nem vagyok kénytelen kimutatni a részletekben is, minő káros ezen egyezmény; nem vagyok kénytelen utalni a közjogi helyzetre sem, mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy bármint állítsa is t. barátom, hogy ő az önálló vámterületnek nem annyira feltétlen hive, hogy ha a kardot kihúzza, azzal a csomót át is messe; előbb-utóbb meg fog győződni és azt hiszem nemcsak ő, nemcsak társai, de meg fognak győződni a háznak ellenkező részén, a kormánypárton ülő képviselők is, akármit mondasson is velük a kétkedés, hogy ha Magyarország pénzügyi helyzetét javítani, ha az egyensúlyt helyreállítani óhajtják, előbb-utóbb egyéb nevezetes eszköze nem lesz Magyarország törvényhozásának, mint az önálló külön vámterület felállítása, {ügy van! a szélső balfelbí.) Én tehát meghajlom t. barátom azon óhajtása előtt, hogy legalább a jogot óhajtja arra nézve biztosítani, habár kénytelennek érezem magamat nyilvánítani, hogy én szeretem és tisztelem is az egyes képviselőknek az ország jogainak fentartására vezető indokait, de határozottan nyilvánítom, hogy bármennyire sülyednénk is erkölcsileg, vagy politikailag, bármennyire eszközölnénk lépteinkkel, tetteinkkel, törvényjavaslatainkkal hazánk anyagi sorsának romlását, miként az „1867" megteremtői, annak alapját letéve, ezt már eszközölték, {ügy van! a szélső balfeläl) bármely újabb országgyűlési választáskor küldené ide a nemzet képviselőit és azon megválasztott képviselőháznak többsége az 1867-iki alap megváltoztatását követelné, nem képzelek Magyarországnak olyan fejedelmet, a ki az alkotmányra megesküdött, hogy az országnak ezen kivánata előtt meg ne hajolna, annál kevésbbé képzelhetem azt az esetet, a mi aggodalomra indította t. barátomat, hogy ime volt eset, mikor egy ministerelnök, a ki az önálló bank felállítását tűzvén ki programmjául, mikor azt megvalósítani óhajtotta, azért nem valósíthatta meg, mert a fejedelem aggályait nem volt képes eloszlatni. Én személyiségekre nem terjeszkedem, hanem azt állítom, hogy mindig nagy szerencsétlensége egy országnak és fejedelmének is, hogy ha egy olyan többség van, a mely az önálló bank kinyerésének alapján választatott meg és azután nem képes ministerelnöke által ezen óhajtását a fejedelem előtt aggálynélkülinek nyilatkoztatni és aggálynélkülinek elfogadtatni. Én azonban ismétlem, meg vagyok győződve, hogy ilyen esetek minél kevésbé fognak nemcsak Magyarországon, de bárhol is megtörténhetni; és ha megtörténtek is eddig, az csak intésül fog szolgálni a nemzetnek arra, hogy ne csak egyes egyénekben, hanem önmagában a megválasztott képviselőkben és azoknak adott szava megtartásában és jellemében keresse, hogy a többség követelje a minister által a nemzet óhajtásának létesítését. És mert engem ezen indokok vezérelnek és barátaim a függetlenségi párt tagjai ugy vannak meggyőződve mint eddig voltak, hogy hazánk sem politikailag, sem gazdaságilag önnálló addig nem lehet, mig függetlenségét törvényileg nem biztosítja, hazánk nyomasztó pénzügyi és anyagi helyzetén nem javíthat addig, mig a közgazdaság egyik fő hitágazatát, az önálló vámterületet is törvény által biztosítani nem tudja; ennélfogva semmi oly szerződéshez, a mely nem ezen az alapon létesül, mely ez alap ellenére létesíttetik,