Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-23
23 országos ftl»s deezember '5. ISSÍ. 245 befolyással rendelkezik, ekkor tenni szives szolgálatot az osztrák érdekeknek minden ellenszolgáltatás nélkül, ez valóban már nem egyszerűen szűkkeblűség hiánya, hanem annak határozottan, merő ellentéte. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azonban t. ház, ha a vámtarifa revisiója körül senkihez máshoz közünk nem lenne és saját autonóm tarifánkat saját magunk revideálhatnék, még azon esetben is hiba lenne annak végleges megállapítása előtt ideiglenes kereskedelmi szerződés kötésébe bocsátkozni. És hogy ez nem helyes eljárás, azt maga a t. kormány is elismeri , midőn a kereskedelmi viszonynak Franeziaországgal való ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy a Németországgal kereskedelmi szerződéskötése végett folytatott alkudozások sikerre nem vezetvén, mielőtt a vámtariffa átvizsgáltatott volna, tarifíászerződések kötése végett tárgyalásokba bocsátkoznunk nem lehetett. Ugyanott mondja továbbá a kormány , hogy Francziaország, mielőtt általános tariffáját megállapította volna, új szerződések megkötéséhez járulni nem akart. Tehát habár csak indirecte maga a kormány szintén elismeri, hogy az a helyes eljárás, melyet Francziaország követett. És csodálatos, daczára ennek épen ezen javaslattal egyidejűleg terjeszti be azon másik javaslatot, mely több fontos ezikkre nézve kezeinket Szerbiával szemben megköti. A mi már most azon kérdést illeti t 4 ház, hogy ezen kereskedelmi szerződésben miként vannak az egymás mellett és egymással szemben álló különféle közgazdasági érdekek megóva, erre nézve bátor vagyok felelni, hogy ezen kereskedelmi szerződés oly beviteli vámokat tartalmaz, melyek a mi forgalmunkat sokkal inkább sújtják, mint az osztrák kivitelt és hogy másfelől ezen szerződésben Szerbiának igen becses engedményeket teszünk, mig Ausztria evégből nem áldoz semmit sem; ennélfogva részben a kivitelnél, részben a szerb behozatalnál érezhető nagy megterheltetésünk folytán ezen szerződésnek költségeit Magyarország kizárólag egymaga viseli. {Igaz! ügy van! balfelöl.) Nem szívesen untatom a t. házat száraz statistikai adatok felsorolásával, (Halljuk!) hanem az elmondottak utánj tulajdonkép köteles vagyok számszerű bizonyítás terére is átlépni. Itt azonban természetesen nem lehet más czélom, mint annak bizonyítása, hogy e szerződés sokkal nagyobb mérvben van Ausztriának, mint Magyarország érdekében és hogy azon kedvezmények, melyek a szerződésben Szerbiának biztosítva vannak, tisztán amijrovásunkra adatnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A bizonyítás e tekintetben fölötte nehéz nem lesz ; hiszen csak el kell olvasnunk a kormány által benyújtott indokolást és abból láthatjuk, hogy a szerb forgalomban eddig a mi kivitelünk 3V a-os vámmal érintetett. Igaz, a t. előadó ur ép most érintette, hogy nem a jogi, hanem a tényleges helyzetet kell az összehasonlítás alapjául felvenni; ezen állítását én a magamévá teszem. Én a tényleges helyzet alapjára állok és annak alapján kívánom a vámokat összehasonlítani, ugy a mint vannak és a mint leimének ezen szerződés megkötésének esetében, (Ralijuk!) Tudva van, t. ház, hogy a szerbek 1864-bena vámtarifát elkészítették speciíicus vámok alapján s ott figyelembe vették részben a 3%-os tételt, részint túlhaladták azt. De maga a t. kormány előterjesztésében elismeri, hogy ezen tarifának nem legnagyobb baja az, hogy tételei túlmagasak. És valóban a régi tarifának tételei sokkal kedvezőbbek voltak, mint a milyeket most állapít meg e szerződés és ezen vámok nem is érték, hanem specificus vámok voltak. A dolog ennélfogva ezen tarifa összehasonlítása mellett következőleg áll: a vámmentes czikkek legnagyobb része a régi szerb vámtarifában is vámmentesnek van felvéve és számuk sokkal kisebb, mint pl. a román-osztrákmagyar kereskedelmi szerződésben. Vámleszállítás csak egypár foglaltatik e tarifában, t. i. a vitriolvám leszállittatott 80 centimről 60-ra a salétromsav vámja 3 franc 20 centimről 1 franc 50 centimre, a ruházat 13%-ról 8%-ra, a pamutfonalak vámja, nem a mi szerződésünk, hanem az angol szerződés alapján leszállittatott 6—8%-ról 5%-ra, hasonlókép még más gyapotárúk vámja is 1 ezen módon szállíttatott le. A liszt vámjának leszállításáról beszélni nem lehet, mert az a minőség szerint addig 0*35— 2 franc közt váltakozott, most lesz egy franc. A mi most a felemelést illeti, az ezen felhozott egy pár tétel kivételével általános. Például a lovak kiviteli vámja volt eddig 1%. most lesz 8%, a boré volt eddig 1 fr. 90 cent. és 3-80 fr., lesz 2'50 — 6 ír., a sör vámja volt 1 fr. 90 cent., lesz 3 franc, a szesz vámja volt 3%, lesz 8%, ehhez járul még az octroi. Az erre vonatkozó intézkedések értékéről később fogok szólani. A különféle bőr-nemek vámja, mely eddig 11, 12-40, 17 és 26 franc volt, most egy tételben lesz méter-mázsánként 30 franc. A disznó-zsir vámja volt eddig 27 ä %, felemeltetett 87 o-re 5 a fagygyúé volt 3%, felemeltetett 8%; a szappan vámja, mely fontos reánk, mert az újabb időben e czikkből nálunk is keletkezett kivitel, felemeltetett 2 fr. 80 és 3 fr. 20 cent.-ről 6 francra, a finomabb 4—8 francról 12 francra; a stearin gyertyáé 8 francról 12-re; a papiré 3%-ról 5 és 11%-ra; az üveg vámja 3%-ról 8%-ra. Tehát, t. ház, általános a vámemelés azon csekély kivétellel, melyet az előbb említettem, és a tényleges helyzethez képest, nem pedig a jogi helyzethez képest általános. Már most az a kérdés, mit adunk mi Szerbiának és mily eljárást kő-
