Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-408
408. országos ülés május 28. 1881. 151 széről elállók attól, hogy ezen interpellátióra külön választ nyerjek, mert annak három pontját a jelen törvényjavaslat benyújtása és avval kapcsolatosan a közgazdasági bizottságban tett kijelentések által superálnak tartom. A mi pedik a 4-ik pontot illeti, t. i. Németországgal lefolyt tárgyalásokra vonatkozó jelentésnek előterjesztését a ház elé, a t. kormány ugy nyilatkozott a közgazdasági bizottságban, hogy a későbbi időben netalán megújitandó újjabb tárgyalásokra az ily jelentés közzététele, mely valószínűleg kölcsönös recriminatiókra vezetne, csak káros befolyással lehetne. Természetes, hogy a felelősséget ezen kijelentésért is a kormányra kell hárítanom; de nem tartom lehe'ségesnek avval szemben az interpellátió 4. pontjában foglalt kívánság fenntartásai. Ezek után újból kijelentem hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a bal és jobboldalon). Tisza Kálmán ministerelnök ésbelügyiiiinister: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő urnak előadására, a mennyiben az az általános kereskedelmi politikának vezetésérc vonatkozik, vonatkozik pedig egy régibb időtől számítva, a magam részéről is hivatottnak érzem magamat, egy pár szóval reflectáhn, annyival inkább, mert hisz azok, kiket ezen kérdések a ministerium kebelében most legközelebbről illetnek, még azon időben, a meddig a t. képviselő ur reciminatiója visszamegy, nem is voltak tagjai a kabinetnek; tehát azt hiszem, nekem kötelességem a t. képviselő urnak beszédére pár megjegyzést tenni. Ez alkalommal természetesen nem mellőzhetem, hogy a jelen helyzetről is ne mondjak némelyeket az ő felszólalása folytán; (Haliiuk!) A t. képviselő ur s ezt elismerem, egész méltányosan nyilvánítja azt, hogy a jelen helyzetért, az utolsó tárgyalásoknak kevés sikereért nem kívánja a kormányt felelőssé tenni, azt a helyzetből eredőnek találja; de felelőssé teszi a kormányt azért, hogy ezen helyzet mintegy meglepetés jött ránk; és felelőssé teszi, illetőleg hibáztatja azért, hogy már 1878-ban helytelen kereskedelmi politikát követett, nem hallgatva az ellenzék részéről akkor felhozottakra. T. ház! A mi az elsőt illeti, hogy a kormány a t. képviselő ur által felállított két irányzat mindegyikét figyelembe vegye, azt ugy hiszem, szerencsés leszek bebizonyítani. (Halljuk!) A képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy a ki optimismussal azt hiszi, hogy az irányzat Németországban megváltozhatik nem sokára, az a nyugodt bevárást és kezeink összetevését ajánlhatja, mig a másik, szerinte helyesebb irány az, ugy fogni fel a helyzetet, hogy itt nem mulandó, hanem állandó közgazdászat] politikával van dolgunk ; és azzal szemben gondoskodni kell érdekeink megvédéséről. Hát, t. ház ! a kormány azon nézetből indult ki előbb, azon nézetből indul ki ma, hogy várni, remélni kell a jobbat, de el kell készülni a legrosszabbra. És hogy ezen nézet vezette, mutatja az, hogy évek óta egyfelől az új irányban való kivitelnek biztosítása vezette vasúti politikáját, ép ugy a déli vasút egy részének megvételénél, mint a budapest-pécsi vasútról szóló törvényjavaslat benyújtásánál, ugy a képviselő ur által is említett szárnyvonalak létesítésénél, mint egyáltalán mindazoknál, a mikben ez irányban intézkedett. Másfelől pedig vezette a kormány politikáját az, hogy a tarifatételek mérséklése utján is igyekezzék a hátrányokat elhárítani. Mert senki sem fogja tagadni, hogy épen a Németország felé való kivitelnél tarifáink az utolsó időben igen tetemesen mérsékelve lettek. A kormány tehát igyekezett kihasználni a helyzetet kedvezőbb állapot léíesitésére; igyekezett a rendelkezéäre álló módok szerint intézkedni az iránt ÍB, hogy a rosszabb eshetőséggel szemben előkészíttessenek a segítség és az orvoslás módjai. A mi az 1878-iki dolgokat illeti, megvallom t. ház, hogy hiányzik előttem bizonyítéka annak, hogy hal 878-ban meg nem kötjük a vámszövetséget — a vámszövetség megkötésének természetesen a tarifa iránti megegyezés lévén az alapfeltétele —- mondom, hiányzik előttem bizonyítéka annak, hogy a helyzet ma ránk nézve kedvezőbb lett volna, hiányzik pedig azért, mert azt nem fogja hinni a t. képviselő ur sem, a ki beszédében maga elismerte, hogy Németország közgazdászati irányzatában rejlik ezúttal a tarifa-szerződés meg nem köthetésének oka, a képviselő ur sem fogja hinni, hogy ha nem volna az osztrák-magyar monarchiának egy közös vámtarifája és közös vámterülete, hogy akkor Németország mind a kettővel, vagy az egyikkel, vagy a másikkal külön szerződést kötött volna. De a mi továbbá az eredményt, a helyzetet illeti, ismét nem hiszem, hogy károsodásunk nyers terményeink elárúsitása tekintetében csekélyebb lenne az esetben, ha nyers terményeink számára még a vámterület másik felének piacza sem lenne biztosítva, hanem a vámszövetség meg nem kötése miatt két vámterület lenne egymással szemben, megállapított, talán meglehetős ellentétes tarifával. Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy ezen esetben a mi helyzetünk sokkal súlyosabb volna és a segítség sokkal nehezebben volna eszközölhető. A t. képviselő úr azt is mondja, hogy az osztrák kormánynak igaza volt. Én nem mondom, hogy a saját szempontjából nem volt igaza,