Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-21
21. országos ülés november 28. 1881. g|| uyos tekintetbea a privilégium odiosum természetét és bélyegét viäeli magával, melynek tudatát ébreszteni sem a kormánynak, sem a háznak érdekében nem áll. Ezek után a törvényjavaslatot átalánoságban részletes tárgyalás alapjául elfogadom; a részletes tárgyalásnál némely szerkezeti részletre nézve leszek bátor indítványt tenni. Halász Géza: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Előre kijelentem, hogy tán azokat, miket mondani fogok, nem fogom annyira indokolni, mint az előttem szólott, de azt is kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogom elfogadni; (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon) mindenekelőtt azon körülményre akarom at. házat figyelmeztetni, a melyet nem lehet eléggé ismételni és különösnek nem találni, hogy ha annyira szükséges és oly sürgős volt ezen törvényjavaslat előterjesztése és Tornamegye megszüntetése, miért nem történt az néhány év előtt, midőn ugyanezen kormány a megyék határát és területét rendezte ? (ügy van! a szélső baloldalon.) Akkor Toruamegye önállósága meghagyatott, most pedig az egész országban az egyetlen, mely fölött a pénzügyminister ur végitélete kimondatik. (Derültség a szélső baloldalon.) Én nem tudom, mivel érdemelte meg e nagy figyelmet Tornamegye? Maga Toniamegye közönsége nemcsak nem kívánja, de tiltakozik ellene, a belligyminister ur pedig a közigazgatási bizottságban töbször kijelentette, hogy Tornamegye igazgatása ellen semmi kifogása, sőt hogy ez a legjobban administrált megyék egyike. Tudjak, t. ház, mily nagy szó ez, kivált oly megyére nézve, mely fölött már a lélekharangot meghúzták. Tudjuk, milyen nehéz feladat a közigazgatás minden ágának megfelelni, ugy, hogy már sokan kétségbe estek a megyei intézmény életrevalósága iránt; holott a legkisebb megye megmutatja, hogy menuyire életrevaló, megmutatja, hogy miképen kell a hazafiúi kötelességnek eleget tenni, miképen kell jól administrálni; és épen ezen megye az, amelyet ki akarnak törülni az élők sorából. És miért? Takarékosságból. Hát, kérdem, t. ház, egy kis megyének megszüntetésével mennyi összeget lehet megtakarítani? Ha csakugyan az állampénztár kímélése az ok: akkor minden kis megyére ki kellene azt terjeszteni. Én ugyan nem kívánom, hogy ilyen kikerekités létre jöjjön, de annak volna értelme, ha valamennyi vármegye rendezésével a kormány meg akarna egy nagyobb összeget tekarítani. Ez oly összeg lenne, mely figyelmet érdemel. De egy vármegyénél ezt nagyon csodálom. Csodálom különösen azért, mert nem hiszem, hogy ezzel akarná a kormány a deficitet megszüntetni. (Derültség.) Csodálkozom különösen azon, hogy midőn van pénz Bosznia és Herczegovinára milliókat kidobni, akkor egy kis vármegyének jó közigazgatásától akarják a filléreket elvonni. (Ugy van! a szélső balon.) Én minden téren, a hol működtem, a takarékosságot különös elvül tűztem ki, de az ilyen takarékosságot nem pártolom s a törvényj svaslatot sem fogadhatom el annál kevésbé, mert ha tovább megyünk e törvényjavaslat vizsgálatában, meggyőző érvek merülnek fel előttünk az egyesítés ellen. Mindazok, miket az egyesítés mellett a t. előadó úrtól felhozatni hallottam s mindazok, miket a t. ministerelnök ur a bizottságban sziÍ ves volt elmondani, Torna vármegyének beadványában meg vannak czáfolva. Igen praegaansan kiemelkedő mozzanatok vannak ebben. Nevezetesen ki van emelve, mennyire el van Torna vármegye szigetelve, Abaújjal egyetlen vasúti közlekedési vonala sincs. Kassa városa, mely Abaújnak székhelye, tőle igen messze van, mert mindenki tudja, hogy Abaújnak is a legszélén fekszik. El van mondva, hogy elvétetett a törvényszék Tornától. Hogy most már a törvénykezési, pénzügyi és közoktatási ügyekben Kassín kell az elintézést keresni. Mily nagy kárára volt ez eddig is a lakosságnak! Ki van emelve, hogy Torna vármegye az államnak eddig sem részesült semmi jótéteményeiben. Csupán az az egyetlen előnye volt, hogy önállósága nem boíygattatott. Pz a tényállás és különösen a minden tekintetben jó közigazgatás szolgált Tornamegyének eddig vigasztalásul. Ha most ezen egyetlen előny is elvétetik tőle, akkor a jobblét eredménye is megszűnik. Ez valóban mostoha eljárás, melyet megpróbált József császár, meg a Bach-rendszer, de mindig hiú törekvés volt, Torna vármegyét mindig vissza kellett állítani. Végezetül arra térek, mit e törvényjavaslat leginkább szem előtt tart, t. i. a csekély öszszegre, mely megtakarittatik. Én határozottan merem állítani, hogy azon összeg, mely meg fog takaríttatni, nem annyi, mint a mennyit a minister ur gondol. Tessék a törvényjavaslatot megnézni, abban benne van, hogy csak egy szolgabírói járás legyen Tornamegyében. Azt pedig, a kik közelebbről ismerik a vidéket s a geographiai viszonyokat, lehetetlennek tartják, mert két járásra szükség van. Tehát e tekintetben nem lesz meggazdálkodás. Nagyon kevés meggazdálkodás lehet a központi hivataloknál is, mert az magától értetik, hogy a mennyiben megszűnik Torna vármegyében bizonyos hivatalnoki kar, annyiban kell a másikat szaporítani vagy csak kevés különbséggel. Ellenkezőleg helyesen mondotta indítványozó képviselőtársam, hogy ha meghagyatik Tornamegye önállósága: meg lehet gazdálkodni azt az összeget, melyet a minister ur a megsemmisítés utján akar meggazdálkodni, mert abban a törvényjavaslatban, melyet a belügyminister ur a megyék báztar27*
