Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-373
373 országos ülés márczius 22 1881, 101 számára azt, (Közbeszólások a szélső baloldalon: Bem ezt mondta!) hogy dohánytermelésre engedélyt kapjon. Én kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy én soha életemben sem a pénzügyministernél, sem a pénzügyministerium valamely közegénél ily ügyben nem jártam közbe és nem eszközöltem ki semmit és igy ezen vád egészen alaptalan. (Tetszés jobb felöl.) Bódog Albert: T. ház! Szavaimnak félremagyarázása miatt kívánok szólani. Wahrmann t. képviselő ur az én szavaimat bizonyosan nem értette jól, mert azokban arról, a mit most mondani méltóztatott, egyetlen egy szó sem volt; nevezetesen nem volt arról, hogy én Wahrmann képviselő urat azzal vádoltam volna, hogy ő dohány termelési engedélyt eszközölt ki árendásának; hanem igenis azt mondottam, hogy egy bérlő, a ki történetesen a Wahrmann képviselő ur birtokát bérli, ennyi és ennyi holdra kapott engedélyt. Ez egyáltalában nem involválja azt, hogy Wahrmann képviselő ur eszközölte volna ki az engedélyt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Wahrmann Mór: Bocsánatot kérek, igenis involválja, mert ha nem involválná, akkor nevemnek felemlítése egészen fölösleges lett volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ivánka Imre: T. ház! Kétségtelen, hogy a ki Budapest fekvését ismeri, tudja, hogy a pesti oldal a kereskedelem, az üzlet s pezsgő életnek színhelye, mig Buda arra van kiszemelve, hogy a kormányszékek ott létezzenek és ott folytassák működésüket: sajnos, hogy a mostani körülmények köztt épen az ottani talajviszonyok az építkezést igen megdrágítván, Budának emelkedése, a pesti oldaléval alig tarthat lépést. A kik fennt jártak a várban s megnézték például a honvédelmi ministerium alapzatát, látták, hogy a föld alatt ugyanannyi van építve, mint a föld fölött, itt, mikor az ember építkezik, régi sánczokra, régi alagntakra s ilynemű alapfalazatakra talál, a melyekre előre nem számíthatott és a mi által az építkezés igen költséges lesz. Ennek következtében a Duna jobbparti polgárok egy része a pénzügyminister úrhoz kérelmet intézett, hogy azon főutak, melyek a budai várba, a királyi várlakba vezetnek, ugyanazon kedvezményben részesittessenek, a melyben a pesti sugár-ut és körutak részesülnek. Erre vonatkozó interpellátiómat rövid indokolásával együtt bátor leszek felolvasni és kérem a t. házat, méltóztassék azt a pénzügyminister urnak kiadatni: „Budapest I. és II. kerületében az Albrecht-, Csolnak- és Ilona-utczákban fekvő ház- és telektulajdonosok 1880. évi november havában kérvényt nyújtottak be a pénzügyministeriumhoz az iránt, hogy az ezen utczákban történendő új építkezésekre az adómentesség negyven évre adassék meg. Indokolják ezen kérelmüket azzal, hogy egyrészt az alapozás és terület elkészítésének, az építési anyagok oda szállításának rendkívüli költséges volta az építkezést igen eldrágítja; másrészt a lakbérek a főváros Duna jobbparti részén sokkal csekélyebbek lévén, mint a balparton azon utczákban, a melyekben a házbirtokosok hosszabb adómentességet élveznek; s ezen, a királyi várlakhoz és legfőbb hatóságokhoz vezető utak kiépítése, az adómentességnek megadása nélkül, alig lesz elérhető. Miután az országgyűlés vége felé közeledik s e kérvény elintézést még nem nyert, bátorkodom a pénzügyminister úrhoz a következő kérdést intézni: Van-e arra kilátás, hogy a pénzügyminister ur a kérvényezők óhajtásának megfelelő törvényjavaslatot még a jelen ülésszak alatt a képviselőház elé terjesztendi ?" Elnök: Közöltetni fog apénzügy minister úrral. Bessenyey Ernő: T. ház! Én e helyről már kétszer elpanaszoltam azt, hogy Zalamegye, sőt mondhatnám egész Magyarországra nézve nagy sérelmet képez azon körülmény, melynél fogva Muraköz, a mely jogilag és közigazgatásilag Magyarországhoz, illetőleg Zala megyéhez tartozik, egyházi hatóságilag a zágrábi érsekséghez van beosztva és igy azon lelkészek, kik a muraközi plébániákat elfoglalják, Horvátországban horvát nyelven és szellemben neveltetnek. Hogy a Muraközben ezek a magyar nyelvet hogyan cultiválják. azt elképzelheti a t. ház. Elismerem, hogy daczára ezen eljárásnak, köztük mégis vannak, a kik magyar érzésüek. De végre is lehet-e azt várni, hogy azon férfiak, kik egész ifjúságukat Horvátországban töltötték s ott horvát szellemben nevelkedtek: akkor, mikor Muraközbe plébániákra kineveztetnek, múltjukat megtagadva, a magyar nyelv terjesztése ügyéért buzgólkodjanak? Mindaddig tehát, mig a muraközi nép az ő lelkészével csakis horvát nyelven érintkezhetik; mindaddig, mig ezen igen buzgó kathoíikus nép a szószékről az igét csakis horvát nyelven hallja; mig a gyermekek az iskolában horvát nyelven taníttatnak és a magyar nyelv csak mint köteles tantárgy adatik elő: mindaddig nem képzelhető, hogy a Muraköz népe, a mely különben igen magyar érzésű, megmagyarosodjék. Zala megye közönsége igen sokat elkövetett a Muraköz megmagyarosítására ; nevezetesen jutalmakat tűzött ki a tanítók és tanulók részére, a mi igen szép eredményre vezetett is; de ezzel magával a czél el nem érhető, hanem kell, okvetlenül szükséges az, hogy a Muraköz, mely jogilag és közigazgatásilag Magyarországhoz tartozik, egyúttal egyházmegyeileg is magyar püspökséghez csatoltassók. (Ugy van!)
