Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-366

366. omágos üléi mórczius 12. 1881. ggg a megnyitást is egyes concessiótól nem teszszük függővé. (Halljuk!) Ehhez, t. ház, nem akarok szólani. Hanem miután ugy látom, hogy a t. többség és a ministerium lényegben egyetért azzal az indítványnyal, a melyet Lipthay Béla t. barátom beterjesztett, a vita tulajdonképen a felett forog, hogy vájjon ezen közösen elfogadott álláspontot Tibád Antal t. képviselőtársam módosít ványa, vagy pedig t, Lipthay Béla barátomé fejezi ki helyesebben. Az én igénytelen nézetem szerint Tibád Antal t. képviselőtársam módosítványa nem fogadható el és pedig még azon ok daczára sem, melylyel azt a t. belügyminister ur támogaíüi szíveskedett. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen ok oda megy ki, hogy miután 1872-ben az állami rendőrség felállíttatott a főváros területén, a rendelkezési jognak bizonyos megosztása következett be tényleg a gyakorlat szerint és a gyakorlat azt mutatja, hogy az új színházak nyitásának engedélyezése illeti a fővárosi nmnicipiumot, az egyes esetekben való előadások engedélyezése a meglevő színházakra nézve az állami rendőrséget. És mi ezen gyakorlatot akarjuk fenntartani. (Helyeslés a baloldalon ) De t. ház, a mi azt illeti, hogy az új színházak nyitásának engedélyezése a törvényhatóságok hatáskörébe van utasítva, azt kimondani nem szükséges, erre van nekünk egy átalános törvényünk: az 1848. évi XXXI. t.-cz., a melynek világos értelme az, hogy uj színházak nyitásának engedélyezése mindenütt, tehát Budapesten is a törvényhatóságot illeti. (Ugy van! a baloldalon.) Minden újabbi beleiktatása ezen speciális törvénybe ezen átalánosan kimondott határozatnak csak gyengítése volna annak az álláspontnak, a melyet ebben a kérdésben elvileg el kell foglalni. És ezért én azt állítom, hogy Tibád Antal t. képviselőtársam módositványa elhomályosítja ezen álláspontot, mert ő a helyett, hogy, mint létezőt és irányadót venné fel az 1848. évi XXXI. t.-cz.-et, azon jogot, mely ezen régi törvény alapján illeti a municipiumot, az időközben kifejlődött bizonytalan gyakorlatra akarja fektetni, mondván, hogy a színházak nyitását tárgyazó engedélyezési jog az 1848. évi XXXI. t.-cz. alapján kifejlett gyakorlat alapján továbbra is a törvényhatóság hatáskörében hagyatván stb. Nem kell az iránt intézkedni, hogy az továbbra is ott maradjon; nem kell a gyakorlatra hivatkozni, mely a törvény alapján kifejlődött. Itt egyszerűen miről van szó? Ebben a törvényben, a mely a fővárosi államrendőri hatóság hatáskörét praecisirozza, meg kell mondani, mi a színházak körül az, a mi ezen állami rendőrség hatáskörébe tartozik. Ha ebben nincs bennfoglalva olyan, a mit az eddigi törvények a municipium hatáskörébe utasítottak, magától értetődik, hogy arra nézve, a mi itt világosan a fővárosi rendőrség hatásköréhez utasítva nincs, érvényben marad a régi törvény és teljes érvényében fennáll a municipium hatásköre. S ezt czélozza br. Lipthay barátom módositványa 8 ez az egyedül helyes, correct, ez a helyes törvénymagyarázatnak megfelelő álláspont, Ezért én azon nézetben vagyok — ámbár ez csak formulázási kérdés, — hogy ha mi itt tisztán arra szorítkozunk, hogy megjelöljük és körülírjuk azon jogot, mely a színházakra nézve a fővárosi rendőri állami hatóságot megilleti, eleget tettünk feladatunknak. A többire nézve a többi törvények intézkednek és ezen új törvény a többi törvények intézkedéseit nem érinti. Ezek alapján t. ház, ajánlom azon módosítvány elfogadását, melyet br. Lipthay t. barátom nyújtott be, mint a mely a közösen elfoglalt álláspontnak és gondolatnak teljesen correct kifejezését tartalmazza. (Helyeslés balfelöl.) Péchy Jenő előadó: T. ház ! Kötelességemből kifolyólag én első sorban az eredeti szöveg fenntartását kérem, ennek el nem fogadása esetében pedig az ahhoz legközelebb álló módosítványhoz, Tibád t. képviselőtársam módosítványához csatlakoznám, megjegyezve, hogy azt helyesebben szövegezni magam is szükségesnek tartom. A mi Szilágyi Dezső t. képviselő ur azon megjegyzését illeti, hogy nem szükséges kimondani, hogy a törvényhatóságnak a szinháznyitási engedélyekre vonatkozó joga továbbra is fenntartatik, minthogy az 1848: XXXI. t. ez.-ben ugy is biztosítva van, én azt hiszem, hogy ezt igenis ki kell mondani, minthogy az 1848 ; XXXI. í. ez. intézkedése csak ideiglenes. Most tehát, midőn ezen ideiglenes -törvény állandósítása czéloztatik, nem tartom feleslegesnek annak kimondását, hogy a színházak nyitására vonatkozó engedély megadásának joga továbbra is megmarad a törvényhatóságnál. Különben, ismétlem, első sorban az eredeti szöveg elfogadását kérem. Gulner Gyula: Bátor vagyok azon módosítvány támogatására röviden felszólalni, a melyet b. Lipthay t. képviselőtársam benyújtott. Ugy látszik, hogy az egész kérdés körüli, hogy ugy mondjam — bocsánat a kifejezésért — fogalomzavart az idézi elő, hogy a színházak nyitását és a színielőadások engedélyezését nem méltóztatnak eléggé különválasztani és elég praecise megkülönböztetni. Megvallom, a mostani gyakorlatot, a mint az az 1848-iki törvények alapján 1872 óta, mert azóta csakugyan gyakorlatnak lehet nevezni, kifejlődött, elégségesnek tartom. Miben találom annak garantiáját, hogy azon magas culturális érdekek és culturális szempontok megóvassanak, melyekre ma b. Lipthay Béla t. képviselőtársam, az általános vitánál pedig Eötvös Károly t. kép46*