Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-367
372 367. orazágos ülés márezius 14. 1881. kérvények betekintés végett a ház irodájába fog- | nak letétetni. T. ház! A napirend előtt Irányi Dániel képviselő ur kíván szólni s a mint értesülve vagyok, sürgős interpellátiót kivan intézni a közmunka- és közlekedési minister úrhoz az alföldi árvizek tárgyában. (Halljuk!) Irányi Dániel: T. ház! Az alföldről ismét szomorú hirek érkeznek. Az árviz sokhelyütt nagy területeket borított el és több népes várost és más községet veszedelemmel fenyeget. Egyikmásik város és község valóságos haláltusát küzd. Ily körülmények köztt azt gondolom, hogy nemcsak minket, hanem az egész országot érdekli megtudni, mily intézkedéseket tett a kormány a veszély elhárítása, illetőleg következéseinek enyhítése végett? Kérem a t. minister urat, méltóztassék a t. házat ez iránt felvilágosítani. (Helyeslés. Halljuk ) Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur interpellátiójára a t. ház engedelmével bátor leszek azonnal válaszolni, kérvén azonban, méltóztassék elnézéssel lenni, ha ezt csak röviden fogom tenni, minthogy az adatok kezemnél nincsenek és meglehet, hogy minden pontra tán nem tudok emlékezni; (Halljuk!) hanem azért reménylem, hogy a t. ház kegyes lesz azt, a mit ezen interpellátió folytán el fogok mondani, kielégítőnek, legalább tudomásul vehetőnek találni. (Halljuk.) A legközelebbi héten beállott rohamos hóolvadás, mint méltóztatik tudni, általában az országban mindenütt, még ott is, a hol különben vizbajókkal nem küzködnek, bajokat szült. Annál nagyobb bajokat szült természetesen azon vidékeken, melyek különben is ki vannak téve az árvíznek s különösen veszélyeztette azon vidéket, mely a Kőrös mentében terjed el. Ezen a vidéken nem csak a Kőrös, hanem még az aradmegyei belvizektől is kell félni, melyek évenkint sok kárt tesznek, az idén pedig, midőn a rohamos hóolvadás beállott, annyira megnőttek — ugy a folyamok, mint a patakok s a vadvizek — hogy a medreket megtöltötték és több helyen nagyobb szakadásokat támasztottak. Különösen nagy szakadás támadt Székudvarnál. A mint ezen szakadásról értesültünk, részint innen, részint az illető megye által megtétettek az intézkedések ezen szakadás betömésére, azonban meg kell vallanom, mindeddig ez nem sikerült. Most is dolgozik ottan a közlekedési ministeriumnak egy mérnöke s most már czölöpök leverésével próbálják a szakadást elfojtani. Mert e szakadás egyik fó'oka anuak, hogy Gyula és Békés városok felé tódul a viz, a mennyiben az ezen szakadásból kiömlő vizek részint a nádorcsatornába, részint az élővizcsatornába vették magákat és onnan ezen csatornák vizei annyira emelkedtek, hogy Aradmegye illető szolgabirája kénytelen volt legelőször is a csahos-éri töltést átvágatni, még pedig azért, mert Pél- és GyulaVarsán mellett fekvő helységek nagy veszélyben forogtak. Mindamellett azonban, hogy e töltés átvágatott, folyton szoporodtak a vizek olyannyira, hogy noha mindent elkövettem, hogy Gyulánál a töltések ki ne vágassanak és csak a végső veszély esetére engedtem ezt meg, Beliczai főispán látva a végveszélyt, kénytelen volt Gyula fölött kivágatni a töltést. Ennek daczára azonban annyira emelkedtek a vizek, hogy Gyula alatt töltésszakadás történt. Az úgynevezett Sveiczer-magaslatot is folyvást erősítgették, a mennyire csak ez az illetők erejéből kitelt. De ez sem használt semmit: a viz meghágta az elég magas töltéseket s azokon át kiömlött. A helyzet valóban nem volt nagy reményre jogosító s különösen Gyula és Békés városok voltak veszélyben. Békésmegye főispánja Gyulán van és nemcsak meg vagyok róla győződve, de látom is, hogy mindent elkövet, a mi emberileg lehetséges, a veszély elhárítására. Ott van a tiszai felügyelő Kiszeh 7 , ott vannak részint az oda való állammérnökök, részint innen küldött mérnökök. Ezek elosztva dolgoznak a munkáknál. Azonban fájdalommal kell megvallanom : a legfőbb baj az, hogy a munka erő kevés, hogy úgyszólván alig van s még pénzért sem kapható. Eiinek folytán megkértem a honvédelmi minister igen t. kollégámat, legyen szíves legalább hatvan honvédet oda rendelni, kik a lakosság segítségére legyenek. A hatvan honvéd ma éjjel oda megérkezett s ma reggel kaptam a tiszai felügyelőtől azon távirati tudósítást, hogy mióta a katonaság odaérkezett s a lakosság látja, bog} 7 munkához fogott és megmentésen megfeszített erővel dolgozik, azóta ő is új életre ébredett és kedvvel és reménynyel dolgozik, ugy, hogy némi reménység lehet, hogy ha főleg az idő nagyobb olvadásnak nem indul, talán meg lesz menthető Gyula városa. A mit a kormány a veszély elhárítására tehetett, — azon megnyugvásom megvan, -— mindaz, a mi emberileg lehetséges volt, megtörtént; megtörtént az intézkedésekben s megtörtént abban, hogy ha pénzerőre lenne szükség, az se hiányozzék. Ha mindannak daczára, hogy a minden emberileg lehető megtörtént, még sem lehetne a várost megmenteni — a mitől isten óvjon meg bennünket — a menekülésre megtörténtek a kellő intézkedések. Nevezetesen ma délelőtt Gyulán mintegy 150 vasúti waggon áll készen a lakosságnak elszállítására, ha netalán menekülésre lenne szükség; továbbá közel 100 esolnakot, dereglyét rendeltem oda, melyeknek egy része már ott
