Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-343

50 343. országos ülés febrnár 1. 1881. mely a fejezet l.§-ában ki van mondva, csak azt mondja, hogy első sorban a társasági hitelező a társasági vagyonból, de másodsorban a magán vagyonból is nyer kielégítést. És mi következik ebből? Az bizonyos, hogy ha valamely társaság csődbe jut, a vélelem a mellett van, hogy a csődhitelező az egész követelést meg nem kapja, mert ha ellenkezőleg állna a dolog, akkor nem kellene a csődöt kimondani. Most már az a felesleg, melyre igénye van a társaság hitelezőjének és mely igényét a beltag magánvagy onából követelheti, teljesen illusoriussá válik a társaság hitelezőjére nézve az által, ha csőd nyittatik, mert a beltagnak magán hitelezője, a beltag magánvagyonára végrehajtásokat foganatosít és azt egészen felemészti, vagy pedig a társasági tag maga, összejátszás útján, az alatt, miután az 8 magánvagyona nem kerül csődbe, átadja a roszhiszemtí hitelezőnek. Azt mondja a t. előadó ur, hogy az ilyen álügyletet meg lehet támadni. Köszönöm az ilyen orvosságot. A törvény maga csinál zavart, a nélkül, bogy arra szükség volna. Azt mondja a többek köztt a jogügyi bizottság — és itt a jogügyi bizottság úgy tévedhet, mint tévedhetnek egyesek — és határozottan tévedett is, hogy t. i. a társasági hitelezőket azon veszélyek ellenében, melyek a magánhitelezők lépései által rajok háramolhatnának, teljesen megvédi azon jog, melynél fogva az egyes tagok ellen csődöt kérhetnek. Erre nézve, azt hiszem, hogy megnyugtató választ nem adhat sem a t. előadó ur, sem más jogász, mert a főveszély épen abban van, hogy a beltagnak magánhitelezője túlszárnyalja a társaság hitelezőjét. Erre azt mondja a jogügyi bizottság, hogy a társaság hitelezője csődöt kérhet. Bocsánatot kérek, az a társasági* hitelező nem kérhet csődöt épen az önök álláspontjánál fogva a magánvagyonra, mert erre nézve ki kell mutatni, hogy miből áll annak a társasági hitelezőnek a követelése. Azt lehetne erre mondani, hogy a feleslegből áll, mely ki nem kerül a társasági tömegből. De bocsánatot kérek, nem lehet tudni, hogy mi az a felesleg mindaddig, mig a tömeg reálisáivá nincsen, ez pedig hónapokig is eltarthat. Tehát azon társasági hitelező nincs azon helyzetben, hogy csődöt kérhessen és a biróság nem fogja elrcndelui a törvény szerint, mert a társasági hitelező a felessleget, mint követelést, nem képes igazolni. 0 a feleslegre nézve, mint társasági hitelező, a magánvagyon ellen csődöt nem kérhet. Ez tehát határozott tévedés és a következmény meg fogja mutatni, hogy ha megnyitjuk a beltag magánhitelezőinek a kaput a beltag magánvagyona ellen, akkor azon idő alatt, mely a csődkérés és nyitás között van, a beltag a magánvagyonát láb alól elrakhatja és a társasági hitelező a feleslegre nézve nem fog sehol kielégítési alapot találni. Ez oly veszély, mely a gyakorlati életben kikerülhetetlen lesz. Én ezen veszélynek nem akarok kaput nyitni azért, hogy az mondatik, hogy a csődtörvény rendszerével ellenkeznék a hivatalból való csődnyitás. Én ezt nem is tartom külön csődnyitásnak. Én nem képzelem a beltagot abstracte, mert szerintem a beltag magánvagyona ad életet a társaságnak. Hogy ha a beltag magánvagyonát félreteheti, akkor az a fictió, hogy a societas fennáll, nem ad nekem semmiféle garantiát arra nézve, hogy honnan fogom kielégítésemet megkapni Ez a veszély annál nagyobb, mert a törvény meg sem kivánja, hogy a társasági szerződésben benne legyen, hogy miféle vagyona van a társaságnak. Igaz, hogy ez rendes könyvezésnél be szokott iratai, de a bukás szélén álló társaságok nagyobbrészt oly könyveket vezetnek, melyeken senki sem tud eligazodni. Épen a szédelgő üzelmek meggátlása végett hoztuk be az Actio Paulianát. Ha ott megelőzni kívántuk a veszélyt, teg}aik azt itt is, mert ha már az Actio Paulianát kell elővenni, akkor már bizonyos a veszély és zavar, a mi megelőzhető volna az általunk ajánlott módosítással. De nálunk a beltagok nem is szoktak oly nagy vagyonnal binű, hogy csak egy is kifizethesse a társaság összes tartozását; ez legfölebb csak kivétel s az ily kivételt törvényes intézkedés alapjául részemről nem fogadom el. Kérem ezek alapján, magának a közkereseti társaságok hitelének érdekében, kimondatni azt, a mit módosítványom, illetve Mandel Pál képviselőtársam megújított módosítványa tartalmaz, (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Teleszky István: T. ház! Előttem szólt t. képviselőtársaim, Mandel és Unger érvelései egyáltalán nem győztek meg arról, hogy az igazságügyi bizottságnak két izben egyhangúlag elfogadott álláspontja helytelen volna. Röviden bátor leszek némelyeket a bizottság álláspontja mellett felhozni. Utalok először arra, hogy közkereseti társaság, kereskedelmi törvényünk értelmében nem oly fictió, minőnek azt Mandel és Unger t. képviselőtársaim jelezték, hanem valóságos jogalany. Megengedem, hogy lehet szép elméleti vitát kelteni és keltenek is a tudósok az iránt, vájjon a közkereseti társaság, mint ilyen, önálló jogi személy-e, vagy nem. De én ezen elméleti vita ellenében fenntartom a mi tételes törvényünket, a kereskedelmi törvényt, mely minden kételyt kizáró határozatával a közkereseti társaságot, mint ilyet, önálló jogalanynak ismeri és tőle az egyes tagokat megkülönbözteti; épen ezért szól egyszer a közkereseti társaság, mint ilyen elleni csődről