Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-343

343 orssságos iilés február 1. 1881. 47 veszélyeztethetné. Úgyde, ezen cselekvény a csődtörvényjavaslat értelmében a hitelezővel szemben hatálytalan és a hitelezők által akár kereset, akár kifogás alakjában megtámadható. Tehát egyáltalában nem forog fenn az, hogy ha a társaság ellen, mint ilyen ellen, esőd nyittatnék, a nélkül, hogy egyszersmind a társaság tagjai ellen is a csőd megnyittatnék, ebből a társasági hitelezőkre valami veszély keletkezhetnék. Nem, annál kevésbbé, mert minden hitelezőnek jogában áll a társaság tagjai ellen csődöt kérni és ha a csőd ellenök kéretik, a csődnyitást csak az által kerülhetik ki, ha kimutatják, hogy reájok eső tartozásokat mind képesek fedezni, vagy pedig kellőleg biztosítani. Hol lehet tehát a társasági hitelezőkre nézve veszélyt találni? A bizottság megemlíti jelentésében, hogy a képviselő ur által ajánlott módosítás ellenkeznék nemcsak a kereskedelmi törvénynyel, hanem a javaslat rendszerével. A törvényjavaslat a hivatalból való csődnyitást nem ismeri, mert abból indul ki, hogy az államnak és a törvényhozásnak nem lehet feladata egyesek érdekei felett gyámkodni. Ám őrködjék kiki a maga érdekei felett és miután a törvény erre módot nyújt, a törvénynek gyámkodása feleslegesnek mutatkozik. A t. képviselő ur kétségen kivül arra fog hivatkozni, hogy az általa beadott módosításban foglalt intézkedés benn van a szomszéd osztrák csődtörvényben. Igenis, benn van; de az osztrák törvény ezen intézkedést átvette a porosz csődtörvényből. A porosz csődtörvénynek az osztrák törvénynyel szórói szóra megegyező intézkedése Poroszországban a törvény fennállásának ideje alatt sem értelmezíetett ugy, mint a t. képviselő ur javasolja, mert a bíróságok, különösen a legfelsőbb bíróságok kimondották, hogy a törvénynek ezen intézkedése csak ugy értelmezendő, hogy a csőd egyesek ellen csak akkor nyitandó meg, hogy ha ezeknél a fizetési tehetetlenség feltételei meg vannak. Egyébiránt t. ház Németország egy haladó lépést tett és midőn a csődtörvényt, a mely Poroszországban érvényben volt, codificálták és Németország részére új csődtörvényt készítettek, akkor elejtették a porosz törvénynek elítélt intézkedését és elfogadták azt az álláspontot, a melyen a javaslat áll és a mely a csődtörvénynek és a csődeljárás természetének megfelel. Ezek azon indokok, melyek miatt Unger Alajos képviselő urnak módosítását most sem fogadhatom el és a melyek alapján a javaslatnak eredeti álláspontját fenntartani kérem. [Helyeslés a jobbóldalon.) Mandel Pál; T. ház! Engem sem az igazságügyi bizottság jelentésében foglalt, sem azok az indokok, a melyeket a t. előadó ur terjesztett elő, nem tudtak meggyőzni arról, hogy az igazságügyi bizottság által javasolt szövegezés, a 210. §. tekintetében, helyes volna. És miután teljesen meg vagyok győződve azon módosítvány helyességéről,, a melyet Unger Alajos képviselő ur az előbbi viták alkalmával benyújtott, bátor vagyok azt most újból felvenni és elfogadását indítványozni. Azt hiszem azonban, hogy nem szükséges ama módosítványt újból beterjesztenem, mert Unger képviselő ur módosítványa felett érdemleges határozat még nem lett hozva; ha azonban a házszabályok ezt mégis kívánják, szívesen megteszem ezen módosítást most magam, illetőleg ezt felveszem. Felveszem pedig a következő okokból: a kérdés eldöntésénél mindenekelőtt tisztában kell lennünk a kereskedelmi társaság mivolta iránt. Az a kereskedelmi társaság, a societás, csak elvont fogalom, íictio, a melyet még össze kell egyeztetni a phisikai valósággal és ennek követelményével. Valóságos életet ennek a fictiónak mi ád? A társaság egyes tagjai, mint magánszemélyek, ezeknek vagyona összeségével. Ennek ellenében azt fogják mondhatni : hogy a czégtárs nem jön számba vagyona összeségével, mert hisz nem egész vagyonával kell annak a czégtársnak a társas üzletbe bele menni, hanem csak bizonyos meghatározott összeggel, de midőn másrészt a kereskedelmi törvény azt mondja, hogy a társ, a beltag nemcsak betétével, hanem összes vagyonával felelős, akkor a hitelezőkkel szemben csakugyan közkereseti társaságot nem foghatják fel máskép, mint az összes nyilvános czégtársak — beltagok — és azok minden vagyonának összeségét, mint valamely egységes egészet. A kereskedelmi törvény által felállított soíidaritásból következik, hogy minden czégtárs minden vagyonával felelős, hogy tehát a czéghitelező, a czégtárs ellen vezetheti a végrehajtást nemcsak a czégvagyonra, hanem a czégtárs magánvagyonára is. Ebből pedig az következik, hogy miután az a társ egész személyiségével, vagyona egész összegével felelős a czég hitelezőinek, csőd esetében is, a melynél t. i. az egész vagyon átalános eljárás alá vonatik, a magánszemélynek nemcsak társasági vagyona, hanem az ő vagyona összeségéhez tartozó magánvagyon is, a czégvagyonnal való egyenlő elbánás végett, a csődbe belevonassék, illetőleg magánszemélye ellen is a csőd, egyúttal, midőn a ezég ellen kimondatik, szintén kimondassák. Ha ezt így el nem fogadjuk, ha a solidaritásból vont következtetésben az igazságügyi bizottság tervezete szerint határt szabunk, akkor a czégtárs, a maga magánhitelezői javára , a czég hitelezőit uton-utfélen kijátszhatja és azon solidaritás, melyet a kereskedelmi törvény a czég hitelezői javára megállapít, valóságos fictióvá válik. Mert kimondatván a czég ellen a csőd, ha az a czégtársra, mint