Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

13. orsziigoa ülés < el nem fogadhatjuk s ha tudjuk is, hogy az teljesen ki nem irtható, legalább jól meghozott törvényhozási rendszabályokkal és mindenekelőtt ezen rendszabályok jó késelésével a lehető legkisebb mértéke szorítandók. Arra hivatkozik a t. ministerelnök ur, hogy némely köztársaságban kevesebb szabadságot engednek a hivatalnoknak. Én értem, mire czéloz a t. ministerelnök ur. Gzéloz Francziaországra, de én az okoskodás e nemét nem fogadom el. Mert ha minden politikai visszaélés igazolható azzal, hogy másutt ebben a nemben még nagyobb visszaélés van, akkor nem látom át, minő visszaélés meggátlására lehetne okot meríteni a fennálló állapotok sülyedéséből. (Helyeslés balfelöl.) Különben a tényről is tévesen méltóztatik a t. ministerelnök ur hivatkozni; mert Francziaországban nem az a panasz, mintha a hivatalnoknak ide- vagy odaszavazása befolyásoltatnék, hiszen ott titkos szavazás van, tehát ha az illető komolyan akarja, el is titkolhatja, kire szavazott, hanem ott is a főpanasz, minek hasonmása történik Magyarországon, hogy midőn választások vannak, ellőáll egy mouvemeut prefectoral, leteszik a prefétket, helyettesítik olyanokkal, kik jó választási ágensei lesznek a kormánynak, a mihez hasonlót, ámbár elismerem, nem oly mérvben, egyszer-másszor Magyarországon is tapasztaltunk. (Ellenmondás jobbfelöl.) Vájjon helyes e a választási visszaélésekkel ilyen módon bánni eí?|Nem mutatja-e Franeziaország példája, hogy ott, hol a nemzet akaratának törvényes nyilvánulását ily módokon fojtják le, ott a nemzet nem mond le akaratának érvényesítéséről, hanem megbarátkozik akaratának törvénytelen érvényesítésével s azok, a kik a választások szabadságát fojtják el, a Iegsajnosabb válságok, a forradalmak magvait hintik el. = Ezért elvárjuk'a kormánytól, melynek elnöke a választások szabadságának tiszteletben tartásával annyiszor fennen dicsekedett, hogy hozzá fogj árulni a maga részéről, hogy .a hivatali befolyással való visszaélések minél hatályosabb rendszabályokkal megfékeztessenek. (Helyeslés balfelöl.) Ezzel kapcsolatban megkell említenem azon politikát, a melyet a ministerium, különösen a ministerelnök ur a nemzetiségek irányában követ. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! Mi többször voltunk ezen házban tanúi panaszoknak nemzetiségek részéről, a melyek megjelölték azon utat és módot, a mint ők Magyarország átalakítását egy általuk óhajtott irányban kívánják. Jelesen a nemzetiségi törvénynek megváltoztatása és a nemzetiségek nyelvének sokkal szélesebb körben való jogosultsága kívánságuk. Ezen ut, t. ház, nem hiszem, hogy ezen ház bármely pártjánál a legiíóber 17. 1&&L 135 kevesebb mértékben is számíthat támogatásra. (Helyeslés balfelöl.) Azt is meg kell mondani, hogy a ministereltiök ur ismételt nyilatkozata, midőu azt említi, hogy a magyar államellenes fondorlatokat, a mint mutatkoznak, le fogja küzdeni, ha lehet szép módon, ha nem lehet, minden módon, vagyis minden törvényes módon, — nem akarom elmagyarázni — a ház minden oldaláról helyeslésre talált. De, t.ház, ez a problémának nem megoldása. Az a politika,

f a mely ebben jelenkezik, kiegészítésre vár. Én részemről nem ismerek hatályosabb módot a magyar állam ellen mesterségesen szított, vagy múltból öröklött ellenszenvnek leküzdésére, mint épen azt, ha a jó, igazságos és a mindenfelé tiszta kormányzás jótéteményei biztosittatnak azou vidékek lakóinak, a hol talán örökölt, talán szított ellenszenv vagy hidegség uralkodik a magyar állam iránt. (Igazi balfelöl.) A magyar állam hivatalnokainak azokon a területeken más és magasabb feladatuk van, mint a többi területeken. A köznép az államot hivatalnokaiból, hivatali cselekményeihői, az administratiónak ezer meg ezer ápoló és parancsoló intézkedéseiből ismeri és a milyennek tapasztalja az államot tisztviselőiben és a tisztviselők cselekményeiben: oly ragaszkodással és érzelemmel viseltetik az igy felismert állam iránt. {ügy van! balfelöl.) Ezért uraim, a mik Szörénymegyében történtek, azok mutatják azt, hogy a kormánv ezen épen a legfontosabb oldalról elhanyagolta vagy méltó figyelemmel nem kisérte, különben azon visszaélések és bajok oly hosszan nem tartottak volna és oly fokig nem fejlődhettek volna, (ügy van! balfelöl.) De, t. ház, van még egy pont, a melyre nézve nyilatkoznom keli és ez a hadsereg ügye, (Halljuk! Halljuk!) a mely mind a három felirat által érintetik és a mely itt különféle nyilatkozatoknak képezte tárgyát. (Halljuk! Halljuk!) Részemről, t. ház, véleményemet hetyesen kifejezve látom azon felirati javaslat szövegében, melyet t. barátom benyújtott s a mely azt mondja, hogy az újabban felmerült események elkerülhetetlenné teszik az oly intézkedéseket, hogy az alkotmánynak tisztelete a hadsereg körében is biztosítíassék. Midőn a t. ministerelnök ur nyilatkozatait hallottam, a melyekre nézve máig is megfejthetetlen, érthetetlen előttem, miért lettek ketté szakítvii s miért nem adattak elő* teljesen a vita elején, talán sok keserű szónak elejét vehette volna, (ügy van! balfelöl) midőn, mondom, a t. ministerelnök ur nyilatkozatát hallottam — és a világosság kedveért recapitulálom s ha helytelenül teszem, azt hiszem, a ministerelnök ur ki fog engem igazítani — midőn tehát azt hallom, hogy a kormány, még pedig nem