Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-411

188 411. írszágos ülés május 31. 1SS1 nyük elintézésére csak 3—4 hónap múlva kerül a sor s a ki 300 — 400 forint előleget kért, aimak csak 80—100 frt utalványoztatik. Van az összministerium tanácskozásának egy jegyző­könyvi kivonata a kezemben 1881. április havá­ból. Ekkor tartatott egy ministeri tanács az előlegekre nézve. Több pontozatban meghatároz ­tátott azon módozat, melyek mellett előlegek adhatók. De azon előlegezések körül vannak irva, ugy meg vannak szorítva, hogy azoknak a szegény hivatalnokok nem képesek megfelelni. Amint mondám, ezen kérvények csak 3 — 4 hónap múlva intéztetnek el. Mit ér azután az a segély a hivatalnoknak? Az alatt az uzsorások kezébe jutnak s az egész összeg, a mit kapnak, fel­emésztetik, így szaporittatik azután a proletárok száma. A kormánynak nem ugy kell iparkodnia gaz­dálkodni, hogy az alsóbbrendű hivatalnokokat bo­csássa el, mint tette is, a midőn 20—24 díjnokot és gyakornokot bocsájtott el, hanem a számfeletti osztálytanácsosokat tessék kevesbíteni. Ezen az utón lehet takarékoskodni; de nem ugy, hogy az al­sóbb rendű hivatalnokokat kevesbítsük és a nagyob­bak maradjanak meg. Ez nem takarékoskodás. Én ennélfogva a t. belügyminister ur válaszát tudomásul veszem, mert igaz, hogy ő helyesen járt el A többi tárczára nézve azonban fenn­tartom interpellátióm érveit és kérem, hogy az alsóbbrendű, munkás, szorgalmas hivatalnokok, főképen pedig azok között, a kik családdal vannak megáldva és számos nélkülözésnek van­nak kitéve, a nekik megszavazott segélydíjat lelkiismeretesen kiosztani méltóztassanak. A mi az előlegeket illeti, igen kérném, hogy ne mél­tóztassanak a különben is szorultságban lévő tisztviselőket oda vinni, hogy az uzsorások ke­zébe jussanak, méltóztassanak kérvényeiket azok­nak, a kik megérdemlik az előleget, gyorsan elintézni. Különben a többire nézve a választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a válasz tudomásul vétetik. Következik a közmunka és közlekedésügyi minister ur válasza Sárközy Aurél képviselő ur interpelláíiójára. Ordódy Pál, közmunka- és közlekedés­ügyi minister: T. ház! Mindenekelőtt köszö­netemet kívánom kifejezni Sárközy képviselő urnak, hogy szives volt elnézéssel lenni, hogy interpellátiójára, habár azt régebben tette meg, eddig nem válaszoltam, mivel, a mint a kép­viselő ur is tudja, nagyon el voltam foglalva. Kötelességemnek tartottam e köszönetemet nyil­nánosan is kijelenteni. Az interpellátió az állami utaknál szüksé­ges kavicsszállítások iránti szerződésekről szól. Előzetesen bátor vagyok megjegyezni, hogy a kavicsszállítási szerződések az állami utakra nézve 1880-ban lejárván, kötelességemnek tar­tottam új versenytárgyalásokat kihirdetni. A versenytárgyalások akként tartatnak meg, hogy a kikiáltási ár mindig a megelőző szerződési időszakra, a versenytárgyalások alkalmával meg­állapított szerződési ár szokott lenni s ahhoz képest irányozzák azután a vállalkozók az ő ajánlataikat. Az ajánlatok átvétele ugy történik, hogy a megyékben egy bizottság alakittatik, melynek tagjai az alispán és az államépítészeti hivatal két tagja. Ezek veszik át az ajánlatokat és nyilvános ülésben — melyben a vállalkozók is jelen lehetnek — felbontják azokat. Mielőtt a legutóbbi versenytárgyalások meg­tartattak volna, több megye folyamodott hozzám, hogy ugy, mint eddig, engedjem át nekik az államutakra az illető megyében szükséges kavics szállítását , a múlt években tényleg fizetett árak mellett. Indokolták keresőket azzal, hogy az állanmtak mentében lévő helységek közmun­káját máskép czélszeríim fel nem használhatják és pedig kérték, hogy az előző évi árakon en­gedjem át nekik a szállítást. Indokul továbbá felhozták azt, hogy ez által czékzerűen fel használván az illető községek közmunkáját, azon pénzösszeget, melyet az ilykép teljesített kavicsolásért kapnak, a megyei utak javára fordítandják. Miután ez már az előző évek­ben is szokásban volt és én magam is czél­szerűnek találtam, több megyének engedélyez­tem ezen kövecsszállítást és a szerződéseket az illető megyékkel megkötöttem. Engedélyeztem mindazon megyéknek, melyek biztosítottak, hogy ezen kövecsszállítást kitűzött időben teljesíteni fogják az illető megye közmunkájával. Viszont kénytelen voltam megtagadni némely megyének kérését, melyekről tudtam, hogy nem közmunká­val akarják a kövecset szállítani, hanem a vállal­kozóknak kiadni. Ez a dolog historicumára vonatkozik. Most már bátor leszek felolvasni a a képviselő ur interpellátióját (Olvassa): „Van-e a t. minister urnak tudomása arról, hogy az államutak fenntartására szükséglendő fedanyag szállítása iránt némely vállalkozók több megyének olyan ajánlatot tettek, melyek szerint ők készek az illető megyéknek több ezer forintra rugó évi haszonbért fizetni, ha a megyék az államutakra szükséglendő fedanyag szállítását a közmunka- és közlekedési ministe­riumtól az eddigi árak és feltételek mellett öt vagy több évre kiveszik — és azt nekik, az ajánlattévő vállalkozóknak — ugyanannyi időre albérletbe adják? Továbbá van-e tudomása arról, hogy több 1 mfl gy e az illető ajánlattévőkkel már ilyképen

Next

/
Thumbnails
Contents