Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-356
356. országos ülés február 24. 1881. q^q megérdemli ä figyelmet. Nemcsak arról van szó, hogy meg van-e bélyegezve a beadvány, vagy nincs, mint a jelenleg fennálló pénzügyi szabályokban. Mert még az utolsó falusi biró is megítélheti, hogy el van-e látva bélyeggel az illető irat, vagy nincs, ámbár kételkedem, hogy a közigazgatási hatóságok legnagyobb része oly pontosan tudná, hogy melyik beadványra kell bélyeg és melyik bélyegmentes, — de ha túl esnének is ezen, a közigazgatási hatóságok közegeiről lehet-e feltenni, hogy a bélyegtörvényt, mely oly bonyolódott, hogy csak hosszú gyakorlat után kezelhető biztosan, annyira ismerjék, hogy a bélyeg szabályszerűségét is megítélhessék. Ha már e tekintetben tévednek s ha ezen okból visszautasítják a beadványt ha ezen tévedés alapján valami kára támad az illető félnek, akkor méltóztassanak felelőssé tenni a közigazgatási hatóságot, méltóztassanak elfogadni a tévedés correctivumául azt, hogy a közigazgatási hatóság kártérítéssel tartozik; ha nem, akkor ott, a hol a szabályszerű bélyegzés megítélése igen nehéz, azért, mert a szabályok nem egyszerűek és nem világosak, hogyan lehet ily javaslatot beterjeszteni és könnyen keletkezhető tévedések alapján az állampolgárokat oly károsításnak kitenni, melyért senki sem felelős. Én tehát ellenzem ezen §-t, nem azért, mintha azon érdekek iránt, melyeket a pénzügyminister ur kiemelt, hideg volnék, vagy azon érdekek előmozdítását és megvédését a maga módján ellenezném; — mert adtam jelét annak és most is fogom jelét adni, ha kellő indítvány terjesztetik elő, hogy a szabályszerű bélyegezés biztosítására vonatkozó szigorú intézkedésekhez hozzájárulok; de itt a pénzügyminister ur a maga javaslatával a kellő határokon túlmegy, a mennyiben oly orvosságot javasol, mely sokkal rosszabb a betegségnél, oly módozatot, melynek a hatóságok nem felelhetnek meg s melynek ellenében, különösen a hatóságok tévedései és discretionárius jogukkal való visszaélései ellenében, az állampolgároknak semminemű biztosítékuk nincs. Mindezen okok alapján én részemről a szakasz kihagyásához járulok, kijelentvén, hogyha más, az ilynemű károsításokat kikerülő szabály javasoltatik, mely a helyes bélyegezést szigorú rendszabályokkal biztosítja, én kész leszek hozzájárulni azon rendszabályhoz. A jelenlegi szakaszt azonban kihagyatni kérem. {Elénk helyeslés a balon.) Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, a szavazás előtt szó illeti még az előadó urat és esetleg a minister urakat. Gróf Szapáry Gyula, pénzügyminister: T. ház! Azt mondotta az előttem szólott t. képviselő ur, hogy az egyes állampolgárnak nincs érdekében ezen intézkedés felvétele a törvényjavaslatba. Ezen állítás állana akkor, hogyha új volna azon intézkedés, mely czéloztatik. De ha méltóztatnak megnézni a mostani szabályokat, azok szerint mindenekelőtt a lelet veendő fel ezen beadványokra, még pedig a kétszeres lelet, azon intézkedés folytán pedig, melyet a t ház elfogadott, most már a négyszeres lelet. Az tehát, hogy ezen lelet kötelezettsége ne álljon be minden esetben és mindjárt, minden esetre a fél érdekében van. A t. képviselő ur többször idézvén a rendelet 242. §-át, méltóztassanak mégengedni, hogy azt felolvassam. {Olvas.) „Ha nem törvénykezési ügyekben hatóságokhoz és hivatalokhoz bélyegköteles beadvány nyujtatik be a nélkül, hogy az szabályszerű bélyeggel elláttatott volna, vagy ha ily beadványhoz egyszerű nem hitelesített másolatok bélyegtelenül csatoltatnak, a megrövidített bélyegilleték kétszeresen fizetendő" ; — most már négyszeresen — „a hatóságoknak és hivataloknak azonban szabadságokban áll bélyegtelea beadványt azon esetben, ha annak felvételét a közérdek nem kívánja, vagy ha a fél érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközölhető, tárgyalás alá nem venni, vagy ha a fél személyesen jelen volna, azt neki egyszerűen visszaadni." Két ellenvetés tétetik azon intézkedés ellen, mely most javasoltatik a fennállóval szemben. Az egyik az, hogy a bélyegtörvény bonyolódottságánál fogva nem tájékozhatja magát a fél az iránt, hogy mily bélyeget köteles adui. Habár elismerem azt, hogy a bélyegszabályokba!] sok a homályos intézkedés, mégis az, hogy a beadványokra 50 kros, a mellékletekre pedig 15 kros bélyeg adandó, ez oly egyszerű szabály, melyet nemcsak a községi tisztviselő, hanem minden magánfél is tudhat. Vannak ugyan esetek, midőn adó-ügyekben és szegénység esetében bélyeg nélkül adhatók be a folyamodványok; de ha az erre vonatkozó szabályok nem világosak, azokat a speciális esetekre vonatkozólag világossá lehet tenni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy különbség van a tisztviselő felelősségére nézve, mert addig, mig a most fennálló szabályok szerint felelőséggel tartozik szemben a féllel, a mostani intézkedés szerint nem fog felelőséggel tartozni. Mi különbség van a kettő köztt? A most fennálló intézkedés szerint szabadságában áll a tisztviselőnek a folyamodványt félre tenni és azt el nem intézni; ha pedig elfogadtatik a mostani javaslat, szabadságában áll azt elintézni, ha sürgősnek látja. Ki lesz tehát annak birája, hogy azt elintézni kell-e, vagy pedig hogy azt félre lehet tenni ? Mindenesetre akár a fennálló szabály, akár a most javasolt szabály szerint, maga a tisztviselő. 29*
