Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-396

396. országos ülés május 12 1881. 19 hogy szavunk aligha jöhet tekintetbe. A koldusok nem hatalmasak. Ezek után arra kérem a t. házat, ne vezettesse magát semmiféle bizottság vagy más tekintetek által, hanem méltóztassék a főrendiház határozatát higgadt bírálat tárgyává tenni és miután úgyis kilátás van arra, hogy a közel jövőben egészséges, valóságos perrendtartás fog a ház elébe terjesztetni — méltóztassék annak bevárása mellett, ezen perrendtartäsi javaslat alaki részét hatályon kivül helyezve és egyenesen csak a végrehajtásról szóló részét tárgyalás alá venni. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Teleszky István előadó: T. ház! Hogy a házszabályok megengedte jogommal élek, annak főleg oka, mert Hódossy t. barátom által előterjesztett azon áj érvét, mintha ezen törvényjavaslat a szakemberek összességének határozott ellenzésével találkoznék, leszek bátor a maga értékére leszállítani. Miután azonban már felszólaltam, a közvetlenül előttem szólott képviselő ur ellenére kötelességem megvédeni a jogügyi bizottságot, annyiban a mennyiben egyfelől csak mondta, hogy ezen törvényjavaslat csak a legutolsó perczben került a ház elé; mert az az igazságügyminister ur által már nagyon régen volt beadva s az egyéb teendőkkel is elfoglalt igazságügyi bizottság arra vonatkozó jelentését szintén jó ideje előterjesztette. A ki a parlamenti bizottságok működését figyelemmel kisérte, az az igazságügyi bizottságot azzal, hogy ezen országgyűlés alatt elég tevékenyen nem dolgozott, azt hiszem, igazságosan nem vádolhatja. Az ellen pedig határozottan tiltakozom, mintha a képviselőház igazságügyi bizottsága akár ezt a javaslatot, akár más javaslatot a ház nyakára erőszakolni akarná, Vidliczkay barátomnak csak egy pár megjegyzést teszek. O a semmítőszék fenntartását a civilizált Európa és tudomány nevében követelte. És én a civilizált Európa és a tudomány nevében állítom, nem tudom melyikünk téved, hogy ily semmítőszék sehol sem létezik, sem a civilizált Európában s a tudomány követelményének sem felel metr. Es bár ezúttal nem volt rá szükség, t. barátom a jogorvoslati rendszer birálatába bocsátkozva, a német revisionális rendszert, mint valami különlegest és helytelent tüntette fel és azt mondotta, hogy az ott csak azért van, mert ott különböző anyagi jogok vannak életben. Nem akarok vele a kérdésben ezúttal polemizálni, hanem bátor vagyok őt felkérni, olvassa el az e tekintetben beterjesztett német javaslat indokolásának 405. és következő lapjait és látni fogja, hogy miért nem fogadtatott el a franczia semmítőszéki rendszer és miért lön elfogadva azon revisionális rendszer, mely nem ott áll magában, mely más törvényhozásban is érvényesült s a mely a beterjesztett legújabb osztrák javaslatban is el van fogadva ; meg fogja látni t. barátom ezen indokolásból, hogy a súly épen arra van fektetve, hogy ha Németországban meg lesz az egységes magánjogi revisionális jogorvoslat, épen akkor fog egész teljességében érvényesülhetni. Most áttérek mit Hódossy t. barátom mondott, a ki felhozott új érvét a javaslat ellen arra fektette, hogy a javaslat ellen a szakköröknek osztatlanul aggályuk van és megjegyezte az igazságügyi bizottság ellenében, hogy a.a igazságügyi bizottság e kérdésben elfogult, mert itt a saját munkájáról van szó, a saját munkája iránt pedig mindenki elfogultsággal viseltetik. Hát ezen munkálat nem az igazságügyi bizottságé; a kormány javaslatából lőn épen a jogorvoslati rendszer, a mi a megtámadás czélponját és a főrendiház aggályainak tárgyát képezi, átvéve. De ha a jelenlegi igazságügyi bizottságot elfogultsággal vádolná is t. barátom azért, mert a saját munkáját védi, akkor azt hiszem, az 1874-iki igazságügyi bizottságot, mely szintén a szakkörökből volt összeállítva, ugyan ilyen elfogultsággal nem vádolhatja. És mégis mit látunk. Akkor egy kormányjavaslat volt beterjesztve, mely a semmítőszék fenntartása mellett vélt a törvén}'kezesi rendtartás, kirívóbb hiányain segíteni és az akkori igazságügyi bizottság egyhangú határozatával mondotta ki, hogy a semmítőszék megszüntetendő, a jogorvoslati rendszer átalakítandó és hogy e nélkül a perrend javítását keresztül vinni nem lehet. Ezen alapon készült az újabb javaslat és mint mindnyájan tudjuk, hiszen a lapokban közzé volt téve, ezen javaslatot annak idejében kiváló szakférfiakból, az ország bíráinak legkitűnőbbjeiből alakított enquétte behatóan tárgyalta és ezen enquette tagjai köztt egyetlen egy sem volt, a ki a semmítőszék fenntartása mellett szót emelt volna. De tovább megyek. A javaslat akkor közöltetett az ország összes ügyvédi kamaráival véleményadás végett és egyetlen egy kamara sem találkozott, mely a külön semmítőszék fenntartása tekintetében szót emelt vagy aggályokat formált volna, sőt ellenkezőleg mindazon kamarák, melyek e részben nyilatkoztak, azok is, a melyek elvben a szóbeliség álláspontjára helyezkedve, az egész javaslat elvetését indítványozták, a külön semmítőszék megszüntetését és a jogorvoslati rendszer átalakítását határozottan helyeselték. Legyen szabad erre a véleményeket röviden felolvasni. (Ralijuk!) Az aradi ügyvédi kamara igy nyilatkozik: .,A javaslat az 1868: 3*