Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

40S orí-üá^o" fii az, hogy ezen szerződésnek elfogadása és szentesítése nemcsak mitőlünk függ, hanem ő Felsége többi királyságai és országai törvényhozó testületétől is függ, függ végre a német birodalom törvényhozó testületétől és kétséget nem szenved az, hogy az 1870 : XIII. t. ez. által a törvények kihirdetésére megszabott határozmányok megtartására is ezen törvénytestületek hozzájárulása a szerződés elfogadásához szükséges. Tehát physikailag sincs a t. háznak ideje arra, hogy ezen szerződést, ha az legközelebb be is mutattatnék, tárgyalhassa. De továbbá ezen felhatalmazás ellen talán kifogást lehetne emelni az időtartam tekintetében és e részben a következőket vagyok köteles előadni. Hogy egy más tarifaszeríí kereskedelmi szerződés megkötéséről lehessen szó, vagy hogy ez irányban kezdeményezésről a német birodalom részéről most tapasztalt eljárás folytán csak szó is lehessen, ezt gondolom, nem lehet felhozni a felhatalmazás megadása ellen. Ezt az álláspontot foglalja el a törvényjavaslat is, midőn kijelenti, hogy 1883-ig ezen szerződés általában kötelező erővel bir, 1883—1887-ig pedig egy évi előrebocsátott felmondás után bármikor megszüntethető. De még egy más pontot is érint a törvényjavaslat és ez az, hogy a kormány felhatalmaztatik oly kereskedelmi szerződés megkötésére, a mely az 1880 : XXVIII. t. ez. által bizonyos módosításokkal meghosszabbított kereskedelmi szerződés határozmányaivaí lehetőleg megegyező, vagy csak kevésben eltérő legyen. Ennélfogva a bizottság felvilágosítást kért arra nézve, hogy tulajdonképen milyenek lehetnek azon eltérések, melyek itt érthetők ; és a t. kormány által a földmívelési minister ur részéről elő is terjesztett, az erre vonatkozó nyilatkozat, melynek csak egy-két pontjára vagyok bátor felhivni a t. ház figyelmét. így például eltérés van a szerződés első ezikkében azon áruk sorában, melyek a szabad forgalomból kitilthatok, a mennyiben a lőpor után egyéb robbantó szerek vétettek fel. Továbbá eltérés van a szerződés azon mellékletében, mely a vámkönnyítéseket a határforgalombau tartalmazza, a mennyiben a 3. pont módosult ugy, hogy a venyige, törköl- és borseprtí tekintetében a mellékutakon való könnyebbített bevitel nem biztosíttatik. Ezt a phyloxera folytán kötött egyezmény következményeinek lehet tekinteni. Végül, hogy egyebet ne említsek, a zárjegyzőkönyvben a szerződés első czíkkéhez két új pont vétetett fel, mely a német birodalommal közvetlen határos osztrák tartományok határterületeiből a haszon- és tenyészmarha bevitelére nézve bizonyos kedvezményeket tartalmaz. Ezekből meggyőződött a bizottság és megí^inítjV? 28. 1881. (

. 147 / győződhetik a t. ház, hogy az eltérések nem oly lényegesek, nem oly fontosak, hogy külön törvényhozási tárgyalást igényelnének s hogy a felhatalmazás megtagadását valóban indokolhatnák. Még egy alternatívája van az első pontban foglalt rendelkezésnek s ez az, hogy az esetre, ha ezen szerződésnek ratificálása sem sikerülne, a kormány hatalmaztassék fel arra, hogy ez év végéig, a június elsejéig érvényben levő szerződés határozmányait meghosszabbíttassa. Azt hiszem, a ki számba veszi, hogy minden ilyennemű szerződési viszouybeli szünetelések mily káros behatással lehetnének közgazdasági viszonyainkra, az nem fogja tagadni, hogy ezen szerződés ratifieatiójának elmaradása esetén, szükséges leend a kormány ezen intézkedése. Iparkodtam e fontos tárgyat röviden annak érdeméhez képest előadni s e részletek után bátor vagyok ismét kérni, mit a bizottság is kért, hogy e törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szövege szerint elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés jobb/elöl.) Gr. Apponyi Albert : T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául én is elfogadom. Azon ellenzéki állásnál fogva, melyet a kormánynyal szemben elfoglalni kénytelen vagyok, a felhatalmazásnak formáján, melyben az a t. ház elé terjesztetett, jogosan fennakadhattam volna. Ha azonban a dolgot közelebbről vizsgáljuk, lehetetlen arra az eredményre nem jönnünk, hogy a felhatalmazás itten csupán forma ; lényegileg a ház azon helyzetben van, hogy a szerződést, mely Németországgal megköttetni fog, már egész kiterjedésében ismeri. Tudjuk, t. i. a minister urnak hivatalos és a bizottság jelentésében félvett kijelentéseiből, hogy a szerződés, mely most megköttetik, a fennállóval minden pontban megegyez, azon momentumokon kivül, melyek a bizottsági jelentésben bennfoglaltatnak. A szerződés ismeretére nézve a t. háznak csak a forma hiányzik, annak tartalmát teljesen ismeri. Nem adunk tehát felhatalmazást olyanra, a mit nem ismernénk. És miután azon indokokat méltányolnom kell, a melyeknél fogva a szerződést formaszertíen beterjeszteni nem volt lehetséges, a felhatalmazás formáján fenn nem akadhattam s e szempontból a hozzájárulást meg nem tagadhatom. Sokkal lényegesebb azon második kérdés, melyet a bizottsági előadó ur említett, vájjon t. i. azon magatartás után, melyet a német birodalom részéről a kereskedelmi viszonyok rendezésére nézve már hosszabb idő óta tapasztalunk, helyes volt-e akár csak a legtöbb kedvezményi szerződést is kötni ; és nem lett volna-e helyesebb a tárgyalások folyamát megszakítottÍ9»