Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-357

§57 országos ülés február 25. 1881. 249 Ezek azon szempontok, melyekből a javaslat kiindulva, az értékpapír megsemmisülésével, vagy elvesztésével, magát a papíron alapuló jogot megsemmisültnek nem tekinti; hanem a megsemmisítési eljárás által módot ád a papir volt birtokosának arra, hogy ez jogát a papir megsemmisülése, vagy elvesztése daczára is érvényesíthesse. Midőn azonban ezt constatálom, szükségképen azon kérdést kel] felvetnem és megoldanom, hogy sikerült-e a javaslatnak a megsemmisítési eljárás szabályozásánál kiegyeztetni azon ellentétes érdekeket, melyeket a megsemmisítési eljárásnak okvetlenül érinteni kell. A forgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítésének helyes megállapítása kétségenfeliil a legnehezebb törvényhozási feladatok egyike. Nehéz e feladat t. képviselőház, azért, mert a forgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítésének megengedése, ha ez a különféle érdekek kellő kiegyeztetése nélkül történik, sokkal több kárt okozhat nemcsak az egyeseknek, hanem magának az államnak is, mint a mennyit esetleg elháríthat. Ma a forgalom'tárgyát képező értékpapírokat mindenki megszerezheti a nélkül, hogy jóhiszemüleg eljárva, akár a vindieatiónak, akár pedig annak volna kitéve, hogy esetleg olyan papirt szerez, vagy olyan papirt tart vagyonának, mely egy^ korábbi birtoklás alapján értékét elvesztette. És mert az értékpapírok megszerzése magával az átadás és átvétel tényével befejezettnek tekintendő, igen természetes, hogy az értékpapírok nevezetes mozgékonysági képességgel birnak, mely azokat nemcsak fizetési eszközökké, hanem a pénzelhelyezésnek igen alkalmatos és kényelmes módjává is ieszi. Mindez a megsemmisítési eljárás folytán lényegesen megváltoztatok, ha ezen eljárás az értékpapíroknak ép most érintett jelentőségét bármely irányban alterálja. A megsemmisítési eljárás tehát csak akkor igazolható, ha az értékpapírok jelentőségüket és rendeltetésüket a megsemmisítési eljárás daczára is megtartják. Őszintén megvallom, hogy ez nem könnyű feladat; de ép oly őszintén kell azt is megvallanom, hogy csekély nézetem szerint, a javaslatnak sikerült ezen feladatot kellően megoldani. Legyen szabad ezt röviden kimutatnom. Azt mondottam, hogy a ki ma jóhiszemüleg értékpapírt szerez, meg van védve a vindicatió lehetősége ellen; mert a kereskedelmi törvény 299. és 300. §§-ai szerint az eladott és átadott értékpapír az esetben is a jóhiszemű vevő tulajdonába megy át, ha az eladó tulajdonos nem volt. A korábban szerzett tulajdon megszűnik ; megszűnik továbbá a korábban szerzett zálogés más dologi jog is, ha a vevő az elárúsítás alkalmával arról tudomással nem birt. Ha az KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XVII. KÖTET. értékpapír elzálogosittatott és átadatott, arra a korábban szerzett tulajdon-, zálog- vagy más dologi jogot a jóhiszemű zálogbirtokos, vagy ennek utódai hátrányára érvényesíteni nem lehet. A forgalom tárgyát képező értékpapírok ezen jelentőségén a javaslat által változás nem történik; mert az nemcsak hogy a kereskedelmi törvénynek most érintett intézkedését érintetlenül hagyja; ha nem annak 13. §-a határozottan kimondja, hogy a bíróság a megsemmisítési eljárás megindítása alapján nem tehet intézkedést a végből, hogy az értékpapírra fizetés ne történjék, vagy hogy az át ne írassék, vagy hogy ahhoz új szel vény ív ne adassék. Azt mondottam továbbá, hogy a forgalom tárgyát képező értékpapírokat ma mindenki megszerezheti a nélkül, hogy annak volna kitéve, hogy esetleg olyan papirt szerez, vagy olyan papirt tart vagyonának, mely egy korábbi birtoklás alapján értékét elvesztette. A javaslat az értékpapírok ezen jelentőségén sem tesz változást; mert egyrészről a megsemmisítés a javaslat szerint csak olyan időpontban mondható ki, melyben az átalános tapasztalás szerint az értékpapír forgalmi szereplését már befejezte és árúi minőségét már elvesztette; mert továbbá másrészről a hirdetvényi határidő kezdő- és végpontja akkép van megállapítva, hogy az értékpapír tényleges birtokosa, a közönséges gondosság mellett, mindig képes elhárítani azon hátrányt, mely reá a birtokában lévő értékpapír bírói megsemmisítése folytán háromolhatnék. A javaslat 11. §-a szerint ugyanis: (Olvassa.) „11. §. A hirdetvényi határidő három év. Ezen határidő: 1. olyan értékpapíroknál, melyekben fizetési idő kikötve nincsen, a kiadott szelvények utolsó darabjának lejárati napjától számítandó; 2. olyan értékpapíroknál, melyeknek határozott fizetési ideje van, ha a fizetési idő a hirdetvény keltét megelőzőleg már bekövetkezett, a hirdetvény keltétől; hä pedig a fizetési idő még be nem következett, a bekövetkezendő fizetési naptól számítandó; 3. olyan értékpapíroknál, melyeknél a fizetési idő sorsolástól függ és a sorsolás már megtörtént, a hirdetvény keltétől; ha pedig a sorsolás a hirdetvény keltét megelőzőleg még be nem következett és a papírok szelvénynélküliek, a bekövetkezendő fizetési naptól; ha pedig a papírok szelvényesek, a kiadott szelvények utolsó darabjának lejárati napjától számítandó. Az utóbbi esetben a hirdetvényben kiteendő, hogy ha az értékpapír fizetési ideje sorsolás folytán korábban következnék be, a határidő a korábban bekövetkezendő fizetési naptól számíttatik; 4. részlet-befizetésekről szóló igazolványoknál a hirdetvényi határidő a szerint, a mint a 32