Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-356

356. országos ülés február 24. 1881. 223 többség elfogadja. E szerint Vidliczkay képviselő nr módosítványa elesik. Méltóztatik a t. ház a második bekezdés kezdő szavait az előadó ur módosítása szerint el­fogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Antal Gyula jegyző (olvassa a 13—14. %%-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa áI5.§-t). Funták Sándor előadó: T. ház! A 15 ik §. rokonságban áll a 10-ik §-al, a különbség csak az, hogy amott a bíróságok vannak arra utasítva, hogy a bélyegtelen beadványokat s okiratokat visszautasítsák s az elintézést megtagadják, itt pedig a közigazgatási hatóságok. Kétségtelen, t. ház, hogy valamint a bíróságoknál, ugy a közigazgatási hatóságoknál fennforgó ügyek is mind magán, mind közérdek tekintetében igen fontosak és az ily beadványok elintézésének megtagadása mind magán, mind közérdek tekin­tetében veszélyes, esetleg igen káros lehet. De a szakaszt nemcsak ezen szempontból véli az igazságügyi bizottság elfogadhatatlannak, hanem azért is, mert ezen szakasz nem intézkedik arról — babár a közvetlen visszautasítást is meg­engedi — hogy melyik közeg van hivatva ezen visszautasítás kimondására, hogy az illető ok­iratokat azonnal, vagy pedig — miként bizonyos esetben ki van mondva — posta utján küldjék vissza. Vájjon az iktató fogja-e visszaadni az illető félnek, ha jelen van, vagy pedig vissza­ntasítja-e a közgyűlés, a közigazgatási bizottság, vagy melyik közeg fogja visszautasítani; az szintén nincs ezen szakaszban szabályozva. Ily határozatlan rendelkezés — tekintve mégis káros horderejét — mindenesetre olyan, melyet az igazságügyi bizottság elfogadhatónak nem tart; és ha tekintetbe vétetik, hogy a közigazgatási hatósághoz beadott okiratok és beadványok mégis sokkal csekélyebb számmal jelentkeznek, ha te­kintetbe vétetik, hogy az ily beadványok bélyeg­hiánya utólagosan mégis beszerezhető, a nélkül, hogy az ilyen ügyekben, okiratokban fennforgó magán- vagy közérdek közvetlenül mindjárt sérülést szenvedjen: ennél sokkal csekélyebb a pénzügyi érdek. Ennélfogva ezen szempontból elfogadhatatlannak tartja az igazságügyi bizott­ság ezt a §-t és annak elvetését kéri a t. háztól. Dárday Sándor előadó : T. ház! A pénz­ügyi bizottság nevében nem járulhatok hozzá az igazságügyi bizottság véleményes jelentéséhez. Az igazságügyi bizottság tévedésben van, a meny­nyiben azt hiszi, hogy itt újítás czéloztatik. Méltóztassék meghallgatni, hogy az eddigi illeték­es bélyegszabályzat 242. §-ában ugyanazon rendelkezés foglaltatik, a mely azt mondja: „hogy a hivatalnokoknak szabadságában áll a bélyegtelen beadványokat azon esetben, ha annak felvételét közérdek nem kívánja, vagy a fél érdekei veszélyeztetése nélkül eszközölhető, tárgyalás alá nem venni, vagy ha a fél szemé­lyesen jelen van, azt neki egyszerűen visszaadni". A mennyiben az eddig fennállott szabályokhoz képest itt újítás foglaltatik, ez a közönség ér­dekében történt, mert eddig a közigazgatási hatóságoknak jogukban állott egyszerűen tár­gyalás alá nem venni és félrefenni a beadványt, ezen §. szabványa szerint kötelességükké vau téve, hogy ezen esetben leletezés nélkül vissza­adják az illető feleknek a beadványt vagy köz­vetlenül, ha a fél személyesen jelen van, vagy pedig még posta utján is, ha nem közvetlenül nyújtatott be a beadvány. A §. ezen rendelke­zése tehát csakis a közönség érdekében történik. Még csak azt kívánom röviden meg­jegyezni, hogy mi vezette a pénzügyi bizottságot ezen rendelkezésre ? Az, hogy először sokkal inkább a közigazgatási hatóságoknál szoktak bélyegtelen beadványok előfordulni, mint a bíró­ságoknál, mert már ezeknél a közönség hozzá van szokva, hogy a beadványokat bélyegekkel kell ellátni és ennélfogva százezerre megy azon leletek száma, melyeknek elintézése a kincstár­nak sokkal többe kerül, minthogy ha a bead­ványok a feleknek visszaadatnak bélyegekkel való felszerelés végett. S épen azért, hogy a kincstár ne legyen kitéve az ily károsításnak, egyszerűsítés szempontjából vette fel a bizottság ezen rendelkezést. Én ennélfogva kérem a t, há­zat, méltóztassék a §-t elfogadni. Horváth Lajos: T. ház! Az igazságügyi bizottság figyelmét nem kerülte ki azon körül­mény, a melyre a pénzügyi bizottság t. elő­adója hivatkozott. Igen jól tudtuk azt az igazság­ügyi bizottságban, hogy a bélyeg-szabványok 242, §-a e tekintetben minő intézkedéseket tar­talmaz. De a tárgyalás alatt levő 15. §. nem azt akarja, mit az illeték-szabályok 242. §-a. Hiszen ha azt akarná, akkor ezen 15. §-ra szükség nem volna. Az illeték-szabályok 242. §-a kötelessé­gükké teszi a politikai hatóságoknak, hogy a hozzájak benyújtott kérvényt intézzék el és csak kivételesen engedi meg azt, hogy ha a beadványok bélyeggel ellátva nincsenek, az elintézést meg­tagadhassák. Ellenben ezen 15. §. azt teszi a politikai hatóságok kötelességévé, hogy a bélyeg­telen, vagy a nem szabályszerű bélyeggel el­látott beadványt ne intézzék el, csak kivételesen engedvén meg az elintézést akkor, ha a be­adványok sürgős elintézése, a közérdek veszélyez­tetése, avagy a magánérdek pótolhatlan károsí­tása nélkül fel nem függeszthető. Mig tehát a most fennálló szabályzat 242. §-ában felelőssé tétetnek a közigazgatási hatóságok a beadványok elintézéseért és el nem intézés esetében kártérítésre

Next

/
Thumbnails
Contents