Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-405
405. országos ülés május 25. 1881. 87 érint engem is. Megmondom nyíltan, t. ház, hogy én még egyszer meg fogom kisérteni ezen törvényjavaslat ellenzését, taláti nem oly mértékben, mint a múlt országgyűlésben tettem, de azután, ha a t. ház többsége reá tökéli magát arra, hogy ezt a törvényjavaslatot elvileg elfogadja, akkor minden erővel azon leszek, hogy ezen törvényjavaslatban azután komoly biztosítékok legyenek azon előnyök biztosítására, mely előnyöket tőle várnak és pedig részben túlzottan, részben hamisan várnak és melyet Irányi t. képviselő ur is tévesen vár. Irányi Dániel: Hogy tudja? Szilágyi Dezső: Mert kiemelte beszédjében, hogy a borfolyás, vesztegetés ezen törvényjavaslat által ki lesz irtva. No hát bátor vagyok figyelmeztetni rá, hogy ezen törvényjavaslatnak oly lényeges hiányai vannak, a mely lényeges hiányok csak egy hosszabb tárgyalás által lennének kijavíthatok. Én csak egyet emelek ki a t. ház előtt. Midőn a curiai bíráskodásra bizatik a választások tisztasága és szabadsága feletti birói ellenőrködés, akkor fődolog az, hogy azon motívumnak feleljen meg a törvényjavaslat, melyet a jogügyi bizottság érintett és mely abban áll, hogy a választásoknak az 1874-iki választási törvényben czélba vett szabadsága sanetióját a curiai bíráskodás által nyerje. Már most kérdem a t. házat, hogy nem első, nem legfőbb dolog-e az arról való gondoskodás, hogy a hivatalos nyomás ellenére a hivatali hatalommal való ravasz, eltakart visszaélés ellenében komoly biztosíték nyújtassák? {Igazi Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon lehet-e oly törvényjavaslatot, mely ezt egészen mellőzi és elvileg mellőzi, komoly biztosítéknyújtásnak nevezni? Én nagyon jól tudom, hogy a képviselő ur szintén akarja azt felvenni, de vájjon, ha még a többség reá állna is, — oly könnyü-e a megfelelő intézkedés megtalálása ? Én, ha az előzetes indítvány természete megengedné, egy egész sorozatát az egyes helyeknek tudnám felsorolni, melyek azt mutatnák, hogy ezen törvényjavaslatnak nagyon lényeges változásokon kell keresztül menni és pedig azon irányban, melyben az igazságügyi bizottság javított és a melyet a ministerelnök ur perhorrescálni látszik, hogy komoly biztosíték szereztessék, hogy megközelíthessük azon álláspontot, melyet Angolország akart elérni, midőn a királyi főtörvényszékek biráira bizta a bíráskodást. És ne feledjük azt, a mit különben ezen törvényjavaslat büverejétől várnak némelyek, hogy ennek hatálya attól függ és bátor vagyok a ministerelnök ur figyelmébe ajánlani, hogy nem elég pusztán az eljárás formáit szabályozni és a Curiára bizni a bíráskodást, hanem ki kell egészíteni saját országunkban felmerült és azon tapasztalatok felhasználásával, melyek Angliában tétettek, a választási visszaélésekre vonatkozó törvényeket. Jelesül ki kell mondani azt, hogy a hol a jelölt maga vagy az ő megbízásából valaki etet, itat vagy veszteget, kikeli mondani, hogy a hol az általánosan elterjedt hivatalos nyomás gyakoroltatott, a hol, ha nem is a jelöltekre visszavezethetőleg, de általánosan elterjedt vesztegetés volt, ott a választás semmis, akármi volt a választás eredménye (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és nem szabad oly határozatot felvenni, hogy arra nézve. a mi hivatalos eljárást képez és hivatalos titok, senki ki nem kérdezhető és felelni nem tartozik, mert ez nem egyéb, mint azon visszaéléseknek örök biztosítéka. (Helyeslés a bal- és szélső bah oldalon.) Hát ajánlom ezt a jövőre újonnan benyújtandó törvényjavaslatnál a ministerelnök urnak azért is, mert csak ily módon lehet, ha már e ház jogkörén egy nagy változtatást teszünk, megtenni azt, a mi némely figyelemre méltó előnyök biztosítására szükséges. Ajánlom azért is, mert az angol bíráknak ebben az évben előterjesztett reportjából is értesült Anglia, hogy még a szigorú angol törvényhozás mellett is a választási vesztegetéseket, az etetést és itatást Angliában. nem sikerült kiküszöbölni, pedig ott oly drákói törvény van életben, hogy annak egy negyed részével Magyarországon már nagy haladást tennénk. Ezek azon okok, a melyek engem arra birnak, hogy bár elvileg ellenezem ezen törvényjavaslatot, de nem akarom, bogv az kerülő utón elhárittassék, akarom a nyílt fejtegetést, a minden oldalról való felvilágosítást, akarom, mindenek előtt azokra tekintettei, kik erre súlyt helyeznek; ezért elvetem az indítványt s azt kívánom, nézzünk szemébe a törvényjavaslatnak, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert sokkal nagyobb megnyugvást fog az nyujta-ii, ha a tárgyalás alatt ezen ház tagjai átlátják, hogy ezen annyi változtatást, javitást kell tenni, hogy nem lehet éíetbe léptetni, akkor kiderül, hogy mi az értéke és hordereje ennek a lépésnek, — akkor kiderül, hogy ha a ház elfogadná, kijavítná is, a késő előterjesztés, a kormány hiányos előkészítése az oka a meddő munkának. De ennyi ígérgetés után, ily fennen való bizonylása. mellett annak, hogy ez intézményt a kormány is megalkottatni akarja, kerülő utón levenni napirendről, táplálja és alapossá teszi a gyanút, hogy az az akarat nem őszinte, azon biztatások nem komolyak. Ez az ok, a miért én a discussióí kívánva, a halasztási indítványba bele nem nyugszom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)