Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-371

70 371. országos ülés márezius 19. 1881. egyáltalán nem volt; {ügy van! a jobboldalon) bátorkodom figyelmeztetni, hogy az 1874. évi ügyvédi rendtartás megszabta a feltételeket, megszabta sokkal szigorúbban, mint az előtt voltak, sőt az általam akkor beterjesztett törvényjavaslat sokkal szigorúbb feltételeket tartalmazott és az igazságügyi bizottság és a képviselőház volt az, mely lejebb szállította a praxis idejét. Minthogy pedig ennek daczára, számos panasz kimutatta az ügyvédi rendtartás hiányait, nem késtem felszólítani az ország ügyvédi kamaráit, hogy nyilvánítsák véleményeiket az ügyvédi rendtartás módosítása iránt; és ezen vélemények alapján készült azon újabb ügyvédi rendtartás, mely a t. ház asztalán fekszik és a mely világos tanúságául szolgál annak, hogy a kormány ezen fontos kar érdekeit nem téveszti szem elől. Hogy azonban a törvények nem az ország egyes, bármil}

r tisztességes osztályának érdekében hozatnak, hanem azok hozatalánál tekintettel kell lenni az ország összes érdekeire és annak minden lakosára, (ügy van! Ugy^an! jobboldalon.) ez azt hiszem, a dolog természetéből folyik és ebből bárki ellen vádat formálni, nézetem szerint egyáltalán nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Veszter Imre : Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! balfelöl.) Tartozom az igazságnak annak constatálásávai, hogy az ügyvédi diplomák osztogatása körüli visszaélések a jelenlegi kormány alatt, ha nem is szüntettettek meg egészen, de igen tetemesen csökkentek. (Felkiálások a jobboldalon : lalán egészen!) Mindazáltal kénytelen vagyok constatálni azt is, hogy én magam tudok két esetet, — én persze az országban előforduló minden esetet nem ismeretek — mondom, tudok két esetet, midőn a jelenlegi kormány alatt is az egyik esetben, egy volt jegyző, a másik esetben egy volt tanitó kapott diplomát, a nélkül, hogy akár a jogi tanfolyamot elvégezték, akár az állam vizsgálatokat letették volna. Nem fogja kívánni a t. miuister ur, hogy ezen két egyént itt a házban megnevezzem, négy szem köztt igenis szolgálhatok felvilágosítással és megnevezhetem őket (Helyeslés a baloldalon). Hodossy Imre: Felette sajnálom, hogy a bélyegilletékekről szóló törvényjavaslat ezen §-a arra használtatott fel, hogy itt az ügyvédi kérdés tárgyaltassék. Hegedűs Sándor (közbeszól): Veszter kezdte! Hodossy Imre: Nem keresem, hogy honnét jutott ma oda a discussio, de bátor vagyok constatálni, hogy erre eredetileg azon szöveg szolgáltatott okot, mely a ház elé terjesztetett. Mi czéloztatik, t. ház, — eltekintve szerkezetének homályos vagy világos voltától, — mi czéloztatik ezen szakaszszal ? A renitentiának» a kincstár czélzatos megkárosítására való törekvésnek erősebb megbüntetése. Tökéletesen egyet értek ezen czéllal, De kérem, ha valaki renitens, ha valaki czélzatosan akarja megkárosítani a kincstárt, akkor én nem kérdem, hogy az országban lévő osztályok melyikéhez tartozik, nem azt büntetem benne, hogy ehhez vagy ahhoz az osztályhoz tartozik, hanem büntetem benne a renitenst, a kincstárt czélzatosan károsítót. Az előttünk fekvő törvényjavaslat pedig nem azért büntet valakit, mert czélzatosan és renitentiából oda törekedik, hogy a kincstárt megkárosítsa, ezért nem bünteti a renitens embert, hanem szükséges hozzá még az egy quaiificatió, az, hogy az illető az itt megnevezett két osztály valamelyikéhez tartozik. Ez az osztó igazság elveivel nem egyez meg. (Helyeslés több oldalról.) Nagy figyelemmel kisértem az igen t. pénzügyminister ur szavait és vártam, hogy hol találja ezen intézkedés indokát. Azt mondotta a t, pénzügyminister ur , hogy azért szükséges azt a közjegyzőkre és az ügyvédekre nézve kimondani, mert ők nyújtják be a legtöbb beadványt, Gr: Szapáry Gyula pénzügyminister: A felelősség miatt! Hodossy Imre: Először, mert ők adják be a legtöbb beadványt és másodszor, mert ok felelősek azért, a mit mások nevében is beadnak. Már most, ha valaki renitens, miért méltóztatnak különbséget találni abban, ha a maga nevében nyújt be beadványt, vagy ha az ügyvéd másnak nevében teszi ugyanezt? Hol van a különbség abban, ha valaki czélzatosan akarja a kincstárt megrövidíteni, akár 100, akár tíz beadványt nyújt be? Mindkét ember renitens, mindkét ember czélzatosan károsítja meg a kincstárt, [ügy van! a baloldalon.) Az én felfogásom szerint mindkét ember egyenlő elbánás alá jön. (Ügy van! a baloldalon.) E §. mellett egy másik érvet is hallottam, nem ugyan itt, hanem azt hiszem, hogy a kérdés felderítése végett olyanokra is lehet reflecíálni, a melyek nem itt hozattak fel, de a melyek a szakasz benyújtására befolyással voltak. Az mondatott, hogy első sorban a közjegyzők és ügyvédek már szakmájuknál fogva hivatvák arra, hogy ismerjék a bélyeg ügyeket. Nem akarok arról szólni, hogy mennyire bonyolódottak az ide vonatkozó törvények és szabályok; csak azon egy szempontból indulok ki — és ezt kérem becses figyelmükre méltatni — hogy a törvényjavaslatban meg van mondva hogy ha daczára annak, hogy a pénzügyi közegek által hozzájuk intézett végzéssel vagy külön kézbesített figyelmeztetéssel a szabályszerű bélyeg iránt kitaníttatván, mégis elkövetik az ügyvédek a