Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-367

S6t. •rSíágds ülés márczius 14, 1SS1. Jgg életbeléptető törvénynek 10. §-a bíróságainak ezen hatáskörét eltörölt^ és megszüntette teljesen, ugy, hogy én részemről, ismereteim hiányosak lehetnek, nem tudok esetet arra, hogy, ha a kihágás esete nem forog fenn, pedig arról rendelkezik a 10. §., midőn kihágás nem történik, valamely bíróság legyen feljogosítva, legalább eddigi törvényeink szerint, arra, hogy rendőri és közigazgatási hatóságoknak ideiglenesen veszély elhárítására tett intézkedései felett véglegesen határozzon. Eddigi törvényeink szerint csak a közigazgatási hatóságok határozhatnak ily esetekben. Arra vonatkozott tehát kérdésem, hogy mint hogy itt a bíróság világosan említtetik, megkülönböztetve a közigazgatási hatóságoktól, melyek lehetnek azon esetek, melyekben a bíróságnak volna meg azon joga, melyet a 10. §. feltételezni látszik ? Miután erre felvilágosítást nem nyertem, én azon nézeten vagyok, hogy a 10. §-ból az „illetékes bíróság" szavak kihagyandók lennének, és maradna egyszerűen „illetékes hatóság". Mert ha a homályos és nézetem szerint zavart s addigi törvényeinkkel nem conformált szerkezet megmaradna, méltóztassanak meghinni, hogy csak új bonyodalom, tétovázás származnék a hatóságok körében. {Igaz! Ugy van l a balfelól.) Tisza Kálmán ministerelnök : T. ház ! Igen röviden kívánok pár szót szólani. Nem szólottam előbb azért, mert megvallom, azon bitben voltam, hogy a képviselő ur megkapta az általa kivánt íelvilágosítást. Egyébiránt épen ugy, a mint ezen szakaszhoz kétszer szólhatott, a t. ház eugedelmével szólhatna harmadszor is! (Derültség a jobboldalon) nincs tehát előtte elzárva az ut, hogy még nekem is felelhessen. Küiönbeu bátor vagyok mindenek előtt megjegyezni, hogy nem tartom épen nagyon nevetségesnek, ha az mondatik, hogy ha a bejelentés megtörtént, az ideiglenes intézkedéssel szemben, akkor az illető hatóság fogja tudni, mi az ő kötelessége, a nélkül is, hogy itt különösen megmondanék. Mert a dolog természetében van, hogy az Ideiglenes megelőző intézkedés a hatóságnak nem azért jelentetik be, hogy ez el ne járjon hanem azért, hogy törvényszerű kötelességét teljesítse. Egyébként, ha valakit megnyugtathat, miért ne lehetne e szavakat oda tenni „további intézkedés végett" bejelenteni? A másikat a mi illeti, megvallom, annyira ma összes törvényeink részleteire nem emlékezem, hogy egyes concret eseteket tudnék felhozni, hanem ugy hiszem, hogy vannak, melyekben ma is járhat el a bíróság; de mindenesetre azt tartom, hogy nincs kizárva, — mint a képviselő ur maga mondta, hogy voltak ilyen esetek, —• hogy a törvényhozás folyamán legyenek ilyen esetek. És én azt hiszem, nem helytelen a törvényt ugy alkotni, hogy ne kelljen, ha esetleg némely dolgok a bírósághoz utasíttatnak erre azon újabb törvényben külön reflectálni és azt hiszem, sokkal kevésbbé csinál az zavart, ha ma az illetékes bíróság megneveztetik, mintha későbbi törvények bírósági illetékességet mondanának ki

7 a rendőri törvényben pedig egy szerűen esak „hatóság" maradna. Én tehát ismétlem, hogy midőn valamely ideiglenes intézkedés egy hatóságnak bejelentetik, igenis azt hiszem, magában értetik, hogy ez további intézkedés végett történik. De ha valakit ez megnyugtathat, nincs kifogágom ellene, hogy az utolsó pont igy szóljon: „Köteles azonban az ilyen ideiglenes megelőző intézkedést az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak további eljárás czéljából azonnal bejelenteni". De azt, hogy a „bírósági" szó kihagyásával mit nyernénk, át nem látom; sőt azt hiszem, hogy ha nem is most, de későbben ezen kihagyás esetében látnánk zavart s azért kérem annak megtartását. (Helyeslés jobbjelöl.) Eötvös Károly: T. ház! Én azt akarom indítványozni, hogy a 10. §. utasittassék vissza a bizottsághoz, vagy a mennyiben ez már indítványoztatott, én tisztelettel hozzájárulok azon indítványhoz. Indokaim pedig erre nézve különösen azok, hogy én óhajtom, hogy épen azon nehézségekre nézve, melyeket Szilágyi t. képviselőtársam itt felemlített és a melyekre a belügyminister urat képviselő t. ministeri tanácsos ur megfelelni törekedett, a közigazgatási bizottságnak módja, alkalma, ideje legyen kellő megfontolásra, ha a határozat aaután ugy ütne is ki, mint a minister ur ajánlja, hogy maradjon meg az eddigi szerkezet azon három szóval, a mely nézetem szerint akár kozzátéíetik, akár elmarad, a dolgon nem változtat semmit. Én kijelentem a ministeri tanácsos úrral szemben, hogy nem kihágási esetről van itt szó, mert a hol a kihágásról van szó, a hol megtorló intézkedés szüksége forog fenn, ott el tud igazodni a közönség és mi is, ezen szöveg szerint is ; azonban miután megtörtént, a mit alig lehetett elhinni, hogy a t. többség és a t, minister ur maga egy elkülönített és független rendőri bírósági intézményt e törvény keretében elutasítottak, miután ez megtörtént, oly esetekről lévén szó, melyek a személy- és vagyonbiztonságot nagyon közelről érintik a hatóságok részéről teendő intézkedések következtében, most már én sokkal inkább szükségesnek tartom, hogy valami intézkedés c tekintetben a törvény szövegébe bele jöjjön. A t. ministerium, gondolom része volt benne a belügyminister ur t. képviselőjének is, ezen javaslat második szakaszában a rendőrség feladatait figyelőnek, megelőzőnek és felfedezőnek nevezi, ezen három osztályra osztja. Mellékesen