Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-366
354 366- « pllä!4 S<« *!«» "AreiiiM* 12. 1SS1. ják, mindig gonoszabbak szoktak lenni és mindig átalkodottabbak az új meggyőződésök védelmezésében és megtartásában, mint azok, kiknek gyermek és fiatal koruk óta vallott meggyőződésüket kellett a parlamentben érvényre segítni, vagy pedig az ellenséget megtámadni, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, hogy az okossági közbeszólásra ezeket íjátor voltam megjegyezni. A mi a bekezdést illeti, nemcsak helyesnek nem, sőt veszélyesnek tartom e bekezdés meghagyását, főleg a harmadik bekezdést, mert, hogy a második bekezdés nem szükséges, azt mutatja az, hogy a javaslat 2. §-ában fel vannak említve azon teendők, melyek a rendőrséget illetik s ha e bekezdés kihagyatik, természetes, hogy a rendőrség azért ugy teljesíti kötelességét a fővárosra nézve, mint ha itt ismételtetnék. De a harmadik bekezdés ismét az alkotmányos fogalommal ellenkezőt tartalmaz. Én tehát nem helyeselhetem; és ha önök e szó alatt „jogállam" nem azt akarják érteni, hogy az a jogokat az állam részére elorzó vagyis törvény sziue alatt jogőrző állam, hanem jogok állama legyen, akkor engedjenek meg, de sohasem helyeselhetem azt, hogy a belügyminister döntsön két hatóság összeütközése esetén. (Közbeszólás: Nem hatóság az!) Nem én akartam, de önök akarták hatósággá tenni a rendőrséget — tehát a két hatóság: a rendőrség és Budapest főváros törvényhatósága köztt a ki ezen egyik hatóság fejét és tagjait mind maga nevezi ki és a kik tőle függnek, hogy az legyen ily esetben a döntő, ezt én alkotmányos meggyőződésem szerint az alkotmányos jogállam fogalmával megegyeztethetőnek nem tartom és ezen indokoknál fogva csatlakozom Szederkényi képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Csatár Zsigmond: Én is azon t. képviselő urak közé tartozom, (Élénk derültség) a kik Szederkényi képviselőtársam módosítványát támogatják. Kérem, ez nem nevetni való dolog, mert megtörténhetett volna az is, hogy én épen az ellenkező uri embernek vagy pártnak a módosítványát fogadtam volna el és miután itt arról van szó, hogy pártom részéről adatott be Szederkényi képviselőtársam által módosítvány, joggal mondhatom, hogy azok közé tartozom, a kik e módosítványt pártolják és ebben nevetni való nincs. T. ház! Megvallom őszintén, hogy habár e pillanatban azon gondolattól vagyok áthatva, hogy e módosítványt pártolom, nem hallgathatom el, hogy Pest város municipiuma (Királyi Pál közbeszól: Ilyen nincs!) tehát Budapest közönsége azon szép állapotot, a mely a jövőben ezen törvény folytán reá vár, saját magának köszönheti, mert ő kezdeményezte azt, hogy azon jog, melyet századokon át gyakorolt, az államnak adassék át. Sajnálatomat vagyok kénytelen kifejezni a fölött, hogy Budapest vette e tekintetben a kezdeményezést kezébe, azt hivén, hogy az ország vele szemben oly méltányos, ha lemond azon sarkalatos jogáról, mind a falusi, mind a megyei községekkel szemben. Azonban fájdalmasan tapasztalható az, hogy a képviselőház többsége és a kormány Budapest főváros közönségével szemben még a költségek tekintetében sem tudott kíméletes lenni, mert, mig a törvényhatóság a közbátorság és a rendészet költségeihez Budapest közönségének állami adójából tartozik hozzájárulni, addig az állami rendőrség kiadásait saját külön pénztárából köteles fedezni. Tehát ő a rendészetet fizeti ugy, mint akármely más megyei lakos a közadókból és ezeukivül az állami rendőrségnek fenntartásához, évenkiut jelentékeny összeggel járul. Ebben az osztó igazságot megsértve látom, mert ha Budapest kiadásainak mérlegét szemügyre vesszük, a főváros nagyobb kíméletet érdemel, mivel a főváros a haladás, a közoktatás, a szépítés és az építészet terén oly áldozatokat hozott, hogy az államtól a méltányos és igazságos kíméletet megvárhatja és megkövetelheti. Sajnos, t. ház, de erre az állami rendőrséggel szemben semmi kilátása nincs. Nincs pedig annyira, hogy ha e szakasz elfogadtatik, a főváros odajut, hogy területén két ur és két hatalom lesz. Az egyik alulról felfelé akar kormányozni, ez a választók hatalma, a democratia és a szabadság tiszta kifejezése. A második hatalom, a melynek a törvényben adatik élet, felülről lefelé parancs-szóval fog kormányozni s így elő fog állni a despotismus. Megvallom, hogy ezen intézkedés, a melyet e szakasz tartalmaz, a főváros fejlődésére nézve üdvös nem lehet, mert jaj valamely községben ugy az egyes lakosoknak, mint az elöljáróságnak, a hol összeütközések és súrlódások vannak örökösen a napirenden. Ezek után kijelentem, hogy Szederkényi módosítványát pártolom. Péchy Jenő előadó : T. ház! Én a közigazgatási bizottság részéről legelőször is kijelenteni bátorkodom, hogy a ministerelnök ur által a „coordinált" szóra vonatkozólag beadott módosítást elfogadom, előre kijelentvén azt is, hogy az már itt a 4. §-ba szurassék be, hogy t. i. a fővárosi rendőrség közvetlenül a belügyminister alatt áll. Ebben részemről feltalálom azt az eszmét, a melyet ezen szóban „coordinált" ugy a bizottság, mint a törvényjavaslat kimondani akart, t. i. hogy a rendőrség nemcsak executiv közeg, hanem kezdeményezési joggal is biró és gondolkozó testület s azzal is praecizirozvä lesz a most fennlévő viszony, mert most is ugyanoly viszonyban van a rendőrség a fővárossal, a mint ezzel kezdeményezve lesz. A mi azonban, mint említem, Grulner képviselő indítványát illeti, minthogy a ministerelnök által beadott módosításban bennfoglaltatik, bátor
