Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-410

176 410. országos ülés május 80. J8S1. ságügyi bizottság azon meggyőződésre jött, hogy az idő rövidsége miatt már lehetetlen a hátralevő és a jelentésben említett két törvényjavaslatnak egyikét is letárgyalni ugy, hogy a t. háznak a jelentés még az országgyűlés berekesztése előtt volna előterjeszthető. Ennélfogva sokkal méltóbbnak tartotta az igazságügyi bizottság, hogy ezen körülményt a t. háznak őszintén bejelentse, mint hogy ama törvényjavaslatok egyikének vagy másikának látszólagos tárgyalásába bocsátkoznék. Az igazságügyi bizottság ezen ülésszak, de ezen országgyűlés mindbárom ülésszaka alatt szakadatlanul szorgalmasan dolgozott és arra alapítja azon reményét, hogy a t. ház nem fogja jóakarata hiányának magyarázni ezen javaslat előterjesztését. Kérem ennek folytán a t. házat, méltóztassék azon kérelmet, mely a jelentésben foglaltatik s mely abban áll, hogy a t. ház a bizottságot ezen két törvényjavaslat tárgyalásától mentse fel, kegyesen teljesíteni. (Helyeslét.) Irányi Dániel: T. ház! Nem akarom feszegetni, vájjon igazán lehetetlen volt-e az igazságügyi bizottságra nézve a keresztények és zsidók közt kötendő Lázasságról szóló törvényjavaslatot tárgyalása — ámbár azt gondolom, hogy a márczius 23-án vagy 24-éu benyújtott törvényjavaslatot is jóakarattal és a szokottnál, tapasztaltnál is kissé még jobban megfeszített szorgalommal elvégezhette volna. Azonban a t. igazságügymiuister ur a bizottság utolsó ülésében, a melyben ezen jelentés benyújtása elhatároztatott, maga is nagy elismeréssel nyilatkozott a bizottság szorgalmáról, állítván, hogy annak buzgalma valóban példás, sőt rendkivüli volt. E szerint tehát a felelősség a mulasztásért, a jelen törvényjavaslat elmaradásaért egyenesen és kizárólag a t. minister urat illeti, mert vagy idején adta be a törvényjavaslatot és akkor a bizottság tárgyalhatta és tárgyalnia kötelessége lett volna; vagy nem tárgyalhatta a bizottság — a mit a t. igazsägügyminister ur a bizottság utolsó ülésében elismert — és ez esetben az igazságügyminister nem adta be idején a törvényjavaslatot. Nem adta be idején, sőt azóta újabb és líjabb törvényjavaslatokat nyújtott be és mig ezeknek, bár kevésbbé fontosok voltak, előzetes elintézését kívánta, amannak, a melyről szó van, tárgyalását nem sürgette. Pedig — hallgatva a régibb határozatokról-— a képviselőház még 1879-ben utasította a miuister urat arra, hogy a polgári házasság iránt nyújtson be törvényjavaslatot; és miután ezt azon ülésszak alatt nem tette, a következő, 1880diki ülésszakban megújította határozatát, oly hozzáadással, hogy a törvényjavaslatot oly időbeu adja be, hogy az még ezen országgyűlés alatt törvényerejére emeltethessék. De azért a t. minister ur tiszteli a képviselőház határozatát és beváltja adott szavát! A képviselőház a polgári házasságról kivánt törvényjavaslatot ; a minister nr a keresztények és zsidók közt kötendő házasság iránt nyújtott be törvényjavaslatot. De azért a t. minister ur meghajlik a ház, az ország akarata előtt és híven teljesíti igéretét! Én nem tudom, t. ház, meg lesznek-e elégedve önök, meglesz-e elégedve az ország? Ez a kormány előtt mellékes kérdés. Az ultramontánok meg lesznek elégedve és ez a fődolog. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur azonképen, mint a ministerelnök ur minap, a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnál, meg fogja talán ígérni, hogy a jövő országgyűlésen mindenesetre be fogja ismét nyújtani a törvényjavaslatot s meglehet, hozzá teszi, hogy azt az első teendők közé fogja kívánni soroztaim, sőt még arra is rááll, mint a ministerelnök, hogy ígérete, nyilatkozata jegyzőkönyvre vétessék; s meglehet azok, kik bizalommal viseltetnek a kormány iránt, még hinni fognak — én azonban annyi csalódás után ez ígéret teljesedésében nem hiszek. (Zajos helyes a szélső balon.) A törvényjavaslat még azon torzalakban is, melyben benyujtatott, levétetik a napirendről és törvény erejére nem emeltetik: marad tehát minden a réginél. Ugyanazon egy hazának gyermekei csupán azért, mert különböző módon imádják ugyanazon egy istent, el lesznek tiltva továbbra is attól, hogy egymással házassági frigyre lépjenek: a zsidó férfi nem vehet el keresztény nőt, zsidó leány nem mehet nőül keresztény férfihez; vagy ha, nem tudván ellentállni szivök vonzalmának, a külföldre mennek, hogy egymással összekeljenek, a törvény, a biróságok, a hatóságok törvénytelennek nyilvánítják a frigyet s törvényteleneknek tartják a gyermekeket, a kik ezen frigyből származnak. S ugyanezen sors marad fentartva a habár keresztény, de be nem vett felekezetek tagjai számára is. De azért a t. ministerelnök ur szabadelvű férfiú, a szabadelvű kormánynak, a szabadelvű pártnak tagja, (Nevetés a szélső balon) a szabadságnak, a jogegyenlőségnek embere! Madarász József (közbeszól): Ezt ő magaséin hiszi! (Derültség a szélső baloldalon?) Irányi Dániel: Es szaporodni fognak a törvénytelen házasságokkal a törvénytelen szülöttek, a szülék és gyermekek jó hírnevének, a társadalomban való állásuknak kárára és kárára kölcsönös örökösödési jogaiknak. De azért a minister ur az igazságügynek, a jognak ministere! Es folyni fognak, meg-megújulni a tárna-