Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-397

m 397. orsiago» ülés május 13. 1881. akkor ez az indítvány elesett. Ez volt t. ház, az egyik felfogás. A másik felfogás pedig az volt, kivált azok részéről, a kik bizonyos tudományszakokat ignorantiából gúnyolni szoktak, hogy elvégre, ha mégis kitartják azok a tisztviselők azokon a nyomorúban dotált helyeken, — hiszen máskép ugy sem tudnak megélni, — nekik az is jó: ha pedig tudnak másképen megélni, mért nem keresnek fel más pályát ? Bocsánatot kérek t. ház, de a tudomány évkönyvei megemlékeznek arról a tudósról, a kit a páti&i akadémia meghívott volt, hogy azon egy értekezését felolvassa és a tudós azt mondta az akadémiának: „Nem mehetek, mert nincsen csizmám." Hanem az ő nyomora és szegénysége nem tántorították el őt a tudomány művelésétől. Ez a példa arra való, hogy a törvényhozást arra indítsa, hogy ne csak segítve legyen azokon az egyéneken, hanem adassék meg azon tisztviselőknek az is, a mire jogos igényök van. Ma t. ház, egy országos központi intézetnek legkisebb hivatalnoka is kénytelen bizonyos tekintetben representálni. Ebből tehát az következik: először is nem járhat meztelenül ki és be; s másodszor, hogy nem lehet minden tekintetben a legnagyobb nyomorban, holott qualificatió dolgában a tudomány-egyetemi tanárokkal egy vonalon áll. És be tudom bizonyítani, hogy azon reputatió, a melylyel a magyar tudományosság, különösen a természettudományok terén a külföldön bir, egyenesen a múzeum alsóbb rendű tisztviselői működésének, munkálkodásának köszönhető, ngyannyira, hogy akármelyik íranczia vagy angol munkát vesszük elő, mely a természettudományok művelését kimutatja, azokban épen a múzeum tisztviselői vannak leginkább representálva. En mindezeknél fogva az igen t. minister urat különösen arra kérem, hogy a tisztviselők ügyében méltóztassék eljárni, a mint eljárt elődje br. Eötvös József, a midőn egy alkalommal Haynald Lajos kalocsai érsek felkereste és azt mondta neki: „Minister uram, a magyar nemzeti múzeumnál vau egy kitűnő füvészeti osztály is, melynek nagyszerű gyűjteményei vannak. Ennek az osztálynak azonban őrre van szüksége." Ekkor a minister azt felelte, hogy a pénzügyi tekintetek ezt nagyon nehezen engedik meg. Erre a kalocsai érsek egyszerűen azt mondta: én teszek majd egy 10 ezer forintos alapítványt, ezen alapítványnak kamataiból dotáltassék a füvészeti osztály őre. Ekkor br. Eötvös József minister azt mondotta: én ezt a magyar nemzet neveben nem fogadhatom el, mert ezt az országra nézve egyenesen szégyennek tartanám. A minister azután csakugyan kinevezett egy őrt a füvészeti osztály számára és a kalocsai érsek alapítványát elfogadta a gyűjtemény gyarapítására. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én részemről határozottan kimondom, hogy biztosított állású tisztviselők nélkül egy múzeum nem létezhetik, mert a hol nincs feldolgozó erő, ott ezen kincsek a culturára nézve semmi értékkel nem birnak. Én mindezeknél fogva különösen kérném a t. minister urat, hogy e;ső sorban a tisztviselők fizetésének javítását tekintetbe venni méltóztassék. De nekem vau roég egy megjegyzésem a füvészeti osztályra nézve, a melylyel a jelentés kissé röviden bánik el. {Halljuk!) A füvészeti osztály egyenrangú a többi osztálylyal, az kétségbe nem vonható, mert a természet három országában az értékre nézve különbséget tenni nem lehet. Ennek az osztálynak a legnagyobb baja az, hogy működése meg vau akasztva egy oly dolog által, a méhről bajos nyilatkozni, de ennek már meg kell történni. T. i. Hayaald Lajos kalocsai érsek és bibornok azt a szándékát tudatta, hogy halála után az ő nagybecsű könyvtárát és összes botanikai gyűjteményeit a múzeumnak hagyományozza és innen eredt az, ho^y a múzeum füvészeti osztályának nem adatik meg a kellő dotatio, mert mindig az mondatik, hogy hiszen majd mikor a bibornok-érsek meghal, akkor ugy is megkap ez az osztály mindent, a mire szüksége van. Én ennek az ajánlatnak becsét, azt a nemes indulatot igen tudom becsülni, de kinyilatkoztatom, ho;ry anomáliának tartom, hogy mi a fűvészetnek Magyarországon a központban való mivelését egy főpapnak életétől, halálától tegyük függővé. Ez nem maradhat ugy, mert a ki tudja mit tesz a tudományos fejlődés, hogy az folyton folyvást fennakadás nélkül megy, az nem fogja soha helyeselni azt, hogy egy központi intézetnél hosszú évek során át a fejlődés megakasztassék. Annál inkább kérem a füvészeti osztály tekintetbe vételét, mert kívánom, hogy Kalocsa érseke mennél tovább éljen és az ő gyűjteményei mennél később jussanak a magyar nemzet tulajdonába. (Tetszés.) Az iparmuzeumra vonatkozólag, mely a bizottság jelentésében függelék gyanánt foglaltatik, én elfogadom a bizottság álláspontját, hogy a viszony, mely a magyar nemzeti múzeum és az iparmúzeum között fennáll, csak ideiglenes, csak olyan, hogy ennek valahova tartozni kell mindaddig, míg a dolog tisztázva lesz. De én részemről azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy az iparmuzeumot jelenlegi berendezésében, jelenlegi kezelésében nem tartom annak, a minek Magyarországon az iparmuzeumnak lenni kell, nem tartom élő intézménynek. Én az iparmuzeumot nem kívánom anuak, hogy épen csak bizonyos szép iparművészeti czikkek kiállítása legyen, hanem kívánom az iparmuzeumot annak, hogy az ipari oktatással egye-