Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-12

12. országos ülés októfopr 15 1881. 105 országban. Tehát a törvény rendelete egyszerűen kijátszatik. Menjünk továbbra törvény 8. §-a azt rendeli, hogy az első bíróság kötelessége a beadványokat elintézni azon nyelven, a melyen tétetnek. Tény és ezt constatálom, hogy nem teszik Kötelességük az első bíróságoknál tanúkihallgatás, bűnvádi eljárásnál az egész eljárást az illető fél nyelvén eszközölni; a tárgyalási jegyzőkönyvet a felek kölcsönös beleegyezésével választott nyelven eszközölni: constatálom, hogy ez nem történik seholsem. Az utolsóelőtti bekezdésében azt mondja e szakasz: „A megidézésnek a nép nyelvén kell megtörténni." E hazában bármelyik polgár bármely nyelven is tegyen beadványt a bírósághoz, kizárólag magyar nyelven citáltatik a birósághoz, a mi egyenesen a törvénybe ütközik. Menjünk tovább. A nemzetiségi törvény 9. §-a azt rendeli, hogy a törvényszékeknél, mig a birói szervezés véglegesen be nem fejeztetik és mig a szóbeli eljárás be nem hozatik, mindaddig álljon fel az eddigi régi szokás. Köztudomású tény, hogy a birói szervezés nincs befejezve, a szóbeli eljárás minden sürgetés daczára niucs kimondva és mindennek daczára jónak látja az igazságügyminister meghagyni az elsőfolyamodású törvényszékeknek, hogy hagyjanak fel az eddigi gyakorlattal és hogy csupán magyar nyelven szerkesztett beadványt fogadjanak el, a mi szintén egyenesen ütközik a törvény világos rendeletébe. Menjünk tovább. A törvény 11. §-a azt rendeli, hogy a telekkönyvi végzések és kivonatok, melyek már egészen a peres eljáráson kívül esnek, adassanak a félnek abban a nyelvben, a melyben ezek kívánják. Ez sehol sem történik, még azon területeken sem, melyeket nem magyarok laknak, nem létezik telekkönyvi végzés, a mely a fél nyelvén állíttatott volna ki. Ez tehát ismét világos sértése a törvénynek. És igy tovább, a törvény csaknem minden szakaszánál kimutathatnám, hogy csak arra való, hogy minden egyes szakasza aj eleidegi kormány által tudva , akarva meg ne tartassák. Ebből áll a jelenlegi kormány törvénytisztelete. Ebben áll a jelenlegi! kormány loyalitása, ebben áll a nemzetiségekkel szemben bölcs belátása a miniszterelnök urnák, a ki tegnapelőtt nagyon finom parliamenti Ízléssel e kérdéssel és talán Polit úrral szemben is kijelentette, hogy el fogja ütni rajta a port. És mindennek daczára azt állítja a t. minister ur, hogy hisz lecsillapultak az ő bölcs kormányzati aerájában a nemzetiségi aggályok és sérelmek, hogy képes volt kielégíteni azok jogos igényeit és hogy ő itt Magyarországon a reád fentarrója, a nemzetiségek kibékítője. Nagyobb fallacia, nagyobb gúny KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. I. KÖTET. alig létezik. Én nagyon óhajtanám, hogy igaza lenne a t. ministerelnök urnák abbeli állításával, hogy megnyugodtak a haza nem magyar ajkú honpolgárai, hogv azokban is consolidálva lett az állami eszme. Én nagyon óhajtanám. Azonban aggódva tartok tőle, hogy a ministerelnök ur ezen kijelentése a tűzpróbát nem fogná kiállani, ha pl. ott a keleten a mozgalmak nagyobb és nagyobb mérv&t öltenének, ha azon mozgalom inkább közelednék országunk határához. Én a magam részéről bár tudom, hogy ha van valami, a mi e haza nem magyar ajkú polgárait elidegeníthetné a magyar államtól, ez azon illoyalitás, melyet a jelenlegi kormány minden egyes rendelkezésével a nem magyar ajkú polgárokkal szemben elkövet, mégis azt hiszem, hogy e haza igen számos és számbavebető ínem magyar ajkú polgára ezen félszeg, ezen meníhetlen politika által magát nem riasztaija el azon hűség és ragaszkodástól, nielyiyel tartozik és mindig viseltetni fog a magyar állam iránt. De, t. ház, ha a ministerelnök ur azt hiszi, hogy ő azon eszközökkel, melyekkel e haza nem magyar ajkú polgáraival szembe;* elbánik, ezen czélt elérheti, akkor rettenetesen csalódik, mert tudjuk mindnyájan, különösen a ház ezen oldalán, hogy a ministerelnök ur erkölcsi

f hódítást nem ismer, de nem is akar ismerni. 0 csak két hódítási eszközt ismer: vagy konczot, vagy a letiprást, harmadikat nem ismer. A t. ministerelnök ur, mint belügyminister sajátságos és igen kitűnő ügyességgel bir arra, hogy az egyes nemzetiségekből azo?s elemeket, a melyekhez könnyen hozzá lehet férni és fájdalom, eféle elem minden társadalmi körben és minden fajban feltalálható — kiszemeli magának s azokat ígéretekkel s kegyosztogatással magához csalogatja s az igy összefogdosott elemekből a látszólagos nemzetiségi képviseletet s látszólagos közigazgatási rendszert összeállítja. Sikerült a ministerelnök úrnak itt-ott eféle elemeket, melyek a közigazgatásra bizony nem egészen képesek s jellem tekintetében nem egészen kifogástalanok, tehát az értelmi és jeliemi söpredékkel magának pártot faragni s ez utón egy bizonyos közigazgatási rendszert a nem magyar ajkú vidékeken felállítani. De hogy ezen rendszer morális hódítást tehetne az országban és különösen az országnak nem magyar ajkú vidékein, azt nem fogja neki elhinni senki. Sőt ellenkezőleg, az kétségtelenül áll, hogy e minden erkölssi alapot nélkülöző közigazgatási rendszer csak arra való, hogy compromittálja nemcsak az illető ministert, az illető kormányt, de fájdalom, magát az államot is. És én ebből a szempontból államellenesnek tartom azon politikát, melyet a ministerelnök ur a nemzetiségekkel szemben gyakorol. 14