Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-358
260 358 ' wszágwí ülés február 26. 1881. esetben, ha valamennyi hatóságok, az első forumtói az utóisóig nem járnának el a törvény világos rendeletei szerint, de csakis akkor volna jogosítva a minister ur beavatkozni és követelni, hogy a törvény szigorúan végrehaj tassék, azonban még ekkor sem minden informátió nélkül egy pár elégedetlen panaszára. így értelmezem én a főfelügyeleti jogot s az máskép nem is értelmezhető. Annak bebizonyítására, mennyire törvénytelen volt azon eljárása a t. közoktatási minister urnak, midőn ő egész önállóan a képviseleti tagokat az egyházi képviseletből kizárta és a törvényes egyházi gyűlést két izben feloszlatta, hivatkozom a legfelsőbb rendelet erre vonatkozó szakaszára. Az 1868. évi augusztus 10-én kelt legfelsőbb rendelet B) 33. §. szerint „csak az egyházi consistoriumnak — tehát nem a t. minister urnak — áll jogában, még pedig előleges vizsgálat alapján — tehát nem ugy, mint a minister ur tette —• az egyházi gyűlést feloszlatni, új választást elrendelni s eme választáskor a rendetlenség okozóit a képviselővé választhatóságból kizárni." De a consistorium sem zárhatja ki őket örökre, mint a minister ur tette, eltekintve attól, hogy a minister urnak egyáltalában nem áll jogában az egyházi tagokat közvetlenül az egyházi képviseletből kizárni, még kevésbé az egyházi gyűléseket feloszlatni és ideiglenes egyházi bizottságot rendelni. így állván a dolog és nem ugy, & mint a t. minister ur előtüntette, azt hiszem, t. ház, hogy tekintettel a t. minister urnak mindmegannyi önkénykedésére, melyek a fennálló törvényt játszó labdává alázzák le, a t. ház e eoncret esetben a minister ur válaszát tudomásul nem veszi. De meglehet, hogy e hiedelmemben csalódom is, ha meggondolom, hogy mily kicsinyek vagyunk mi szerbek számszerint arra, semhogy ügyeinkből kabinet-kérdést esinálhatnánk. De méltóztassanak meggondolni, hogy ez eset veszélyes praecedenssé válhatik a többi, ez országban létező confessiókra s a mi ma a szerb egyházhoz tartozó híveken történt, igen könnyen megeshetik holnap más, nem katholikus vallást követő hiveken is a legkatholikusabb ministertől. Ezek megjegyzéseim a t. minister ur válaszára. És most viszonválaszom befejezéséül engedje meg a t. minister ur, hogy csak még egy tanácsot adjak neki, mert jó a jó tanács, ha későn jön is és ez az, hogy ne méltóztassék jövőben oly ügyekbe avatkozni, melyek rá egyáltalában nem taitoznak s a melyek magas állásával Össze nem férnek. Én legalább nem tudom összeegyeztetni ez állással azt, hogy egy minister egy egyházi község tagjait elbocsássa s másokat kinevezzen s mint valóságos hitnvomozó, azokat í qualificálja és classificálja, hogy melyek azon tagok, a kik csak bizonytalan időre az egyház képviseletéből kizárandók és melyek azok, a kik az egyházi közösségből örökidőkre excommunicalandók. {Derültség.) Vonatkozólag a minister urnak azon közbetett intézkedésére, bár nagy köszönettel és elismeréssel fogadom a t. minister urnak azon igéretét, mely szerint hajlandóságát, jóindulatát méltóztatott kifejezni, hogy a nagy-kikindai egyházközségben a törvényes állapot végre-valahára visszaállittassék, de nézetem szerint az út és mód, a melyen czélját elérni véli, sem nem helyes, sem nem törvényes, mert az egyházmegyei igazgatóság, mint második fórum egyáltalában nincs hivatva arra, hogy a választás ténye körül netalán felmerült törvénytelenségek miatt emelt panaszok felett első folyamodásüag nyilatkozzék. Egyházi belügyeinket szabályozó legfelsőbb rendelet értelmében a törvényes állapotot e concrét esetben csak ugy lehetne visszaállítani és az volna az egyedüli út és mód, ha a t. minister ur a múlt év augusztus 30-án megválasztott és általa a muít évi szeptember 10-én kiadott rendelettel törvényellenesen felfüggesztett gyűlés tagjait állásaikba visszahelyezné és ha ezen gyűlés kebeléből megválasztott bizottság, mint első fórum, a beadott panasz felett kihallgattatnék. Miután pedig a t. minister ur ezt tenni és igy a törvényes útra áttérni nem hajlandó, ismételve kijelentem, hogy a t. minister ur válaszát nem veszem tudomásul és kérem a t. házat, méltóztassék ez ügyet napirendre kitűzni és tárgyalását elrendelni. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? Kérem azon képviselő urakat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) Most méltóztassanak felállani azok, kik a minister ur válaszát nem veszik tudomásul. {Megtörténik.) A ház többsége a minister ur válaszát tudomásul veszi. Következik a pénzügyminister ur válasza Turgonyi Lajos képviselő ur interpellátiójára. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! Turgonyi Lajos képviselő ur interpellátiót intézett hozzám az iránt, van-e tudomásom arról, hogy a Muraközben levő községekben a bor- és husfogyasztási adóról szóló törvény életbeléptetve nincs és szándékozom-e intézkedni az iránt, hogy ezen törvény ott életbe léptettessék ? T. ház ! A t. képviselő ur ezen interpellátióját még a karácsonyi szünet előtt intézte hozzám. Hogy ezen kérdésre eddig nem válaszoltam, annak oka részint a beállott karácsonyi szünetben, részint azon körülményben fekszik, hogy ezen szünet óta folytonosan az általam be-
