Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-366

366 366. omágos ülés márezins 12. ISS1. lesznek kiszolgaltaira, nincs tekintet arra, hogy a tápszernek szánt állat elevenen jut-e a konyhába, vagy pedig ily embertelen bánásmód következtében holtan. Minden ember érzi és tudja, hogy az ilyen tápszer egészségügyi tekintetben ártalmas. Azonban nemcsak azok, a kik megveszik, hanem azok is, a kik azokat tartják, ugy bánnak ezen állatokkal, hogy azoknak nagy részük elpusztul. Ez indította a bécsi hatóságot arra, hogy nem tárgyalta ezt a rendőri törvényben, hanem e kérdést felvette azon bizottság, a mely ki volt küldve a drágaság okainak kipuhatolása végett azzal, hogy tapasztalatairól javaslatot tegyen. Ezen enquéte tárgyalta ezen ügyet és 1880. január 12-én egy új szabályzat adatott ki arra nézve, hogy a tápszernek szánt állatokkal miként kell elbánni. Ez indokolásom. Jól tudom, hogy a kihágásokról szóló törvényben erről már van intézkedés, mindazáltal a ki megfigyeli az eljárást, azt fogja tapasztalni, hogy ezen intézkedés a bajon mit sem segített. Minthogy pedig oly törvény megalkotásáról van szó, a mely a rendőri szabályok módosítását okvetlenül maga után fogja vonni, én azt kivánom, hogy ez bevétessék a törvénybe és pedig azért, hogy az új szabályzat kidolgozásánál kiváló figyelem fordíttassák ezen botrányos jelenségnek megakadályozására. Ennélfogva bátor vagyok a következő indítványt beterjeszteni, a mely mint d) pont volna felveendő: „az állatkínzás minden eseteiben, úgy az árúteher és személyszállítás valamint élelmi czikkek forgalmában. Molnár Aladár jegyző (olvassa a beadott módosítványi). Tisza Kálmán ministerelnök: Nem akarom kétségbe vonni, sőt határozottan tndom, hogy az állatkínzás szempontjából történtek kihágások, a melyekre nézve a felügyelet a rendőrséget illeti; de miután, mint a képviselő ur is mondta, erről a kihágási törvény intézkedik, a rendőrségnek pedig általános feladata, az ilynemű törvényes intézkedésekre felügyelni, az ellene vétőknek, mint ez ki is mondatott, megfenyítéséről gondoskodni, vagy azokat az illető bíróságnak átadni; miután a forgalom, árúszállítás kényelméről gondoskodni kell a törvényben, akkor azt hiszem, hogy ezen pontot specialiter betenni nem szükséges, mert hiszen tökéletesen értetik a rendőrségnek ezen kötelessége. Ugy az itt elmondottaknak, mint annak alapján, hogy a kihágási törvényben már van erről intézkedés, azt ajánlom, ne méltóztassék erre vonatkozólag külön pontban rendelkezni. Br. Mednyánszky Árpád: T. ház! Én abban a nem kedvező helyzetben találom magamat, hogy módosításomat, melyet a háznak tiszteletteljesen elfogadásra ajánlanék, kellőképen nem indokolhatom. A képviselőház ugyanis nem az a hely, hol a prostitutió kérdésével tüzetesen lehessen foglalkozni. Ha zárt ülést tartana a t. ház, igen szívesen bővebben indokolhatnám módosítványomat, azt azonban mégis szabad lesz talán megjegyeznem, a mit különben a ház minden tagja úgyis tud, hogy e kérdésre nézve ma két, egészen tudományosan kifejlett rendszer áll egymással szemben. Az egyik rendszer az, a mely a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadása után is foly tartatni fog, mely a türelmi házakra támaszkodva, ezen kérdésnek olyképeni megoldását teszi lehetségessé, hogy sem a polgároknak egészsége, sem a közerkölcsiség nemcsak hogy megóva nincs, hanem a legnagyobb mértékben a legveszedelmesebb helyzetben van. Mert nem áll igen sok embernek ama téves nézete, hogy csupán a türelmi házak fenntartása által lehessen bizonyos ragadó betegségek elterjedését meggátolni. A másik rendszer az, a mely culminátióját jelenleg Parisban érte el. A „fiiles inserites" registrationális rendszer, mely mellett a türelmi házak becsukatnak és egészségi könyvecskék és szoros orvosi ellenőrizet mellett, ezen ügy olykép oldatik meg, hogy mind az emberek egészsége jobban megóvatik, mind pedig a közbotrány elkerültetik és ez talán Budapesten is fontossággal bir, mert a mi most Budapesten botrányos és ijesztő mértékben elterjedt, t. i. a gyermekkereskedés, a kifej lett koron aluli személyekkel való kereskedés, a melyet Budapest utezáin és intézeteiben naponkint lehet látni, másodszor pedig egy másik dolog, a melyre Budapesten talán szintén reá lehet utalni; ez azon export, mely élő emberekkel űzetik és a mi csupán az által lehetséges, hogy az illető exporteurek magazinálhatják az illető árút, a mi akkor, ha ezen türelmi házak becsukatnak és ez által már a bűnök mindenféle nemének zughelye eltöröltetnék, akkor aztán mindezen bajok megszűnnének. De én nagyon érzem azt, hogy csak akkor lennék szerencsés magamat teljesen megértetni, ha módomban lenne, hosszabb beszédben irodalomra és tapasztalásra támaszkodva, sőt a statisílkára támaszkodva nézeteimet kifejteni. Én nem tudom akar-e a t. ház e végett zárt ülést tartani, ha fog tartani, akkor igen szívesen hozzászólauék e kérdéshez, részint a kórházakban szerzett szerény tapasztalataimat, részint pedig olvasmányaimból merített dolgokat elmondandó. Ha pedig ezt nem méltóztatnak megtenni, én még azon veszélynek is kitéve magamat, hogy félreértettem, következő módosítványt vagyok bátor ezen hiányos indokolás mellett is a t. háznak beadni; t. i. „módosítvány a 7. §. d) pontja második bekezdése helyett tétessék" —ez azon bekezdés, hol a fővárosi rendőrségnek befolyása a türelmi házakra adandó engedélyek