Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-367

36T. országos filé hogy a jelen volt, ismétlem, a rendőrség felhívására menjen hova? A börtönbe? Nem,hanem a legelső rendőri hivatalba. Ez oly joga a rendőrségnek, mely, merem állítani, mindenütt a világon a legszabadabb államokban épugy, mint bárhol másutt megvan. Ne méltóztassék azt, ha valakit a rendőr elfog és a rendőri börtönbe tesz, ha egy órára is, azzal összezavarni, ha valakit felszólít, hogy a legközelebbi rendőri hivatalba menjen vele. S itt még hozzá teszi a szakasz, hogy a rendőr köteles vele oda menni s pedig azért, hogy ha az illető azt látja, hogy kaputos, vagy ha álruhába Öltözött rendőr volt az, a ki őt hitta, vagy ha ok nélkül hivta oda a rendőr, ez maga jelen lévén, igazolni tartozzék, hogy miért hivta és a rendőrtiszt ugy a hogy kell, elbánjék vele. Miután e §. egészen más esetet tartalmaz, mint akár a 13., akár a 16. §. s miután itt csakugyan a személyes szabadság veszélyeztetésének még csak árnyéka sem forog fenn, a rendőri szolgálat és a közbiztonság érdekében pedig ez az intézkedés szükséges: ismételve kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt úgy, a mint van, elfogadni. Szederkényi Nándor: T. ház! Azok után, a miket a t. ministerelnök ur mondott, még kevésbé vagyok hajlandó e szakaszt elfogadni. G-ondolkodtam már előbb is a tölött, hogy mi lehet ezen szakasz czélja ezen a helyen és én azt vártam, hogy a t. ministerelnök ur erre ad felvilágosítást, vagy pl. azt mondta volna, hogy körülmények, vagy alapos gyanuokok forognak fenn, hogy a rendőr az illetőt rögtön a rendőrségre kiséri. Erről a törvényjavaslat egyéb szakaszaiban disponálva van; de azt nem értheti ezen szakasz, hogy a ki pl. mint tanú meghivatik, vagy nem tudom miféle körülményeknél fogva bekisértetik. De van egy más szakasz is, a mely azt mondja, hogy a rendőr, ha valakit lát és felszólítja, hogy jöjjön vele, ez tartozik vele menni. Hogy annak mi czélja, miféle indoka van, hogy ez igy álljon a törvényben és micsoda dispositiója ez a rendőri eljárásnak, ezt a ministerelnök ur szavaiból nem érthettem, nem is értettem, nem is adott erre felvilágosítást. Hivatkozik a t. minister ur, hogy mindenütt ugy van az a mívelt országokban, hogy a rendőrség felszólításának mindenki köteles engedelmeskedni. De engedelmet kérek, épen most forgattam át a londoni rendőrségről szóló szabályzatot, hát abban benne van igenis az, hogy a rendőrségnek joga van megszólítani az utczán a csavargót, a naplópót vagy azt, a kit avval gyanúsít, hogy valami tiltott dologban jár, de hogy egy külön szakaszban annyi mondassék, hogy a rendőrségnek joga legyen az utczán valakit megszólítani és a rendőrséghez vinni, pl. a ki valr.mely igen sürgetős dolgában jár, a biró elé megy a máreztas 14. 1SS1. 39! hol, mint tudjuk, a terminusokat szigorúan és pontosan megtartják, vagy az orvos beteghez megy, mondom, hogy a törvényben olyan sanctió legyen, mint ebben, hogy hol nincs megmondva, mily okon lehessen valakit a rendőrséghez bekísérni, nem hiszem, hogy valamely más rendőri szabályzatból hasonlót mutasson a ministerelnök ur. Kérdést intéztem ezek iránt, de a ministerelnök ur nem adott felvilágosítást, a törvényben sem foglaltatik semmi indokolás. Ismétlem, merem mondani, nem fordul elő ily intézkedés sehol, mely a mostani kor culturalis viszonyaival ellenkező s nem járulhatok hozzá, hogy felhatalmazzuk a rendőrséget, hogy engem vagy bárkit megfogjon az utczán és vigyen a rendőrséghez, a hol én megmondom a nevemet s erre azt mondják, hogy hát jól van, tovább mehet. Hivatkozott a minister ur a külföldre és én megvallom, szeretném, ha megmutatná, melyik törvényben van ilyen intézkedés. Én a mi közjogi életünkhöz nem illő ezen dispositiót a javaslatból töröltetni kívánom s ennélfogva csatlakozom Madarász József képviselőtársam módosítványához. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán, ministerelnök: Annyival tartozom magamnak, hogy nyilvánítsam, hogy a mennyire gyenge hangom és a házban lévő nem igen nagy csend engedte, igyekeztem kifejteni épen azon különbséget, mely e szakasz és a képviselő urak által idézett szakaszok dispositiója köztt van; igyekeztem kifejteni, hogy azon intézkedés megvan más rendőrségnél és a képviselő úrral szemben is fenntartom, hogy megvan a londoni rendőrségnél és hogy ezen intézkedés épen nem vezet az egyesek zaklatására, mig ellenben igen sok esetben szükséges egyesek ártatlanságának vagy bűnös voltának kiderítésére. Én igen Örülök, hogy a képviselő ur a közlött adatokat figyelemre méltatta, azt hiszem, hogy azokban is meglelem és bár nem oly szentírás az, hogyha abban nincs meg, akkor már sehol sincs meg, de legyen megnyugodva, abban ismegvan. Nem vezet visszaélésekre; hogy miért nem, azt is igyekeztem megmagyarázni. A rendőr nem vezetheti máshova, mint az első rendőri állomásra, tartozik maga vele menni és tartozik igen természetesen megmondani azt, hogy miért szólította fel az odamenetelre; és ha indokolatlanul szólította fel, annak nem az a következése lesz, hogy a tiszt azt mondja, tessék tovább menni, hanem az, hogy azon rendőr, ki kötelességén és jogkörén túl ment, fegyelmi vagy bűnvádi utón megbüntettetik. Igen sokszor szükség van ezen intézkedésre, midőn, hogy valamely bűn elvegye büntetését, vagy valakinek ártatlansága kiderittessék, tanura van szükség, pl. történetesen egy félreeső utczában valamely bűntett végrehajtásánál nem volt jelen más, mint a rendőr és rajta kívül egy ember, a kit nem ismer.