Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-363
363. ország** ülés Márezi*s 9. 1881. ^g^ tétessenek és átalábau az egész rendőri bíráskodás törvény által szabályoztassék. Mi a feladatoknak eme zavart állapotában, a hol a rendőri működés és bíráskodás teljesen összekeveredik egymással, egy ily intézménynek a fővárosi társadalom jóllétét, jog-, személy- és vagyonbiztonságát kiszolgáltatni nem akarjuk. {Helyeslés balfelöl,) Midőn a törvényjavaslat oly jogkörrel bizza meg a rendőrt, hogy házkutatásokat teljesíthet saját maga által megítélt sürgősség eseteiben ; midőn ő egyes nagy üzleteket, egész családok összes vagyonának megkárosításával, sőt tönkr<_tételével bezárathat oly veszélyesség eseteiben, a melyeket ő maga itéi meg s midőn azon intézmény, melynek pusztán eseeutiv orgánumnak kell lenni, bírói és intézkedési hatóságot gyakorol: akkor mi mu! hátiamul szükségesnek tartjuk, hogy legalább ezen hatalomnak ellenlábasa, valódi ellenőrzője és recorrectora, a rendőri birábkodás függetlenül szabály oztassék. Mi nem engedhetjük meg azt, hogy a szinháznyiiások engedélyezésének és a szini előadások megtartásának joga e rendőrségre bizassék. Jó kézben van az a fővárosi munieipium kezében, a mint azt az egész mu tja bizonyítja, míg ellenkezőleg a rendőrség eddigi eljárása azt bizonyítja, hogy a mi az Ő kezében volt, az ros^ kézben volt. Mi tehát e jog confiseálását a 48oki törvények és a hazai gyakorlat ellenére meg nem engedjük. Mi, a mint a kisebbségi véleményben hangsúlyozni bátor voltam, határozottan a mellett voltunk, hogy a közegészségi ügynek azon részére nézve, a mely a közegészséggel összefügg, az egészségügy rendőri részére nézve, a melyben mi szintén egy fontos intézményt látunk, a rendőrség túlkapásainak korlátolása, a rendőrség netáui helytelen eljárásának és üzérkedés! hajlamának meggátlása iránt, — pedig e hajlam nemcsak a mi rendőrségünknél, hanem minden rendőrségnél többé-kevésbé kifejlődik olyan társadalomban, a melyneka világosságot kerülni kell, a hol tehát anagy publicum elleuőrködése, a sajtónak ellenőrködése ki vau zárva, mi •— mondom — szükségesnek tartottuk, hogy az egészség-rendőri control maradjon magának a fővárosi munieipiunmak kezében. Mi múlhatatlanul szükségesnek taríjuk, hogy a rendőrség működésében az államnak kártérítési felelőssége szabályoatasaék: mert a hol az államnak közege üzleteket zárhat be, a magánházakba betolakodhatik, házkutatásokat teljesíthet, ott a hol károkat csinálhat helytelen félreértés, vagj r tévedés folytán, ott az egyesek kártérítéséről gondoskodni kell és a rendőrség vagyoni felelősségét és az állam kártérítési kötelezettségét szabályozni kell. Nem elég az, a mit a t. előadó úr mondott, hogy ott van a közigazgatási bizottság, hivatkozva az 1876: VI. t.-cz.-re. A közigazgatási bizottság az a bizottság, mely voltaképen legfőbb feladatára nézve az adóexeentio intézményének egyik neme, ez a bizottság Magyarországon a személyes jogokat, a személyes szabadságot a rendőruralom és a kormányhatalom túlterjeszkedése ellen meg nem fogja védeni; sőt különösen nem fogja megvédeni azért sem, mert épen abban a kormány többségben van és a felett áll. Mi szükségesnek tartjuk azt, hogy a rendőrség ineonpatibilitása is sokkal részletesebben, ezólszerübben lyoztassék, mint azt a törvényjavaslat 45. §-a megkísértette. Csak egy körülményre vagyok bátor hivatkozni. Nevezetesen kimondja a törvényjavaslat valamelyik szakasza, hogy az egész rendőrségi személyzet szigorú katonai fegyelem alatt áll és ha másrészről megközelíti, sőt csaknem eléri azon lehetőséget, hogy a rendőrség minden tagjának, vagy legalább igen sok tagjának szavazatképes befolyása legyen a képviselőválasztások alkalmával, pedig igy az az eset megtörténhetik, hogy a főkapitány vezérlete alatt ezer szavazó polgár megy karddal övedzetten szavazni. Ha Angliában, a melyre hivatkozva t. barátom, oly fennen mondja, hogy tiszteljük a törvényeket, úgy mint Angliában, ha Angliában ott, hol úgy tisztelik a törvényt és a hol a társadalom egész önkéntes vállalkozásban segélyére siet a rendőrségnek, ha ott a rendőrséget eltiltják ezeu jogok gyakorlatától, ha ott még u rendőri biróság is el van tiltva a politikai jogok gyakorlatától, akkor nálunk, a hol eommandószóra oly könnyen csinálják a pártokat a választások alkalmával, noha három évig nyoma sincs, valóban legalább is gondoskodni kellé arról, hogy az ily politikai jogok gyakorlásától, nehogy gonoszul visszaélhessen, a rendőrségnek szigorúan vezetett tagjai eltiltassanak. Ezek azon tekintetek és indokok, amelyeknél fogva mi ezen törvényjavaslatot általánosságban sem fogadjuk el. Most, t. ház, oly korszakban élünk, a mikor — és különösen azóta történt ez fokozott mérvben, mióta a t. belügyminister úr egyúttal a ministerium élén is áll — most mi oly korban élünk, midőn a társadalomnak politikai joga, egyeseknek politikai jogai igen kevéssé vétetnek figyelembe az államhatalom érdekeivel szemben, midőn minden irányban, midőn e téren az államhatalom túlterjeszkedése, a politikai jogok eentralisatiója s a centralisatió a kormánynak s az azt támogató többségnek kegyére bízása van divatban és áll napirenden; ily viszonyok köztt rendőri törvény alkotása átnlában veszélyes. Midőn a kormány igen erős, vele szemben a nemzet gyenge, akkor ily természetű törvények alkotása mindig kétes, kényes és nagy meggondolást igényel. Sokkal inkább óhajtanám, hogy ily törvények akkor hozassanak, mikor a nemzet erős és az államkormány akarata gyenge; de most, fájdalom, az ellenkező 37*