Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-368
12 368. országos ülés ntárczins 16. 1881. vonatkozó munkálatok a nyár folyamában teljes erővel megiuditrathassanak. Ez válaszom a t. képviselő ur iníerpellátiójára. Kérem a t. házat, méltóztassanak ezt tudomásul venni. {Tetszés.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Megvallom, azon reménynyel kecsegtettem magamat, hogy az igen t. minister urnak válasza abból fog állani, hogy leteszi a ház asztalára a törvényjavaslatot, melynek elkészítésére és benyújtására az általa is idézett 1880: XLII. törvény által kötelezve volt. S reménylettem ezt annál inkább, minél későbbre maradt azon válasz, melyet a t. minister ur interpellátiómra adott. Daczára azonban, hogy ezen reményem nem teljesült, én megnyugvással veszem azon feleletet, melyet az igen t. minister úrtól épen most hallottam. Köszönetemet fejezem ki azért, mert kétségtelenül az ország közönsége is szívesen fogja venni, hogy oly részletes jelentést méltóztatott tenni azon részéről a dolognak, mely különösen a nagyobb idői igénybe vevő műtárgyak építésére vonatkozik. Erre nézve ugyan megjegyezhetném azt, hogy mig a Dunahidra nézve a fúrások már megtétettek, a Szávahidra nézve, ezt nem méltóztatott megemlíteni, hogy csak idáig is ment volna a dolog. Tehát a Szávahidra nézve, mely a legfontosabb, még ennyire sem vagyunk. A mi továbbá azt a megjegyzését illeti az igen t. minister urnak, hogy azért nem adatott be a törvényjavaslat még az őszszel, mert arra az időre a tervekkel elkészülni lehetetlen volt, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy azt előre is lehetett talán látni, hogy a tervek akkora nem lehetnek elkészíthetők s akkor mindjárt megmondhatta volna az igen t. minister ur, hogy még az őszszel nem lehet beterjeszteni, de rövid idő alatt he fog terjesztetni. Mindezekre azonban nagyobb súlyt magam sem kivánok fektetni, (Helyeslés.) Megnyugvással veszem a feleletet és azt a kormány részéről ünnepélyes Ígéretnek tartom arra nézve, hogy a budapest-zimoiiyi vasút építését okvetlenül végre fogja hajtani; és azt hiszem, hogy az által meg lesz szüntetve azaz utólagos ellenzés is, mely a budapest-zimonyi vasút ellen több oldalról tapasztalható volt és pedig itt magában a házban, hol az igen t. kormánypártnak egy igen t. képviselője, ki az ilyen dolgokban nyomatékosan , szakértelemmel szokott nyilatkozni akként tüntette magát fel, mint a ki a budapest-zimonyi vasutat egyátalában nem pártolja és szemrehányást tett nekünk, hogy megszavaztuk, holott sok más szükségesebb dolgot nem szavazunk meg. De még inkább feltűnt nekem egy másik nyilatkozat, mely a háznak ezen oldaláról, a baloldalnak egy igen tekintélyes tagjától jött, mely — megnevezhetem, br. Sennyei Pál igen t. képviselő ur által tétetett, a ki annyira ellenezte a budapest-zimonyi vasutat, a ki annak ki nem építését ugy tüntette fel, mint az általa contemplált pénzügyi rendezésnek egyik f8tényezőjét. Megvallom, hogy ezen nyilatkozatok aggodalmat keltettek bennem, mert ha azon igen t. képviselő urak lehetségesnek tartják azt, hogy a budapest-zimonyi vasút kiépítése mégis el fog maradni, akkor kéuytelen lennék őket azzal vádolni, hogy a meghozott törvények iránt tisztelettel nem viseltetnek, mit azonban róluk feltenni nem akarok. Reménylem azonban, hogy a kormánynak ezen nyilatkozata után a posthumus ellenzék^ a budapest-zimonyi vasút ellen, el fog enyészni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Lehetetlen azonban, hogy még egy megjegyzést ne tegyek és ez vonatkozik Szerbia magatartására. (Halljuk!) Szerbia kötelezve van a vasút építésére már a berlini szerződés által, mely már 1878-ban kimondotta, iiogy a szerbiai összeköttetésnek Ausztria-Magyarországgal három év alatt létre kell jönnie. De még inkább van erre Szerbia kötelezve, a közötte és közöttünk létrejött conventio által, melyben nem csak az mondatik, hogy 1883-ik év június közepéig a vasútnak készen kell lenni, hanem Szerbia kötelezve van abban arra is, hogy a szerződés ratificatiójától számítva hat hó lefolyása alatt tényleg meg kell kezdenie a vusut építését, nevezetesen oly műtárgyakét, melyek hosszabb időt igényelnek. Egyátalán nincs tudomásom arról, hogy Szerbia ezen positiv kötelezettségének megfelelt és így lehetetlen, hogy fel ne ébredjen bennünk azon gondolat, hogy a külügyi kormány, — melynek feladata, fájdalom, bennünket is képviselni diplomatiai és kereskedelmi ügyekben, nemzetközi szerződésekben, — talán nem tett eleget kötelességének; mert alig lehet feltenni, hogy akkor, midőn oly szerződések támogatják, mint a berlini szerződés, mint a közttünk fennálló vasúti conventio, ne gyakorolhatott volna Szerbiára annyi befolyást, hogy őt kötelességének pontos teljesítésére figyelmeztesse és reá a kellő törvényes pressiót gyakorolja. (Helyeslés a szélső i baloldalon.) Ezen ténynél lehetetlen, hogy meg ne emI lékezzem bizonyos társulatokról, melyek velünk i szemközti magukat már is na<rykatalmasságok gyanánt gerálják, mint pl. az államvasut-társuiat. | Tudjuk, mit művelt velünk e társulat, midőn az I orsovai vasutat megnyerte. Nagyon félő, hogy e társulat, mely mint tudjuk, kezdettől fogva és i érdeke szempontjából természet szerint ellenezte e vasutat, talán talált utat arra, hogy a külügyi j kormányra befolyást gyakorolván, ily módon
