Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-371

371. országos filés máreiins 19. 1881 m val kifejezésre jutottak és melyeknek most újabban Teleszky képviselő ur is kifejezést adott, én részemről bele nyugszom ezen szakasznak kihagyásába, (Helyeslés) azon reményemnek adva kifejezést, hogy a szigorúbbá tett büntetések, a számláknak bélyeggel való ellátását biztosítni fogják. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, következik a szavazás. Első kérdés az lesz, elfogadja-e a ház a szakasz eredeti szövegét a pénzügyi bizottság javaslata szerint, ha nem fogadtatik el, akkor teszem fel szavazásra Teleszky képviselő ur ellenindítványát, mely szerint a szakasz kihagyandó lenne. Kérdem a t. házat, méltóztatik elfogadni a pénzügyi bizottság javaslata szerint a szakasz eredeti szövegét? (Nem fogadjuk el!) Ugy hiszem kimondhatom, hogy az eredeti szöveg nem fogadtatik el. Most kérdem a t. házat elfogadja-e Teleszky képviselő ur azon ellenindítványát, hogy a 7. §• kihagyassék *? (Elfogadjuk!) Az ellenindítvány elfogadtatik és ennélfogva a 7. §. kihagyatván, a következő szakaszok egygyel kisebb számot kapaak. Következik a 20. §. Dárday Sándor előadó : Az eredeti 20. §. főleg a jogügyi bizottság által kifejezett aggályok következtében utasíttatott vissza a pénzügyi bizottsághoz. Az eredeti szövegben a bélyegrövidítés szándékos ismétlése esetére nézve azon rendelkezés foglaltatott, hogy akkor az jövedéki kihágásképen büntetendő; azonban az eredeti szövegben a szándékos ismétlés nem lévén kellőleg körüiirva, a jogügyi bizottság aggálya oda irányult, hogy a szándékos ismétlés fogalma a törvény szövegében körülirassék, annálfogva a pénzügyi bizottság a régi 20, jelenleg 19. §-t, a jelentésben foglalt szövegben ajánlja elfogadásra, kérvén, hogy a szövegben a 8. és a 10. §§-ra vonatkozó hivatkozást egygyel kisebb számra 7. és 9. §§-ra méltóztassék átváltoztatni az előbb elfogadott határozat folyamányaként. (Helyeslés.) Vesztei* Imre: T. ház! A módosítvány, melyet a t. pénzügyminister ur beterjesztett s melynek elfogadását a pénzügyi bizottság ajánlja, minden kételyt kizáró modorban visszatükrözteti a sympathiának és atyai gondoskodásnak azon mérvét, a melylyel a mi kormányunk az ügyvédi kar irányában egyáltalában viseltetik. Előbb a tisztességes megélhetés eszközeit egyenkint szedi ki kezeiből, most még pellengérre is állítja, sőt személyes szabadságára törve azt akarja itt kimondatni, hogy az ügyvéd és közjegyző személyes szabadsága kevesebbet ér, mint más emberé, mert más ember ha ismételt bélyegcsonkításba esik csak megbírságolható, de az KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVIII. KÖTET. ügyvéd és közjegyző ugyan-e miatt esetleg még be is csukható ! Nem elég tehát, hogy az ügyvéd és közjegyző helyzete már külömben is tűrhetetleu és elviselhetetlen azon körülmény, hogy valaki magyar ügyvéd vagy közjegyző, most már a büntető beszámításnál is súlyosító körülménynyé volna minősítendő! Valóban méltán és önkényt feltódul itt azon kérdés: „quousque tandem". Hiszen, hogy az ügyvédi kar viszonyaiban és körülményeiben van elég gyarlóság s van elég baj, azt éti nem tagadom, azt fájdalom, tudom magamis. Kérdés azonban, vájj ou helyes-e egy fontos és nagy hivatása társadalmi osztály bajait ugy gyógyítani, mint a hogyau itten szándékoltatik? Kérdés, vájjon arra, hogy az ügyvédi kar ismét visszanyerje díszes repntatióját és a társadalomban megint elfoglalja azon állást, mely őt megilleti, helyes és alkalmas módszer-e a gyűlölet, a becsmérlés, a börtön ?! és nem-e gondolja a t. kormány, hogy sokkal helyesebben cselekednék, ha az ügyvédi karnak inkább létrej állításán, mintsem üldözésén fáradoznék. Hát ki annak az oka, hogy az ügyvédi kar oly szomorú állapotba jutott, mint a minőben van? Hiszen ezt első sorban maga az állam okozta, Xem elég, hogy fűnek-fänak osztogatta a diplomákat s via gratia csinált prókátorokat oly emberekből is, a kik erre való qualifieatióval egyáltalában nem bírtak, a mikor az ország igy el lett árasztva ügyvédekkel s ennek folytán keletkezett olyan egy concurrentia, mely csakis rosszat eredményezhetett, akkor az állam oly törvényeket hozott, a melyek, mint például a bagatell- s a gyámtörvény az ügyvédek nagy része alól egyszerre elrántotta a tisztességes megélhetés lehetőségét még pedig a nélkül, hogy az említett törvények, ugy a mint megalkottattak, a nemzet hasznára lettek volna ; és most, hogy az ügyvédi kar egy igen nagy részének anyagi existentiáját maga az állam tönkre tette, most az ügyvédeket még bezáratni is akarná, ha fizetni nem tudnak! — Koldusokat csinált, hogy legyen kit bebörtönöznie ! De hogyan fér ez össze a törvény előtti egyenlőség elvével? s mivel indokolható, hogy a bélyegcsonkító csak akkor csukható be, ha ügyvéd vagy közjegyző ? Talán azért, mivel az ügyvéd és közjegyző kell hogy ismerje a bélyegtörvényt s az erre vonatkozó számos rendeleteket? De hát ha nem ismeri ? pedig biztosítom a ! t. házat, hogy nincsen Magyarországon sem köz' jegvző, sem ügyvéd, a ki teljesen otthonos és 9