Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-366

366 országos ülés aiárcxius 12. 1881. 35 | bátorkodom a törvényt felütni és a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) A törvény 20. §-a azt mondja: „A fővárosi törvényhatóság területén a rendőrséget egységes szervezettel állami fővárosi rendőrség neve alatt saját közegei által kezeli." A 21. §. pedig igy szól: „Az államilag kezelendő fővárosi rendőrségnél a tulajdonképeni rendőri működés a rendőri bíráskodástól külön választandó." Mit tesz ez? Azt, hogy ezzel, hogy külön választandó a rendőri bíráskodás, a mit szintén pártolok — marad a fővárosi rendőrségnél tisztán a rendőri működés. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam tegnap a rendőri hatalomról beszélt. Én ezen törvényjavaslatot figyelemmel átvizsgáltam, mert sokszor egy szóban igen sok foglaltatik. Átvizsgáltam ezen törvényjavaslatot, de ezen szót „hatalom" sehol nem találtam, hanem igenis, a mire én igen nagy súlyt helyezek, ezen törvény mindenütt rendőri működésről beszél és midőn a rendőri működést meghagyja a rendőri közegeknél, a biráskodást pedig külön választja, ezen rendőri működést nem lehet oly hatalommá emelni, mely a fővárosi municipiummal szemben mo:-t törvény által coordinált állásba helyeztessék, {ügy van! a szélső balon.) De nem felel meg ezen törvény szándéka összes közjogunknak sem. Az 1848-ki törvény világosan körülirja a törvényhatósági jogot. Á rendőri működés a törvényhatóságnak egyik kizárólagos joga volt. Ezt a municipium teljesítette közegeivel. Az 1872. évi XXXVI. t.-caikk ezen rendőri működést átadván az államnak, semmit többet nem adott át, mint a rendőri működést. Nem is adhatott át. Mert a mint megmutattam, ezen törvényből világosan és tisztán egyéb ki nem magyarázható, több ezen törvénybea nem foglaltatik, mint az, a mit mondottam, így tehát a törvényhatóság állása, a melyet egy fővárosban kell, hogy elfoglaljon, egész souveraine marad és kell, hogy maradjon; és igy azon rendőri működésnek nincs meg azon jogalapja, hogy a municipium egykori közege most már azzal coordinált állásba helyeztessék. Ez, mondom, ellenkezik összes közjogi fogalmainkkal, ez ellenkezik közjogi fejlődésünkkel. Ez nem volna egyéb, mint a rendőri működésnek oly hatalmat tulajdonítani, a mely ma coordinált állásban van, legközelebb azonban egy törvény novella által már a municipium fölébe helyeztetik. De vagyok bátor az 1872. évi XXXVI. torvényezikkuek egy másik szakaszára is hivatkozni, a mely bizonyítja ezen felfogásom helyességét. A 14. §. a következőleg szól; „A főváros hatósága kiterjed a községben és területén lakó vagy tartózkodó egyének és a községben és területén létező minden vagyonra." Mit jelent ez? Hogy a municipium souverainitása ezen törvény által érintetlenül marad és most a t. belügymiuister ur azt a cousequeiitiát vonja ki, hogy miután a rendőri működés kiadatott, ezzel már a municipium souverainitása érintve van, hogy coordinált állásba helyeztetik az a közeg, a mely vele szemben alárendelt volt, az már egyenesen ezen szakaszba ütközik. De mondom, t. ház, hogy ezen szakasznak értelme nincs is, mert az a saját hatáskörében coordinált állás mit mond, mi az? Én azt sejtem, hogy ezen szakasznak nincs egyéb czélja, mint az, hogy a leendő föVárosi főkapitány a maga külsőleges megjelenéseiben ugy szerepeljen, hogy a municipium főpolgármesterénél egy lépéssel se álljon hátrább, hogy ä főkapitány azt mondhassa: vagyok olyan legény, mint a főpolgármester. Ha ez a czél — s a czél ez, mert más nem lehet — ez bizony vajmi gyermekes és nem érdemli meg, hogy ezért Qgy eddigi közjogi fejlődésünkkel ellenkező intézmény alkottassák. De bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét azon következményekre, melyek e szakaszból származni fognak. Az ilyen helyzetben, a minőt e szakasz teremt, az örökös küzdelem és viszály magvai vannak elhintve a municipium és a rendőrség köztt. Hisz ez a paragraphus már feltételezi, hogy lesznek összeütközések és megjelöli az utat, hogy összeütközések esetében a belügymiuister intézkedik. Midőn a municipium saját hatáskörében jár el, midőn a rendőrség saját hatáskörében eljárni vau utasítva, midőn a municipium nem kivan résztvenni a rendőri működésben, mindjárt törvényt hozni arra, hogy az összeütközések esetében a belügymiuister a biró: mi egyéb ez, miäit természetes következménye ezen rósz törvénynek, hogy ezen összeütközések okvetlenül be fognak következni. És be is kell köveíkezmök, mert két hatalom egy téren áldásosán nem működhetik, mindegyik uralomra akar vergődni. A küzdelem rósz következményét pedig a közönség fogja megérezni. De lesz ennek egy más rósz következménye is, t. i. hogy a közönség köztt, mely a maga municipális jogai élén álló férfiakat fogja pártolni és az állam köztt, mely a rendőrséget késeli, valamint a belügymiuister köztt, a ki, mint az állam első képviselője, okvetlenül a rendőrséget fogja pártolni és ebben az állam és a nép köztt a viszály és félreértés gyúanyaga elkerülhetetlen. A közönség ma is sokszor kényszerítve van az államban ellenséget látni és az állam tisztviselői is ellenségöket látják a népben. Én ezen viszályt elkerülni óhajtván, e szakaszt, mely czélszeriülen és szükségielea is és melynek egyszerű kihagyása a többi szakaszokon mi változtatást sem igényel és a törvényjavaslat coíiceptióját sem érinti, mondom, e