Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-346

348. országos ülés febmár 8. 1S8Í. 87 Maga a t. pénzügyminister ur hivatkozott az imént reá, hogy a múlt alkalommal is, daczára annak, hogy a quota aránya már megváltoztat­tatott, a rézpénz mégis ily arányban veretett. A pénzügyminister ur erre hivatkozott; nem hiszi-e, hogy a jövő alkalommal maga az osztrák pénzügymmis f er fog arra hivatkozni, hogy ezen jogunkat már feladtuk két ízben. Miután már felszólaltam, lehetetlen, hogy ne reflectáljak a t. előadó urnak azon nagyon furcsa állítására, a midőn azt mondja, hogy mikép beszélhetünk mi arról, hogy az osztrá­koknak valami előnyt adunk; itt csak arról lehet szó, hogy mi lemondunk egy előnyről, luerum cessansról, de nem adunk semmit. Bo­csánatot kérek, a mennyiről lemondunk, annyit adunk az osztráknak. Maga a t. előadó ur is bevallja azt, hogy a rézpénz veretése a kincs­tárnak körülbelül 55%-ot jövedelmez, tehát mégis bizonyos összegről lemondunk és ha meg­engedjük azt, hogy ennyivel többet veressen az osztrák, ez által ezen nyereséget odaadjuk az osztráknak. {Helyeslés a haloldalon.) Mindezeknél fogva pártolom Szontagh Pál t. képviselő ur indítványát. Almássy Sándor: T. ház! Mindenekelőtt a t. pénzügyminister urnak azon számítására vagyok bátor reflectálni, a melylyel óva int, hogy ne fogadjuk el az indítványt, mert az által, ha késleltetik e törvényjavaslatnak tör­vénynyé válása, mi a kamatokban nagyobb vesz­teséget fogunk szenvedni, mint különben nyer­nénk. Azt hiszem, a t. pénzügyminister ur nagyon könnyedén méltóztatott számítani, mert először nem is gondolom, hogy ez >n törvény­javaslat létrehozása oly hosszú időre elnyúlnék. De tegyük fel, hogy három hónapra, féleszten­dőre is elmaradna e törvény létrejötte, még akkor sem veszítünk annyit e fél esztendővel, miután ennek kamatja a rézpénz-forgalomban in infinitum meiry és itt a kamatokat vissza­nyerjük annyival, a mennyivel többet bocsátot­tunk ki. Ez tehát ok arra nem lehet, hogy mi ne határozzunk ugy, a mint ez minket jogosan megillet. {Helyeslés balfelöl.) Azt nem vonta senki sem kétségbe, hogy nekünk ebből kárunk nincs, valamint hogy jogunk van hozzá a quota arányában határozni, a mint az indítvány beter­jesztetett. Már most kérdem, mi indította ötiöket arra, hogy mindig csak ezen ország engedjen, a hol az a mi kárunkkal jár és a hol has-arunk lehet, ott sohase zsákmányolhassuk ki. Azt hiszem, már a múlt heti vita is meg­győzhetett mindenkit arról, hogy véget kell vetni azon könnyelműségnek, azon non chalancenak, hogy mindig csak ajándékozzunk. Sem a t. kor­mány, sem a pénzügyi bizottság nem beszélnek erről, mikor megadóztatásról van sző, akkor mindig áldozatkészségről beszélnek. Hát ha az ország áldozatkészségét továbbra is meg akarják tartani, mutassák meg most, hogy minden krajezárhoz ragaszkodnak és ne engedjék át az osztrákoknak. Éa elfogadom az indítványt. Mocsáry Lajos: T. ház! Bátor voltam felhozni, hogy itt ezen elvnek elismerésével egy erre vonatkozó praecedensnek felállításáról van szó, hogy Magyarország közösügyi pénzügyi műveleteiben mindig nagyobb teherben kell, hogy részesüljön. Erre azt mondja a t. pénzügy­minister ur, hogy ezért nem érdemes 126,000 frtot reszkírozni. Engedjen meg a pénzügyminister ur, de e felfogása nagyon hasonlít azon üzlethez, melyet a biblia szerint Júdás csinált, a ki a megváltót 30 pénzért eladta; nagyon sajnálom, hogy ily kevésre méltóztatik becsülni ily fontos elv fenn tartását. Én azon módosítványban, melyet Szontagh Pál képviselőtársam adott be, érdekeinket kellő­leg megóva látom és azt elfogadom. (Helyeslés a bal- és a, szélső baloldalon.) Gulner Gyula: Ha csak elvileg viciálná is érdekeinket, akkor sem fogadnám el e §-t, mert abban nem értek egyet a t. előadó úrral, hogy ez luerum cessans, hanem igen is dammum emergens, valóságos kár. Azt mondja a 2. §. „A veretes Magyarországban 30, ő Felsége többi királyságai és országaiban 70%-tóli arányban fog eszközöl­tetni." Tehát mi fogunk veretni rézpénzt 30°/o­tólit, Ausztria fog veretni 70°/o-tólit; a fennálló törvény szerint pedig nem volna joga többet veretni csak 68-6%-tólit, nekünk pedig 31'4%-tólit, tehát 1'4-del többet és mi itt ennyivel megkáro­sítva vagyunk. Számokban kifejezve, a mint fel­emlittetett ez a damnum emengens, ez a világos kár, a mennyivel az osztrák kincstár a mi rová­sunkra többet vesz be, 12,600 frt. Az igaz, nem nagy összeg, t. ház, de ha felvesszük, hogy épen nekünk, kik sok esetben igen könnyelműen bánunk saját jogainkkal és megelégszünk holmi érték­telen óvás tételekkel, — bocsánat a kifejezésért — egyszerre csak azon öntudatra kell ébredünk Ausztriával szemben, hogy törvényes álláspon­tunkat végre-valahára, minden körülmények köztt megóvnunk és fenntartanunk kell, különösen ha még elvi szempontokról is van szó. {Helyeslés a baloldalon.) Ennél fogva pártolom azon módosítványt, a melyet Szontagh Pál képviselőtársam előterjesz­tett, mert abban fenn van tartva a törvényes álláspont és az arány szempontjából is az ország pénzügyi helyzetének, az ország anyagi érdekei­nek megfelel. {Helyeslés a bxl- és a szélső bal­oldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, következik a szavazás. A 2. §-ra nézve gömöri

Next

/
Thumbnails
Contents