Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-363

363. ország** ülés Márezi*s 9. 1881. ^g^ tétessenek és átalábau az egész rendőri bírás­kodás törvény által szabályoztassék. Mi a fel­adatoknak eme zavart állapotában, a hol a rend­őri működés és bíráskodás teljesen összekeveredik egymással, egy ily intézménynek a fővárosi tár­sadalom jóllétét, jog-, személy- és vagyonbizton­ságát kiszolgáltatni nem akarjuk. {Helyeslés bal­felöl,) Midőn a törvényjavaslat oly jogkörrel bizza meg a rendőrt, hogy házkutatásokat teljesít­het saját maga által megítélt sürgősség eseteiben ; midőn ő egyes nagy üzleteket, egész családok összes vagyonának megkárosításával, sőt tönkr<_­tételével bezárathat oly veszélyesség eseteiben, a melyeket ő maga itéi meg s midőn azon intéz­mény, melynek pusztán eseeutiv orgánumnak kell lenni, bírói és intézkedési hatóságot gyakorol: akkor mi mu! hátiamul szükségesnek tartjuk, hogy legalább ezen hatalomnak ellenlábasa, valódi ellen­őrzője és recorrectora, a rendőri birábkodás füg­getlenül szabály oztassék. Mi nem engedhetjük meg azt, hogy a szinháznyiiások engedélyezésé­nek és a szini előadások megtartásának joga e rendőrségre bizassék. Jó kézben van az a fővá­rosi munieipium kezében, a mint azt az egész mu tja bizonyítja, míg ellenkezőleg a rendőrség eddigi eljárása azt bizonyítja, hogy a mi az Ő kezében volt, az ros^ kézben volt. Mi tehát e jog confiseálását a 48oki törvények és a hazai gyakorlat ellenére meg nem engedjük. Mi, a mint a kisebbségi véleményben hang­súlyozni bátor voltam, határozottan a mellett voltunk, hogy a közegészségi ügynek azon részére nézve, a mely a közegészséggel összefügg, az egészségügy rendőri részére nézve, a melyben mi szintén egy fontos intézményt látunk, a rendőr­ség túlkapásainak korlátolása, a rendőrség netáui helytelen eljárásának és üzérkedés! hajlamának meggátlása iránt, — pedig e hajlam nemcsak a mi rendőrségünknél, hanem minden rendőrségnél többé-kevésbé kifejlődik olyan társadalomban, a melyneka világosságot kerülni kell, a hol tehát anagy publicum elleuőrködése, a sajtónak ellenőrködése ki vau zárva, mi •— mondom — szükségesnek tar­tottuk, hogy az egészség-rendőri control marad­jon magának a fővárosi munieipiunmak kezében. Mi múlhatatlanul szükségesnek taríjuk, hogy a rendőrség működésében az államnak kártérítési felelőssége szabályoatasaék: mert a hol az állam­nak közege üzleteket zárhat be, a magánházakba betolakodhatik, házkutatásokat teljesíthet, ott a hol károkat csinálhat helytelen félreértés, vagj r tévedés folytán, ott az egyesek kártérítéséről gondoskodni kell és a rendőrség vagyoni felelős­ségét és az állam kártérítési kötelezettségét szabá­lyozni kell. Nem elég az, a mit a t. előadó úr mondott, hogy ott van a közigazgatási bizottság, hivatkozva az 1876: VI. t.-cz.-re. A közigazgatási bizottság az a bizottság, mely voltaképen legfőbb feladatára nézve az adóexeentio intézményének egyik neme, ez a bizottság Magyarországon a személyes jogokat, a személyes szabadságot a rendőruralom és a kormányhatalom túlterjeszkedése ellen meg nem fogja védeni; sőt különösen nem fogja megvédeni azért sem, mert épen abban a kormány többségben van és a felett áll. Mi szükségesnek tartjuk azt, hogy a rend­őrség ineonpatibilitása is sokkal részletesebben, ezólszerübben lyoztassék, mint azt a törvény­javaslat 45. §-a megkísértette. Csak egy körül­ményre vagyok bátor hivatkozni. Nevezetesen kimondja a törvényjavaslat valamelyik szakasza, hogy az egész rendőrségi személyzet szigorú katonai fegyelem alatt áll és ha másrészről meg­közelíti, sőt csaknem eléri azon lehetőséget, hogy a rendőrség minden tagjának, vagy legalább igen sok tagjának szavazatképes befolyása legyen a képviselőválasztások alkalmával, pedig igy az az eset megtörténhetik, hogy a főkapitány vezér­lete alatt ezer szavazó polgár megy karddal övedzetten szavazni. Ha Angliában, a melyre hivatkozva t. barátom, oly fennen mondja, hogy tiszteljük a törvényeket, úgy mint Angliában, ha Angliában ott, hol úgy tisztelik a törvényt és a hol a társadalom egész önkéntes vállalkozásban segélyére siet a rendőrségnek, ha ott a rendőrsé­get eltiltják ezeu jogok gyakorlatától, ha ott még u rendőri biróság is el van tiltva a politikai jogok gyakorlatától, akkor nálunk, a hol eommandó­szóra oly könnyen csinálják a pártokat a válasz­tások alkalmával, noha három évig nyoma sincs, valóban legalább is gondoskodni kellé arról, hogy az ily politikai jogok gyakorlásától, nehogy gonoszul visszaélhessen, a rendőrségnek szigorúan vezetett tagjai eltiltassanak. Ezek azon tekintetek és indokok, amelyek­nél fogva mi ezen törvényjavaslatot általános­ságban sem fogadjuk el. Most, t. ház, oly kor­szakban élünk, a mikor — és különösen azóta történt ez fokozott mérvben, mióta a t. belügy­minister úr egyúttal a ministerium élén is áll — most mi oly korban élünk, midőn a társadalom­nak politikai joga, egyeseknek politikai jogai igen kevéssé vétetnek figyelembe az államhata­lom érdekeivel szemben, midőn minden irányban, midőn e téren az államhatalom túlterjeszkedése, a politikai jogok eentralisatiója s a centralisatió a kormánynak s az azt támogató többségnek ke­gyére bízása van divatban és áll napirenden; ily viszonyok köztt rendőri törvény alkotása átnlában veszélyes. Midőn a kormány igen erős, vele szemben a nemzet gyenge, akkor ily ter­mészetű törvények alkotása mindig kétes, kényes és nagy meggondolást igényel. Sokkal inkább óhajtanám, hogy ily törvények akkor hozassa­nak, mikor a nemzet erős és az államkormány akarata gyenge; de most, fájdalom, az ellenkező 37*

Next

/
Thumbnails
Contents