Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-3

g 3 országos ülés szeptember 29. 1881. minden eszközt. Három hónap óta ellenem alattomban mindent elkövettek, mert tudták, hogy én Váradyt, ha belép a házba, meg fogom támadni. Ezen ellenem használt eszközök között szerepe] egy, négy megfizetett gaz tűzoltó által aláirt irat. Ezt az iratot Ivánka Imre nr a párbaj után kivévén zsebéből, nekem azon szavakkal, hogy ezt kötelességének tartotta, átadta. 1879-ben, a szegedi katastrófa idején az elsők között voltam, kik oda siettek. Tizennégy napot töltöttem lent, elkövetvén mindent, alvást sem engedvén magamnak, hogy emberbarátaim iránti kötelességemnek megfeleljek. {Igaz! a szélső baloldalon.) Ott voltak budapesti tűzoltók is. Tudtomra esett, hogy találkoznak közöttük, kik a kiadott rendelet ellenére, pénzért zsidóknak és gazdagabb kereskedőknek holmiait szállítják, mikor pedig még emberélet volt megmentendő. (Nagy zaj a jobboldalon.) Tessék engem meghallgatni. Elmentem, mint Kállay mellé adott helyettes kormánybiztos, egy "ladikkal és észrevevén, hogy egy bolt előtt ladik áll, a benne ülő tűzoltóknak szólottam, hogy: maguk mit csinálnak itt? Lehet, hogy nem ismertek meg; elég az hozzá, hogy én beugrottam a ladikukba s akkor az egyik tűzoltó esáklyával támadt reám. Én őt megfogtam, de akkor a másik is nekem jött s egyikük rám ütött, mire lenyomtam őket a ladik fenekére és elővettem revolveremet. Egyes komisz emberek ellenében, a kik olyast feltételezhetnek rólam, hogy, a mint mondják, azok a tűzolltók engem pofon ütöttek, szerencsém, hogy gr. Bethlen András képviselőtársam ott jelen volt és tudja, hogy ez valótlan, mert különben akadhatnának olyanok még itt is, a kik elhiszik. {Nagy zaj jobb felöl. Halljuk! a szélsb' balon.) Én erre Bethlen András képviselőtársamat, ki egy más ladikon volt, elküldtem katonákért, addig én a tűzoltókat, revolveremet nekik szegezve, őriztem, mig a katonaság megérkeztével bekisértettek és elcsukattak. A tűzoltók letérdeltek előttem, kegyelmet kértek és én elnéző voltam irántuk, miután a tűzoltóparancsnok azon kijelentéssel, hogy elcsapja őket, arra kért, hogy kegyelmezzek meg nekik, hogy a tűzoltók szégyent ne valljanak. És már most elképzelhető-e, hogy ugyanezek az emberek akkor, mikor én Váradyt megtámadom, önkényt, az ő becsületének bajnokaiként lépnek föl? Itt kell lenni egyes embereknek — nem akarom mondani, hogy itt e házban — kell lenni oly aljasoknak, a kik minden eszközt felhasználnak egy tisztességes ember lesujtására, ki nyilt sisakkal küzd. Kérem a t. korelnök urat, méltóztassék ezen iratot felolvastatni és ezen tűzoltók elfogatását elrendelni. (Felkiáltások jobbfelől : Hát még mit nem akar f Derültség jobbfelöl) azaz ha nem teheti az elnök ur, kérem erre az igen t. ministerelnök urat; mert az gyalázatosság, hogy egy képviselőt ily aljas módon fizetett bérenczek megtámadnak és kérem, hogy az ilyenek ellen a legnagyobb szigorral járjanak el. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! ügy van! Nagy zaj jobb felöl.) Korelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, de én azt gondolom, hogy a törvény értelmében itt a képviselő uraknak határozatot hozni nem lehet. Különben is az én nézetem az, hogy törvény alatt élünk, törvény rendelkezik felettünk, van kormányunk, mely a törvényeket végrehajtassa. Ez az administratio ágát illeti. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Én nem tudva, hogy képviselőtársunk minő tárgyról és mit akart beszélni, nem szólhattam ellene, nem akadályozhattam meg beszédjében; de azt gondolom, hogy a t. képviselőháznak jóváhagyásával fogok találkozni, ha kijelentem, hogy mi most még nem lévén határozati joggal felruházva, ezen tárgyba bele nem bocsátkozhatunk, hanem erre illetékes a kormány. {Helyeslés jobbról.) Ugron Gábor: T. képviselőház! Ivánka Imre (közbeszól): Bocsánatot kérek, én személyes kérdésben kérek szót. Ugron Gábor (közbeszól): Én a napirendhez kívánok szólani. Ivánka Imre : Azt hiszem, a jelen esetben ezt tőlem senki meg nem vonhatja. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk Ivánkát!) Azt a tettet, hogy valaki ilyen fegyverrel lépett fel Rohonczy Gedeon képviselő ur ellen, magam is gyalázatosnak tartora. (Helyeslés.) A nevezett irat hozzám tegnap este hozatott. Oly tárgy ventiláltatván e házban, a mely ide nem való, annak részleteibe én nem ereszkedem, (Helyeslés a jobboldalon) hanem meggyőződésem szerint egy pár ismeretlen embernek beavatkozása egy becsületbeli dologba nem akadályoztathatja meg a becsületbeli dolog kivívását. (Tetszés.) Én tehát ezen iratot zsebre tettem, de igenis szintén becsületbeli dolognak tartottam, a mint a párviadalnak vége volt, Rohonczy Gedeon barátomat figyelmeztetni, hogy ő ellene ilyen dolog czirkulál. (Helyeslés.) Másként én nem járhattam el. Rohonczy Gedeon : Ha előbb tetszett volna átadni, igen; de igy olyan színezete volt. (Elénk jelkiáltások: Napirendre ! Napirendre ! A zajban a szónokot nem hallani.) Ivánka Imre: A mit tettem, korrektül tettem. (Tetszés.) Ugron Gábor: T. képviselő urak! Én azt hiszem, hogy a szőnyegen levő tárgy olyan, a melyet, hogy ha mi itt tárgyalunk, csak a kép, viselőház becsülete érdekében tárgyalhatunk, mint