Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-363

363. orsüág»s fiiéi mirczius 9 1SSL ggg engedélyezéseit azóta folyvást a rendőrség gyakorolta. Meg kell tehát itt is jegyeznem, hogy nem arról van e szerint ezen törvényjavaslatban szó, hogy az ezen előadásokra vonatkozó összes jogkör vétessék el a fővárostól a rendőrség számára, mert csakis az új színházak megnyitásának kérdése az, mely 1872. óta eddig is nem a rendőrséghez tartozott: itt is tehát a főváros jogköre irányában megrablási szándék ezen törvényjavaslatban nem mutatkozik. De ezen kérdés, ha, mint remélem, a törvényjavaslat részletes tárgyalásába bele megyünk, ott meg fog bővebben vitattathatni s épen azért most az átalános vitában nem szándékom arra bővebben kiterjeszkedni, nyilváníthatom azonban, mint a bizottságban is nyilvánítottam, hogy viszonyaink köztt én ezen megoldást tartom a helyesebbnek. De a mit okvetetlenül szükségesnek tartok, az, hogy ez ügy tisztán, határozottan praeeisirozva legyen, minthogy jsroétlem, az 1848. törvény egyszerű idézése a főváros megváltozott riszouyai között e kérdést meg nern oldja. Es itt mellékesei! megjegyzem, hogy a megváltozott viszonyok alatt az előadó ur is bizonyosan nem az 1849-től 1861-ig, vagy 1867-ig lefolyt időket és viszonyokat értette, hanem igenis értette az ezen szempontból a fővárosmik 1872. óta megváltozott viszonyait, melyek, hogy megváltoztak törvényileg, azt eltagadni senki képes nem lehet. {Helyi slés jobbfelöl.) Most t. ház, áttérhetek azon kérdésre, melyre a t. képviselő úr fényes szónoklatának igen nagy részében kiterjeszkedett: a rendőri bíráskodás kérdésére. (Ha Ujuk !) A rendőri bíráskodás iránt, t. ház, e törvény nem rendelkezik, ez nem bizza meg a kerületi kapitányt bírói teendőkkel; azt az 1880. évi törvény tette, mely a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szól. Ha hiba — én azt hiszem, az adott viszonyok között ideiglenesen uem hiba, — nem e törvényjavaslat követi el. De mi lesz ezen szempontból, ha ezen törvényjavaslat elvettetik? Az 1880. törvény alapján fognak bíráskodni a kerületi kapitányok, vagy alkapitányok, mint most nevezik őket, azon alkapitányok, a kiknek saját helyzetükre nézve ma, minthogy ideiglenes az egész szervezet, még csak annyi garantiájuk sincs, a mennyit e törvényjavaslat nyújt. Tehát ezen szempontból is, a mi a rendőri bíráskodást illeti, ha a képviselő úr kivánata szerint e törvényjavaslat elvettetik, nem egy jobb helyzet teremtetik, ha nem — ha nem akarok többet mondani — legalább is ugyanazon helyzet marad fenn, mintha e törvényjavaslat más egyéb javítmányaival elfogadtatik. (Ugy van! jobb felöl.) És én azt is gondolom, hogy ezen törvényjavaslat keretében itt az egészből ezen egy pontot kiragadva, megváltoztatni az 1880-ban alkotott törvénynek rendelkezéseit sem idején, sem helyén, nem volna. Ha 1880-ban a t. ház többsége — és pedig azt merem mondani, nem hiszem, hogy emlékezetem csal, hogy ezen többség nem egy párt tagjaiból alakult, hanem minden pártból szavaztak rá és ellene ezen törvénynek — helyesnek találta ezen rendelkezéseket, ha akkor lehetőnek tartotta, hogy bizonyos kisebb mérvű, egyszerűbben meghatározható kihágási esetekben qualificatio kikötés nélkül szolgabirák, városi tanácsnokok és rendőri alkapitányok ítélhessenek, akkor most azt mondani, a többiek ítélhetnek qualificatio nélkül, de ezen rendőri kapitány egyes egyedül oly valaki, ki nem ítélhet qualificatio nélkül, engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, ezt az állítást csak az tarthatja fenn, a ki a rendőrség iránti fogalmának azzal ad kifejezést, hogy apport tehetséget keres nála, mint a képviselő Úr. {Derültség jobb felni.) A t. képviselő úr ezen kérdés felemlítésénél — itt ezt azért is megkell mondanom, hogy időközben megjelent t. barátomnak tudomása legyen róla — megtámadta az igazságügyministeri, hogy nincs jelen ily kérdés tárgyalásánál, megtámadta, hogy ha jelen van, rendesen nem szól és ezután megtámadott engem, hogy én absorbeálom a többi minisztereket. (Közbeszólás a szélső balon: Ugy van!) Hát legyenek a t. képviselő urak meggyőződve róla, sokan talán tudják is, hogy midőn ily törvényjavaslatok készülnek, melyekben az igazságügyet is érdeklő kérdések fennforognak, soha az illető szakminister által — általam legalább soha — be nem terjesztetnek a nélkül, hogy az illetékei* miuister véleménye meg ne kérdeztessék, hogy azon miniszternek ne legyen még azon túl azon tanácskozásban is. mely a miniszterek köztt megelőzi a javaslat előterjesztését, alkalma véleményének kifejezést adni s azt érvényesítem. Mellőzéséről tehát ezen szempontoknak, azt hiszem, nem lehet szólani. De, t. ház, méltóztassanak megengedni még azt is, hogy a ministernek vannak néha, ritkán más dolgai is ; méltóztassanak megengedni, hogy azt követelni, hogy minden miuister minden ülésben végig jelen legyen, azok administrativ teendőit is figyelembe véve, nem lehet. (Közbeszólások a szélsőbalról: Nem is kívánja, senki!) Es kérdem, vájjon az igazságügyminister urnak kellett-e előre tudnia, hogy azon javaslatnak általános vitatásánál, mely a rendőri bíráskodásról nem is szól, a rendőri bíráskodás kérdése fog, mint egyik fő fontosságú kérdés felhozatni? Egy ministernek lehet sokat tudni, gyanítani, de minden egyes képviselő szándékát és észjárását előre