Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-13

13. országos Ölés október 17. 1881. \®\ quia prodest. A bíráló bizottságok iránt, — a nélkül, hogy azokról tiszteletlenül akarnék nyilatkozni, — a bizalom országszerte meggyöngült. Az ellenzéki választók nem remélnek tőlük, a kormánypártiak nem tartanak azok szigorától. Ily körülmények közt a törvény büntető határozatainak alig volt és alig lehetett nagyobb visszariasztó hatása az emberekre, mint van a mozdulatlan madárijesztőknek az azok látásához és ártalmatlan voltához hozzászokott madarakra. Azt mondják talán, hogy nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék és különösen a szélső bal részéről is követtetett el visszaélés. Szeretem hinni, hogy e vád alaptalan. De ha ágy lenne, csak kétszeresen tudnám sajnálni és kárhoztatni, hogy pártfeleink is megfeledkeztek magákról. A mi pártunk, a mely a népnek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi jólétéért és felemeléseért küzd, a mi pártunk, a melynek feladata minden visszaélést megróvni és megfenyítését eszközöltetni, a mi pártunk embereinek ily eszközökhöz nyúlniok nem szabad. A mi pártunk embereinek úgy kell állniok a közvélemény Ítélőszéke előtt, hogy róluk is el lehessen mondani, a mitBayardról mondottak: „félelem és szemrehányás nélkül való." A ki másokat rendre utasít és megbirál, annak magának kifogástalannak kell lennie. Mi nekünk, uraim, elvünk: megbukni inkább, mint becstelenül győzni. (Helyeslés a szélső balon.) A becsületes bukás nem szégyen, a tisztátalan eszközökkel kivivott győzelem gyalázat, (Ugy van! a szélső balon.) Szeretem hinni, mondom, hogy azon gyanúsítás, mintha a mi pártunk részéről is követtettek volna el vesztegetések és egyéb törvényellenességek, nem bir alappal. De ha mindamellett fordultak elő ilyenek, biztosítom a kormányt, hogy, ha a többiekkel együtt a mi pártfeleinket is, a kik e vétségben leledzenek, törvény elé állítja, én leendettem első, a ki szemrehányás helyett dicséretet, elismerést szavaztam volna neki. Mert sokkal foníosabbnak tartom a törvény iránti tisztelet helyreállítását s a választások szabadságát és tisztaságát, semhogy az e végett kifejtett erélyt ne méltányoljam, ha mindjárt saját pártunkkal éreztetik is azt. És sokkal veszélyesebbnek tartom e téren az elnézést, semhogy azt a legkeményebb megrovásra méltónak ne itéSjem. (Élénk helyeslés a a szíl'ó balon.) Panaszkodunk az erkölcsök hanyatlása miatt úgy a köz-, mint a magánéletben és ime magunk ássuk alá azokat. Panaszkodunk a tisztviselők és hivatalnokok hanyagsága, némely esetekben roszlelküsége, az igazságszolgáltatás bizonytalansága, a kincstár rovására gyakran elkövetett megrövidítések, a magánéletben előforduló csalások miatt; és ime uraim — megengedem — KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. I. KÖTET. öntudatlanul és akaratlanul magunk mozdítjuk elő e vétségeket. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalról.) Mert az erkölcsi életben azonképen mint az anyagiban minden összefügg. Egyik rósz a másikat szüli, valamint egyik jóból más származik. Tisztviselő vagy hivatalnok, ki a választásoknál részrehajló módon járt el és a törvényen egyébként is túltette magát, más esetekben is hajlandó lesz reá. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalról.) A fölebbvaló, ki a választásoknál rósz példával ment elő, vagy épen törvénytelenségre igyekezett birni alárendeltjeit, megfosztja magát azon lehetőségtől, hogy alárendeltjeitől tiszteletet és más esetekben pontos, lelkiismeretes eljárást követelhessen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalról.) A polgár, a ki társait, a választókat megvesztegette, a ki meggyőződésüket megvette, aligha fog visszariadni attól, hogy tanukat is megvásároljon ; s a választó, a ki áruba bocsátotta politikai hitét, aligha fog visszaretteni attól, hogy a biró előtt is hamis tanúságot tegyen, s a ki a bíró előtt hamisan esküszik, nem fog habozni, midőn az adóhivatalban kell hamis vallomást tenni. A ki a magánéletben csal, csal a közéletben is és a ki a közéletben csal, a magánéletben sem retten vissza a csalástól. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) így romlik lassankint és fokozatosan a közigazgatás és igazságszolgáltatás; igy károsodik évről-évre a kincstár, igy lesz mindig bizonytalanabbá a magánéletben az érintkezés; igy függnek össze uraim, a közigazgatással, az igazságszolgáltatással, a kincstár jövedelmeivel és a magánélet érintkezéseinek biztonságával a választásoknál elkövetett sok visszaélések. (Igaz! I Ugy van! a, szélső balon.) A tisztelt ministerelnök ur a minap arra intett, hogy ne ócsároljuk a nemzetet, nehogy a külföld előtt csorbát szenvedjen becsülete. Nem a nemzetet ócsároljuk mi, t. ministerelnök ur, annak a becsülete szent előttünk, a mi szavunk csak elkorcsosult, méltatlan fiait sújtja. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A sebet, ha meggyógyítani akarjuk, föl kell tárni; az eltakart sebet nem lehet meggyógyítani s a külföld, mely egyébiránt és talán nagyítva is, ismeri bajainkat, nem akkor fog elitélni, ha felfedezzük sebeinket: azért fogna sújtani, ha azokat elpalástolva, azok orvoslásához nem látnánk. Ma még orvosolhatók e bajok, ne várjunk uraim addig, mig gyógyíthatlan lesz a seb, ne várjunk addig, mig annyira elhatalmasodik, hogy csak vassal lehet majd kiirtani, ne addig, mig az elfenésedett seb rothadásba megy által és bűze annyira megfertőzteti a levegőt, hogy azt csak szélvihar lesz képes megtisztítani. A baj még gyógyítható, ezért tárjuk fel a nemzet színe elő'tt. Csak őszinte szándék és férfias 1G