Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-410
I'jg 4!ö országos ülé lag helyesek nyilatkozatáról, a kinek mi 1867 óta mindig őszinte, nyilt, de igaz ellenfelei voltunk, a ki e tekintetben önmaga kimondotta, hogy vagy általános kötelező polgári házasság, vagy semmi más. A mi jó, az a kötelező pol gári házasság; a többi csak férczmű, (Ugy van ! a szélső baloldalon) az fenntartja mindig azon viszálykodást, melyet a nemzet törvényhozó testületének a helyes, az egész és gyökeres javítás által orvosolni kell. Hát meglehet, — óhajtom, ne úgy legyen •— hogy a nemzet még a választásnál önöknek adja meg a többséget ; talán még sem anyagi, sem szellemi tekintetben nem telt meg esordultig a keserűség pohara ; de akkor csak arra kérem a t. kormány tagjait: ne ezzel a fércz törvényjavaslattal álljanak elő, hanem álljanak elő azon törvényjavaslattal, a mely önökre, a szabadelvű pártra örökségül, hagyományként szállott át. Nem fogadom el a t. igazságügyminister urnak azon állításait, melyek arra vonatkoznak, hogy ő kötelességének eleget tett volna. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Baross Gábor: T. képviselőház ! Van benne bizonyos neme az ügyességnek, a midőn épen azon padokról hivatkozás történik egy kitűnő nagy hazánkfiának itt e házban tett nyilatkozatára. Én a magam részéről pietással hajlok meg azon nyilatkozatok előtt és elismerem teljes jogosultságokat, de hivatkozni reájok e kérdésben épen nem óhajtanék. Én egész nyíltan kijelenten] a t. képviselőház előtt, bár azon törvényjavaslat nincs tárgyalás alatt, hogy én a magam részéről azon törvényjavaslatot nem fogadtam volna el. De tovább megyek, t. képviselőház, ha már ezt. kijelentettem, megmondom teljes őszinteséggel azt is, hogy én ezt a kérdést elvi tekintetben rendkívül fontosnak tartom, de még fontosabbnak tartom azon kérdést, mety ezen elvnek nálunk való érvényesítésére, kivitelére vonatkozik. Azt tökéletesen helyesnek és correetnek tartom, t. ház, a mit előttem szólott képviselő ur mondott, hogy ezzel a kérdéssel egész nagyságában le kell számolnunk, hogy nem egy oldalát, nem egy részét kivéve, kell azt szabályoznunk, hanem egész terjedelmében meg kell alkudnunk a kérdéssel ; de épen elvi fontosságánál, kivételének nagy jelentőségénél fogva tetemes időre, alapos meggondolásra van szükségünk. Ezt tagadni, t. ház, senki nem fogja. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy a t. kormány miként terjesztette és mikor terjesztette be ezen törvényjavaslatot, az most nem képezheti birálatunk tárgyát és én ebben semmiféle malafidest nem tételezek fel, mert hisz tudomása van mindenkinek arról, hogy ezen kérdés megoldása épen hazánkban igen gondos megfontolást igényel és annak keresztülvitele május 80 1881. még behatóbb mérlegelést kíván, minthogy azzal magánjogi és más kérdések is vannak kapcsolatban. Lehet e kérdést egy képviselőházi szónoklatba foglalni, lehet annak megoldását most a liberalismus minden eszméjével támogatni. Tudjuk azt is, hogy e kérdés minden államban meg van vitatva, hogy sok tekintélyes államban egy vagy más alakban megoldást is nyert. De az is kétségtelen, hogy a mint létezik különbség hazánk és más államok beléletében, ugy létezik különbség ezen kérdés kivitelének, megoldásának módozataira nézve is. Hogy pedig ezen országgyűlés végső napjaiban ezen kérdést egy szónoklattal elintézni nem lehet, azt tagadni senki nem fogja. (Helyeslés a jobboldalon.) Én osztozom az igazságügyi bizottság előadott nézetében. Maga a t. bizottság a törvényjavaslatra nézve tesz egy megjegyzést, melyet magamévá teszek. És én nem hiszem, hogy a t. bizottság, ha jól akarta volna feladatát megoldani, e törvényjavaslat tárg3 7 alásával elkészült volna, ha mindjárt akkor fog a munkához, a midőn a törvényjavaslat beterjesztetett. Bennem különben nem is kelt aggodalmat ezen törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztása, most nekem ezen törvényjavaslattal szemben teljesen őszinte és nyilt álláspontom van. Még csak egy megjegyzést akarok tenni azon bizalomra vonatkozólag, mely esetleg ezen kormány és pártja felé hajlik. Én hiszem és pedig hiszem az ország és a közügy érdekében, hogy az ország bizalma a kormány és pártja felé fog hajlani ós hiszem ezt azon biztos tudattal és reménynyel, hogy valamint volt sok nehéz kérdés, a mely körül e párt tömören, önzetlenül és becsületesen megfelelt feladatának, ugy a feléje forduló bizalmat is meg fogja tudni hálálni az által, hogy ily természetű kérdésekben is meg fogja találni kormányának vezetése alatt a helyes megoldás útját. Ezek után kijelentem, hogy a bizottság javaslatát elfogadom. (Helyeslés a, jobboldalon.) Thaiy Kálmán: T. ház! Nem szándékoztam e kérdésben felszólalni, hanem egy pár szónak elmondására mégis provocálva látom magamat az előttem szólott képviselő uraltál. (Halljuk!) Baross, t. képviselő ur, azt hangsúlyozta, hogy ezen nagyfontosságú kérdést egy országgyűlési beszéddel megoldani nem lehet. Én is azt vallom. Épen azért állíthatom azt, hogy azon módon, a melyen a t. képviselő ur ezen kérdés elodázását ajánlja, ezen kérdést megoldani nem lehet. Az mondja a t. képviselő ur, hogy a t. minister úrról azon igazolt és jogos vádak, melyekkel őt Irányi Dániel t. képviselőtársam illette, elhárítandók, hogy a t. minister ur ezen törvényI javaslatot nagyon is jókor adta be.
