Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-346
348. országos ülés febmár 8. 1S8Í. 87 Maga a t. pénzügyminister ur hivatkozott az imént reá, hogy a múlt alkalommal is, daczára annak, hogy a quota aránya már megváltoztattatott, a rézpénz mégis ily arányban veretett. A pénzügyminister ur erre hivatkozott; nem hiszi-e, hogy a jövő alkalommal maga az osztrák pénzügymmis f er fog arra hivatkozni, hogy ezen jogunkat már feladtuk két ízben. Miután már felszólaltam, lehetetlen, hogy ne reflectáljak a t. előadó urnak azon nagyon furcsa állítására, a midőn azt mondja, hogy mikép beszélhetünk mi arról, hogy az osztrákoknak valami előnyt adunk; itt csak arról lehet szó, hogy mi lemondunk egy előnyről, luerum cessansról, de nem adunk semmit. Bocsánatot kérek, a mennyiről lemondunk, annyit adunk az osztráknak. Maga a t. előadó ur is bevallja azt, hogy a rézpénz veretése a kincstárnak körülbelül 55%-ot jövedelmez, tehát mégis bizonyos összegről lemondunk és ha megengedjük azt, hogy ennyivel többet veressen az osztrák, ez által ezen nyereséget odaadjuk az osztráknak. {Helyeslés a haloldalon.) Mindezeknél fogva pártolom Szontagh Pál t. képviselő ur indítványát. Almássy Sándor: T. ház! Mindenekelőtt a t. pénzügyminister urnak azon számítására vagyok bátor reflectálni, a melylyel óva int, hogy ne fogadjuk el az indítványt, mert az által, ha késleltetik e törvényjavaslatnak törvénynyé válása, mi a kamatokban nagyobb veszteséget fogunk szenvedni, mint különben nyernénk. Azt hiszem, a t. pénzügyminister ur nagyon könnyedén méltóztatott számítani, mert először nem is gondolom, hogy ez >n törvényjavaslat létrehozása oly hosszú időre elnyúlnék. De tegyük fel, hogy három hónapra, félesztendőre is elmaradna e törvény létrejötte, még akkor sem veszítünk annyit e fél esztendővel, miután ennek kamatja a rézpénz-forgalomban in infinitum meiry és itt a kamatokat visszanyerjük annyival, a mennyivel többet bocsátottunk ki. Ez tehát ok arra nem lehet, hogy mi ne határozzunk ugy, a mint ez minket jogosan megillet. {Helyeslés balfelöl.) Azt nem vonta senki sem kétségbe, hogy nekünk ebből kárunk nincs, valamint hogy jogunk van hozzá a quota arányában határozni, a mint az indítvány beterjesztetett. Már most kérdem, mi indította ötiöket arra, hogy mindig csak ezen ország engedjen, a hol az a mi kárunkkal jár és a hol has-arunk lehet, ott sohase zsákmányolhassuk ki. Azt hiszem, már a múlt heti vita is meggyőzhetett mindenkit arról, hogy véget kell vetni azon könnyelműségnek, azon non chalancenak, hogy mindig csak ajándékozzunk. Sem a t. kormány, sem a pénzügyi bizottság nem beszélnek erről, mikor megadóztatásról van sző, akkor mindig áldozatkészségről beszélnek. Hát ha az ország áldozatkészségét továbbra is meg akarják tartani, mutassák meg most, hogy minden krajezárhoz ragaszkodnak és ne engedjék át az osztrákoknak. Éa elfogadom az indítványt. Mocsáry Lajos: T. ház! Bátor voltam felhozni, hogy itt ezen elvnek elismerésével egy erre vonatkozó praecedensnek felállításáról van szó, hogy Magyarország közösügyi pénzügyi műveleteiben mindig nagyobb teherben kell, hogy részesüljön. Erre azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy ezért nem érdemes 126,000 frtot reszkírozni. Engedjen meg a pénzügyminister ur, de e felfogása nagyon hasonlít azon üzlethez, melyet a biblia szerint Júdás csinált, a ki a megváltót 30 pénzért eladta; nagyon sajnálom, hogy ily kevésre méltóztatik becsülni ily fontos elv fenn tartását. Én azon módosítványban, melyet Szontagh Pál képviselőtársam adott be, érdekeinket kellőleg megóva látom és azt elfogadom. (Helyeslés a bal- és a, szélső baloldalon.) Gulner Gyula: Ha csak elvileg viciálná is érdekeinket, akkor sem fogadnám el e §-t, mert abban nem értek egyet a t. előadó úrral, hogy ez luerum cessans, hanem igen is dammum emergens, valóságos kár. Azt mondja a 2. §. „A veretes Magyarországban 30, ő Felsége többi királyságai és országaiban 70%-tóli arányban fog eszközöltetni." Tehát mi fogunk veretni rézpénzt 30°/otólit, Ausztria fog veretni 70°/o-tólit; a fennálló törvény szerint pedig nem volna joga többet veretni csak 68-6%-tólit, nekünk pedig 31'4%-tólit, tehát 1'4-del többet és mi itt ennyivel megkárosítva vagyunk. Számokban kifejezve, a mint felemlittetett ez a damnum emengens, ez a világos kár, a mennyivel az osztrák kincstár a mi rovásunkra többet vesz be, 12,600 frt. Az igaz, nem nagy összeg, t. ház, de ha felvesszük, hogy épen nekünk, kik sok esetben igen könnyelműen bánunk saját jogainkkal és megelégszünk holmi értéktelen óvás tételekkel, — bocsánat a kifejezésért — egyszerre csak azon öntudatra kell ébredünk Ausztriával szemben, hogy törvényes álláspontunkat végre-valahára, minden körülmények köztt megóvnunk és fenntartanunk kell, különösen ha még elvi szempontokról is van szó. {Helyeslés a baloldalon.) Ennél fogva pártolom azon módosítványt, a melyet Szontagh Pál képviselőtársam előterjesztett, mert abban fenn van tartva a törvényes álláspont és az arány szempontjából is az ország pénzügyi helyzetének, az ország anyagi érdekeinek megfelel. {Helyeslés a bxl- és a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, következik a szavazás. A 2. §-ra nézve gömöri
