Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

!3. országos ülés oLWbcr 1". 18S1 141 mondottam és mondom ma is. Én nem tehetek róla, ha ebben is, Isten tudja miféle taktikát lát a képviselő ur. Nekem, hogy ez a helyes ut, az erős meggyőződésem. Midőn belügyministerré lettem, — 6 éve már — mondottam, hogy meg kell mindazoknak, a kik azt akarják, hogy gyökeres rendszerváltozás ne történjék — mindent tenni arra, hogy a közigazgatás jó legyen, mert a ezélnak a jó igazgatásnak kell lennie, a többi csak egyiknek, vagy másiknak többé, vagy kevésbé kedves eszköze, de a czélt magát az eszközért feláldozni nem szabad. {Helyeslés jobbfelöl.), En tehát, t. ház, kísérletet oly modorban, mint a képviselő ur mondotta, tenni nem fogok. Tovább megyek. Belátom azt is, hogy az országösszes viszonyait szem előtt tartani szükséges és épea, mert belátom ezt, azért foglal helyet a trónbeszédben azon passus, melyet a képviselő ur megérteni nem akar, ä mely azt mondja, hogy igenis kell befektetéseket tenni a fejlődés érdekében, de nem szabad ebben is a kellő határon túlmenni a pénzügyi rend érdekében. Hogy pedig erre szükség van, arról nemcsak a múlt országgyűlés utolsó évében különösen, de a jelen vira folyamán hallottak is meggyőztek. Mert a inig minduntalan hallom a vádat, hogy az egyensúly még sincs helyreállítva, ugyanakkor ugyanazon beszédekben hallok részint befektetési, részint rendszerváltoztatásra vonatkozólag követeléseket, melyek milliókat igényelnének. Ezen egymással ellenkező nisust én részemről összeegyeztetni nem tudom; korlátolni kell az egyiket ugy, mint a másikat s meglelni azon középutat, a melyen az ország és az egyesek vagyonossága emelkedvén, az egyensúly helyreállítása lehetővé tétessék. Mondom, a közigazgatás részleteiről nem szólok; fenhagyom ezt akkorra, midőn a kérdés napirenden lesz; azonban megvallom, hogy azon dupla közigazgatást a megyében, hogy egyik vigye az autonóm, a másik az állami ügyeket, a mint itt hangoztatni hallottam, mert külön kell őket választani, határozottan körül kell ronalozni, — nem értem; tán majd, ha a tárgy napirenden lesz, meg fogom érteni; de most, ismétlem, bár több izbeu hallottam, nem értem. Mielőtt beszédemet befejezném, illetőleg mielőtt reflectálnék Irányi Dániel t. képviselőtársam előadására {Halljuk!) meg kell jegyeznem azt, hogy az előttem szólott képviselő ur s azok, kik vele egyetértenek, minduntalan emlegetik, hogy csak egy nagy, gyökeres, rendszeres reform lehetséges, hogy eldarabolva segíteni egyik-másik szükségen helytelen, czéltalan eljárás. Ez felfogás dolga, t. ház. Hisz én már azt is hallottam e házban és pedig igen jeles férfiutói, hogy eltörölni, a mi van, csinálni egészen újat : ez a helyes conservativ politika. {Derültség.) En legalább azt tapasztaltam, hogy szabadelvű vagy conservativ, de a fokozatos fejlődést, a consolidált viszonyokat előmozdító politika mindig az volt, mely nem rontott le semmit szükség nélkül, javította azt és ott, a hol baj volt és a mi javítandó volt. Ez vezette Angliát századokon keresztül nyugodt alkotmányos életre s az a másik vezette a Sieyes és elvrokonai alkotmányait egyiket a másik után bukásra. Ha a nemzetek —• mint mondani szokták és helyesen —• nincsenek a kormányokért, de a kormányok a nemzetekért : azt is el lehet mondani, hogy a nemzetek nincsenek a theoriákért, hanem a theoriáknak kell alkalmazkodniuk a nemzetek szükségeihez. {Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! A t. képviselő ur némileg panaszkodott, hogy az a kormány, mely nem is tud, nem is akar, mégis a maga helyen megmarad. De hát, t. ház, bajos dolog az, menni addig, míg az embert nem bocsátják. Hogy mi az oka, hogy nem bocsátanak, azt én nem vitatom. Meglehet, az az oka épen, mit a t. képviselő ur is hangoztatott, hogy a kísérletektől borzadnak az emberek. Gondolják: ezt már ismerjük jó és rósz tulajdonaival, ki tudja, a ki helyébe jönne, milyen lenne? {Elénk derültség jobbfelöl.) Arra nézve, a mi ma ismételve felhozatott, ismételve hivatkozom az egész házra, mondtam-e valaha olyas valamit, midőn a corruptióról volt szó, hogy ne bántsuk azt, hiszen másutt is meg van, mi se legyünk jobbak másoknál. El merem mondani s ha tetszik, adatokkal tudom bebizonyítani, hogy — a mint már egy alkalommal mondtam: több szó a corruptióról most azért van, mert sok, régibb időben felgyűlt piszok azóta kezdett tisztáztatni, mióta minister vagyok; s el merem mondani azt is. hogy ugy azzal, mi akkorról maradt, mint azzal, mi sajnos, tagadhatatlanul azóta is jelentkezett, én ugyan elnézést, kegyelmet nem éreztettem, mert a hol kezem ügyébe esik, a törvény által nekem adott jogot megfenyítésre használtam : {Élénk helyeslés jobbfelöl) de azt igenis mondom, bántsak azt, a ki rossz, kötelezzük a kormányt, hogy fenyítse meg a corruptiót, de ne akarjuk ugy odaállítani a dolgot, mintha ez irányban, ha, fájdalom, job' bak nem vagyunk is, rosszabbak volnánk mint mások, mert ez mindenütt előforduló betegség, mely ellen küzdeni kell s a mely elleni küzdelemben, azt hiszem, seuki^ által magamat megelőztetni nem engedem. (Elénk helyeslés jobbról.) A t. képviselő urak és Irányi képviselő ur sokat beszéltek illetéktelen kormány-befolyásról, választási vesztegetésekről és más hasonlókról. ! Én, t. ház, hivatkozom arra, hogy a mi jogot | 1874-iki törvényünk a belügyministernek ad, én