Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

365. ©rsságos ülés márezius 11. 1881 ggg szőr saját maga ellen, azután másod sorban a főkapitány ellen. Hát a rendőri bíráskodásnak ilyen carricaturája tartható-e a főváros területén, szemben az 1872-ik törvény meghagyásával, mely ebben kereste egyik biztosítékát annak, hogy a rendőrség helyesen lesz szervezve a főváros területén ; szabad-e ily törvényjavaslatot benyújtani ? Vagy ha benyújtva van, helyes-e e törvényjavaslatot a házuak ezen részére nézve elfogadni? De mellőzzük ezt, én még egy más szemr>ontból akarok a rendőri hatalomban levő functiók elkülönítésének főfontosságára, nélkülözhetlenségére a t. ház előtt reá mutatni. És pedig nem elméleti szempontból. Ne méltóztassék azt hinni, hogy nem valósítható dolgot kívánok. Olyasmit fogok kívánni, mely e törvényjavaslat keretébe beillik, olyasmit, mi nélkül sem Budapesten, sem máshol a rendőri hatalom helyes gyakorlásának biztosítékai meg nem alkothatók. A rendőrségnek kikerülhetetlen attribútuma az, hogy mindenütt, a hol veszély fenyegeti a polgárok személyét vagy vagyonát, a rendőrségnek joga van tiltóleg és paranesolólag fellépni, ideiglenes intézkedéseket tenni, tehát a polgároknak nemcsak személyes szabadsága körébe, de vagyoni jogaiba is benyúlni, ha sürgős veszély van a késedelemben. Ezt az attribútumot minden rendőri hatóságnak meg kell adni és azon országok, melyek e tekintetben a rendőri hatalmat megszorították, tették ezt azon kocskäztatással, hogy a polgárok legfőbb érdekét, t. i. életét és vagyonát veszélyeknek teszik ki. Már most e hatalom a dolog természeténél fogva discretionális. Nincs ember, ki annak feltételeit pontosan, jogi szabatossággal körülírja, nincs ember, a ki annak határait pontosan, jogi szabatossággal megjelölje. Miben van tehát biztosíték arra, hogy a rendőrség ezen hatalommal nemcsak roszakaratból, de tévedésből vissza nem él és az elkerülhetetlennél még nagyobb bajt és kárt nem fog okozni? Egész Európának törvényhozása és gyakorlata mutatja, hogy nem a rendőri közegek utólagos felelősségében és nem a rendőri közegeket terhelő utólagos kárpótlási kötelezettségben. Méltóztassanak a franczia és az angol rendőrségnek felelősségére vonatkozó szabályokat és elveket átnézni s mindenek felett az ennek alapján kifejlett gyakorlatot megvizsgálni. Tgen ritka eset az, a melyben a rendőr azok szerint kárpótlásra ítéltetik. Miben van a sokkal hatályosabb biztosíték tehát, hogy a rendőrség ezen joggal vissza nem él? A bizto sítek abban van, hogy a rendőrség mindennemű ily intézkedése ideiglenes természeti!, az általa kibocsátott parancsok, felállított tilalmak, foganatosított zárlatok és lefoglalások ideiglenesek és hogy ezeket egy másik, az intézkedő rendőrségtől elkülönített hatóság megerősítése alá kell KÍPTH. MAPLÓ 1878—81, XVII. KÖTBT. bocsátani. Ez, lehet, előbb szakértőkkel megvizsgáltatja a dolgot, vagy megvizsgálja maga, azután határoz érdemleg; állása, döntése pártatlanabb, mert nem saját tetteiről van szó; határozata lehet vagy megerősítés, vagy ideiglenes érvényétől megfosztja és meggátolja, hogy nagyobb kárt tegyen és hogy ezen discretionális jog nagyobb visszaélésekre vezessen. A megosztásban rejlik tehát a leghatalmasabb biztosíték a rendőrség túlkapásai, vagy culfosus. vagy káros cselekvései ellen. Vizsgáljuk meg már most ezen szempontból a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat ezen jogokat a rendőrség számára igényli. Ez helyes, nincs ellene kifogásom, de ha arra a pontra jövünk, hogy ezen joggal való visszaélés ellenében kitől függ az intézkedés megerősítése vagy felbontása, azt fogjuk találni, hogy ugyanazon egy közeg bocsátja ki az általános rendeletet, a mely közeg foganatosítja és majd mindig ugyanaz határoz a végleges érvény, a büntetés, a kárpótlás felett, a ki az ideiglenes tilalmat, lefoglalást elrendelte: azaz itél önmaga cselekvényei helyessége és törvényessége felett. Méltóztassanak megnézni a törvényjavaslat 9. és 10. §-át. A 9. §-ban a rendőrségnek jog adatik, hogy a rendőri szabályok szerint azt, a kinek valamit tenni, vagy valamitől tartózkodni volt kötelessége és ezt elmulasztotta, ha e mulasztásból veszély származik a közönségre, a rendőri bíróhoz vinni, őt elmarasztaltatni, a költségben és büntetésben és az elmulasztott teljesítést a fél veszélyére és költségére megtenni. Ki az, a ki a meghagyást adja, hogy ezt, vagy azt kell tenni, vagy elmulasztani ? A 8. §. alapján legtöbbször a rendőri főkapitány; Ki az, a ki megbírálja, hogy helyesen cselekedett-e a fél? A rendőri fő, — esetleg a rendőri — kerületi kapitány, a ki tartozik felebbvalója utasítása szerint eljárni. Ki az, ki a fél költségére a foganatosítást elrendeli? Ugyanez a közeg. Tegyük fel, hogy a rendőri főkapitány valamit elrendel. Elrendeli azt a kerületi kapitánynak. A kerületi kapitány megteszi. A fél panaszt emel, hogy rajta igazságtalanság követtetik el, hogy neki okuélkül oboztatik költség és hogy igaztalanul büntettetik és kényszeríttetik valamire. Ki ítél e panasz felett? Ki dönt a cselekvő rendőrség és a fél között? Önmaga a cselekvő rendőrség. Első fokban a kerületi, —• másod fokban a főkapitány. De menjünk tovább, a 10. §-ban más joga is van a rendőrségnek adva. Ennek alapján joga van a rendőrségnek, — nincs rendőri kihágás vagy más bűncselekmény, — hanem, ha valamely tárgynak minőségéből, valamely üzlet állapotából veszély származhatik a közönségre. Mit tehet akkor a rendőrség? Lefoglalja a tárgyat ideiglenesen, megtiltja az illető intézetnek, vítgy 42