Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-365
326 * 65 « •*«*«« tléa márczics 11. 1SS1. talom erősítése bármely kormánynak csak abban az esetben adható meg, ha vele együtt és kapcsolatosan annak szükséges biztosítékai kiépíttetnek. (Helyeslés a baloldalon.) Nem osztozhatunk tehát olyan közigazgatási törvényhozási irányban, a mely elhanyagolja a feladat azon eldalait, a mely a polgárok biztosítására szolgál, de teljesen igénybe veszi és teljesen szabályozni és biztosítni akarja a feladatnak azt a másik oldalát, a mely a kormányhatalom erősítésének kedvez. És még egy másik szempontból sem vagyok képes az ezen törvényjavaslatban lefektetett közigazgatási törvényhozási politikát helyeselni. A t. kormány három esztendeje mindig hirdeti azokról a padokról, hogy ő a közigazgatási bíráskodás intézményének behozatalára törekszik és azt elfogadja. Soha kétségbe nem vonta azon főérvet e mellett, hogy a vitás közigazgatási ügyekben a legfőbb döntési jogot ki kell venni annak a ministernek a kezéből, a kit természet szerint csak a kormányzat legfelsőbb vezetése és egyéb feladatai illetnek meg és a ki a dolog szüksége szerint és a parlamenti, a képviseleti kormány elkerülhetetlen következménye szerint, mint pártkormány pártszempontok befolyása alatt áll s ha nem állana is, cselekvényei ellenében a jogi ellenőrzés másként, mint a közigazgatási bíráskodás külön szervezése által, nem valósítható. Ok elfogadják ezt, soha azokról a padokról ellenmondást ebben a részben nem hallottunk. És mégis. t. ház, mit tapasztalunk? Midőn még közigazgatási vitás ügyekben is készülnek kiadni a legfőbb bíráskodást a ministerium kezéből ; akkor, midőn új törvényjavaslatok terjesztetnek be bűnügyekben, kihágási ügyekben, a bíráskodást makacsul önön kezeikben akarják megtartani. (Helyeslés a baloldalon.) Ha tehát nem aJsa rjuk feltételezni azt, hogy minden alkotás csak az ideiglenes alkotás jellegével bírjon, hogy egyáltalán egyetlenegy alkotásban se láthassuk azt, hogy valamely eszményt, valamely kitűzött képet fokonkint megvalósítani törekszik, ha mondom, ezt nem akarjuk feltételezni, akkor a ministerium eljárása teljesen megmagyarázhattam Megmagyarázhatlan azért, mert neki minden egyes törvényjavaslatnál, ha az egy törvényhozási politika kifolyása akar lenni, rá kell mutatni arra, hogy ime itt van egyes részlete megvalósítva annak a szervezetnek, melynek megvalósítása az én politikám, melyre törekvés az én irányom. De mellőzve uraim, ezen általános oldalát a törvényjavaslatnak, annak vizsgálatába akarok bocsátkozni, hogy a ministerium által előterjesztett törvényjavaslat mennyiben felel meg azon feladatnak, melyet a ministeriumra az 1872. "évi XXVI. t.-cz. 20. és 21. §-ai rónak. S itt legyen szabad kijelentenem, hogy ebben — de mondhatom, csakis ebben — előttem szólott Szederkényi t. barátommal nem értek egyet. Én ugy fogom fel az 1872: XXVI. t.-cz. rendelkezéseit, hogy itt, midőn a fővárosban a rendőrség állami szervezete kimondatott, nem pusztán és egyedül a rendőri erő szervezete tétetett államivá, hanem a rendőri hatalom maga megosztatott a fővárosi municipium és az államilag közvetlenül kirendelt közeg köztt. Megosztatott pedig a rendőri hatalom nemcsak szabály alkotási jogára nézve, hanem egyes esetekben való decretálási jogára nézve is. Ez az, a miből én kiindulok és ezt bizonyítja nézetem szerint a 20. §. második alineája, mely azt mondja, hogy a törvényhatóságnak helyrendőri ügyekben való szabályalkotási joga érintetlen marad. És ha a tárgyalásokat méltóztatnak elolvasni, akkor meg fognak győződni, hogy az egész törvény azon az elven alapul, hogy a rendőrségi hatalom körében vannak olyanok, melyek államrendőrséget képeznek, melyekben tehát a szabályalkotás, az egyes esetekben való határozás joga állami közeget kell, hogy illessen. De a rendőrhatalom körében vannak oly teendők, melyek a localis rendészethez tartoznak és ebben maradjon meg a szabályalkotás, a határozathozatal joga, sőt az executiva is a fővárosi municipiumnál, a mint a 21. §. világosan rendeli, tartalmazván következő kifejezést: „a fővárosnak a helyrendőrségre vonatkozó szabályait és határozatait a rendőrség végleges szervezéséig, az államrendőrség lesz köteles végrehajtani." Tehát értetik és fenn van tartva, hogy ezen szabály végrehajtására maga a város is tárthat közegeket. De bármikép legyen is, — ezt mellékesen említem — a t. minister úrra ezen törvényből két kötelesség háramlik, Az egyik kötelesség abban áll, hogy ezen törvényjavaslatnak világosan és határozottan, elv szerint ketté kellene különíteni a rendőri hatalom körébe eső ügyeket és meghatározni, hogy melyek azon ügyek, melyekben a minicipium továbbra is gyakorolja a helyi rendőrségi hatóságot és meghatározni világosan, melyek azon ügyek, melyekben ugy a szabályrendelet-kibocsátási jog, mint az egyes esetekben való határozás joga, mindennél fogva az executiva is az államrendőrséget illeti. Ha már most azon szempontból vizsgáljuk a szakaszt, hogy ennek a legelső feladatnak a tőrvényjavaslat mikép tett eleget, azt kell mondanunk, hogy e tekintetben a törvényjavaslat teljes homályban és zavarban van. Miért, t. ház? Igaz, számos szakasz foglaltatik e törvényjavaslatban, melyek a fővárosi rendőrségnek részint szabályrendelet-alkotási, részint ideiglenes vagy végleges határozási jogát körülírják. De a legfontosabb szakasz, mely ezen hatáskör körülírására vonatkozik, t. i. a törvényjavaslat
