Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-405

405. országos ülés májns 25. 1881. 35 (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) De menjünk a dolog lényegére. (Halljuk!) Előre bocsátom, hogy bár a ház minden pártjából sok tagot tudok, kik nem tartják a parlamentarismus szempontjából helyesnek, én kellő módon behozva a magam részéről egyénileg a Curia bíráskodását — kellő korlátok között mondom, — a képviselőválasztások felett helyesnek tartom. De vegyük ma a helyzetet. Ha meghozatik a törvény, az, mint ez kifejtetett, ezen választásokra már aplicábilis nem lehet. Mert, ha csak a ház minden hatalmat ki nem akar a kezéből ereszteni, e törvényt meg nem hozhatja a nélkül, hogy a házszabályokban és más intézményekben meg ne történjenek azon módosítások, melyeknek megtörténte az idő előrehaladott voltánál fogva ma már nem lehetséges. Tehát a törvényjavaslatnak a napirendről levétele már csak ezen szempontnál fogva sem érdemli meg azon kemény Ítéletet, melyet Irányi képviselő ur elmondott, mert a legközelebbi választásokra, ha a törvény mégis alkottatnék, az eredmény ugyanaz maradna. (Ugy van! jobbfelöl.) De menjünk tovább ezen ügy történetében. 1874-ben a kormánynak kötelességévé tette a törvény egy ily javaslat készítését. A kormány a javaslatot a közelebbi országgyűlési folyam alatt benyújtotta. Akkor nem a napirendről vétetett le, hanem a háznak — a különböző pártokból alakult — többsége elvetette. Ily viszonyok koztt a kormány bátran hihette, sőt talán a tények ugy is vannak, hogy ha a szoros, a törvénybe iktatott kötelességét veszi, annak 1877-ben, illetőleg 1878-ben eleget tett. De mi történt tovább? Vájjon ha a képviselőház biráló bizottságai, melyek az 18'78-iki választások után eljártak, olyan törvénytisztelet nélküliek, olyan erőszakoskodók, olyan igazságtalanok lettek volna a kérvénynyel megtámadott választások verificálásában, mint a t. képviselő ur most mondja, vájjon a képviselő ur maga is várt volna az országgyűlés utolsó szakáig azzal, hogy megsürgesse ezen törvényjavaslat beadását? Nem. Maga azon körülmény, hogy a legélesebb párttusák köztt az igazolási eljárás olyannak, mint a t. képviselő ur most mondja, feltüntetni még csak meg sem kisértetett; maga az, hogy ezen törvényjavaslat behozatala az utolsó perczig egy oldalról sem sürgettetett, bizonyíték, még pedig tényleges, nem szavakban rejlő bizonyíték a mellett, hogy azon eljárás olyan, minőnek a t. képviselő ur most feltünteti, nem volt. (Ugy van! jobb/elöl.) A kormány, mondom, hihette és azt hiszem alaposan, hogy miután e részben beterjesztett egy törvényjavaslatot, mely nem a napirendről levétetett, de elvettetett, törvényes kötelességének eleget tett; hihette a ház akkori szavazata után, hogy ezen kérdésnek ily módon megoldása a ház által nem kívántatik. Miudamellett a kívánság kifejeztetvén, nem késett a javaslatot mégis beterjeszteni. Ez volt a kormány eljárása, mely, azt hiszem, sem a t. képviselő ur, sem gr. Apponyi részéről a megtámadást nem érdemli. A mi most már a jelenlegi teendőt illeti: a t. képviselő ur szives volt azzal a jóslattal előállani, hogy ha ígér is valamit a kormány, fog rá alkalmat találni, hogy Ígérete alul kibújjék. Legyen, higyje a képviselő ur ezt; de arról az egyről biztosíthatom —és ez az, a miért felszólaltam — hogy ha a magam részéről belenyugszom is abba, hogy e törvényjavaslat most ne tárgyaltassék, belenyugszom pedig azért, mert — mint említem — a legközelebbi választásokra gyakorlati haszonnal úgysem lehetne; senki jobban, mint én nem kívánhatja, hogy a kérdés valahára egy higgadt, nyugodt és tüzetes megvitatás utján dőljön el jobbra vagy balra; de dőljön el, hogy azután ez irányban tisztában lehessünk. Ugyanezért ünnepélyesen kijelentem a magam részéről, hogy ha a jövő választásoknak az volna az eredménye, hogy engem és e kormányt fog illetni a teendők .... Csanády Sándor (közbeszól): Isten őrizzen! (Élénk derültség jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Teljes joga van a képviselő urnak kívánni, hogy isten mentsen meg, épen ugy, mint nekem van jogom kívánni, hinni és remélni, hogy attól, hogy ő legyen hivatva ezt tenni, ezt a szegény országot az ur isten mentse meg! (Élénk derültség jobbfelől.) Csanády Sándor (közbeszól): Nem is akarok; de akkor sem lennék oly hitehagyott, mint ön. (Zaj é& derültség jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Teljes ünnepélyességgel ígérem, hogy ha a választások eredménye azt fogja mutatni, hogy én leszek hivatva és ezen kormány lesz hivatva ez irányban az initiativát kézbevenni, a curiai bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslat — előre megjegyzem, nem azon módosítások mindenikével, melyeket a jogügyi bizottság tett, mert ha az elvet helyeslem is, azok jó részét nem tartom helyeseknek, — a jövő első ülésszak folyamán okvetetlenül be fog terjesztetni. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Nincs kifogásom az ellen, hogy e nyilatkozatom nemcsak a naplóba, de a jegyzőkönyvbe is felvétessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső': T. ház! A mi a szőnyegen levő törvényjavaslatra vonatkozó elhalasztása indítványt illeti, azt én nem pártolom és a kormányt minden hiba alól arra nézve, hogy az, a mit én is szükségesnek tartok, hogy ezen kérdés tüzetes és komoly megbeszélés utján a házban