Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-14

158 34. országos ülés október 18. 1881, taiban, ezer meg ezer módot fog találni, hogy rajtok boszut állhasson, (Ugy van! balfelöl.) A dolog természetében fekszik tehát, hogy nem a panaszjogban van ezen baj orvoslásának súlypontja, hanem ott, hogy a kormányban legyen annyi érzék az állami életnek erkölcsi alapjai iránt, hogy az illetéktelen befolyásnak gyakorlását tisztviselőitől ne csak ne kivánja, de meg se tűrje, hogy a sikernek ilyen uíon való elérése ne képezze az; előléptetésnek és a különös kedveltségnek alapját. (Elérik helyeslés balfelöl.) Addig, mig a kormányzat az ezzel ellenkező szellemben jár el, hiába van törvényeinkbe iktatva a panasz beadásának joga és hiába vannak meg azon garancziák, a melyeket különben fentartandóknak vélek. Addig tovább fog tartani az a mostani szomorú állapot, melyet a ministerelnök ur által tegnap idézett és általa tagadott, de sajnos, igaz szavakkal jellemezhetünk, hogy a kormánypárt ellen nem szabad semmit, a kormánypárt mellett szabad mindent. (Ugy van! balfelöl) Miután a vitának tulajdonképeni érdeme elvbarátaim eddigi beszédei által ki van merítve és az azóta mondottakra több megjegyezni valóm nincsen: egyszerűen arra szorítkozom, hogy az előadott érveknek alapján, ne a többség előadója által, hanem az általam benyújtott válaszfelirati javaslatot méltóztassanak elfogadni. {Elénk helyeslés és éljenzés baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Sokkal inkább tisztelem a t. Láz tagjainak a vita folyamán méltán kimerült figyelmét, sokkal inkább meg vagyok arról győződve, hogy mindazokról, a mik itt ugy tegnap, mint ma felhozattak, valamint yolt, ugy lesz még alkalmam nyilatkozni, hogysem ma bővebben kívánnék szólani. Leginkább egy pár oly kérdésre szorítkozom, a melyekhez: személyes szempontokból és szavaim félremagyarázása szempontjából is lehetne szólanom. (Halljuk!) Helfy képviselő ur a parlamenti illemből nekem leczkét tartván, megrótt azért, hogy én miért támadtam meg itt egy volt ministert, a ki nincs is jelen. Ha a képviselő ur elolvasná beszédemet, kettőt látna belőle, mely meggyőzné őt arról, hogy ezen szemrehányást nem érdemeltem meg. Az egyik az, hogy nem neveztem meg senkit. (Derültség balfelöl.) Igenis, a másik az, hogy nem szóltam megrovólag, csak constatáltam a tényt. (Mozgás a baloldalon.) Tessék elolvasni, van-e nyilatkozatomban egyéb a tény tiszta constatálásánál. Már engedelmet kérek, ha sem meg nem neveztem, sem nem indokoltam vagy vádaskodtam, csak a tényt constatáltam, akkor olyant tettem, a mely nemcsak nem ellenkezik a parlamenti illemmel, de a mihez minden kormánynak joga vau. Mert ha ennek kormányzata alatt a helyzetet bírálni joga van mindenkinek, neki joga van reámutatni arra, hogy mily helyzetben vette át a kormányzatot, mert igazságos az ítélet csak igy lehet. (Élénk helyeslés a középen.) Én tehát, mint helyén nem levőt, kénytelen vagyok azon illemtani leezkét visszautasítani. A másik a következő. Hasonlag a képviselő ur megtámadott azért, hogy hisz azon rendetlenségek, a melyeket felemlítettem, nem a Tiszakormány, hanem az ezt megelőzött kormány alatt enyésztek el és lehettem volna — mondja — legalább ellenzéki vezér-társam iránt annyi figyelemmel, hogy ezt elismerjem. Legyen szives képviselő ur elolvasni tegnapi beszédemet, a melyben határozottan meg van mondva, hogy igaz, ezen rendetlenségek legnagyobb része, midőn 1875-ben a kormányt átvettük, már elenyészett volt, de nagyon rövid volt az idő arra, hogy mindazon bajokon gyökesen segíteni lehetett volna. Határozottan merek reá hivatkozni, hogy ezt mondtam s nem hiszem, hogy ez a gyorsírói jegyzetekből kimaradt volna. Tehát ezen második megrovást hasonlag sem tartom olyannak, a melyet elfogadhatnék, hanem olyannak, a mely ellen tiltakoznom kell. (Helyeslés jobbfelöl) A képviselő ur, midőn ígéretről beszélt, egyfelől azt állította, hogy hiszen Ígéretet csak a többség tehet, mert csak az tudja beváltani; másfelől, hogy én személyesen tettem vagy tétettem volna Debreczenben ugy, mint Nagyj Váradon ígéretet. A mi állításának első részét illeti, oly dolgot, mely ki nem vihető, pedig azt. hiszem, hogy az adóleszállítások is az ilyen ki nem vihető dolgok közé tartoznak, csak az tehet, a ki tudja, hogy kisebbségben marad, tehát, hogy meghazudtoltatni nem fog; a többség ily ígéretet nem tehet, mert könnyen rajta érnék a turpisságon. (Derültség. Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Indoka tehát, melylyel magukat kimenteni akarta, meg nem áll. A mi pedig a másikat illeti, határozottan vissza kell utasítanom minden oly föltevést, mintha én akár most, akár máskor valaha tettem volna, vagy valaha bárkivel szemben arról egyezkedtem volna,, hogy nevemben ígéretek tétessenek, vagy hogy tudtommal nevemben ígéreteket tettek. Ez ellen határozottan tiltakozom, hogy ugy fejezzem ki magamat, erkölcsi szempontból. Az ellen meg, hogy én ugyanazt igértettem volna Debreczennek és Nagy-Váradnak, tiltakozom még a józan ész szempontjából is, mert olyat Ígértem volna, mit beváltanom nem lehet. Csanády Sándor {közbeszól): Többször mondott olyat! (Zaj.) Tisza Kálmán misterelnök: A politi-